Először Deczki Sarolta A mi országunk című esszéje került terítékre, amely a Cunami rovatban jelent meg. A szerző a vidék és a város fogalmainak Magyarországon érzékelhető éles szembenállásáról ír. Gyakran használjuk azt a kifejezést, hogy „lemegyünk vidékre” vagy „felmegyünk a városba”, ami pozitív és negatív értékítéleteket rejt magába. A két kategória szembeállítása a jelenlegi társadalmi viszonyok közepette érzékelhető a politikától, a gazdaságon keresztül egészen a kultúráig.

Tehát ha létezik olyan, hogy „magyar észjárás”, akkor ennek a két nyelvi alakzatnak az összekapcsolása kétségkívül részét képezi. Ennek ellenére létbe helyezettségünk határozza meg, hogy pontosan mit is értünk alattuk. A budapesti számára minden vidék, ami a fővároson kívül van, egy szegedi pedig saját települését tekinti ebben a felállásban városnak; a vidéket tarthatjuk elmaradottnak vagy romantikusnak, a város pedig jelenthet sokak számára zajos közeget vagy éppen a fejlődés központját. Deczki Sarolta a beszélgetés során kiemelte, hogy a magyar kisvárosok témája újra és újra megjelenik a magyar kultúrában. A rengeteg alkotás mégsem segíti ennek a közegnek a megértését azok számára, akiknek nem mindennapi élményként adott, mint „rögvalóság”.

Ezt követően Fehér Renátó Makai Mátét kérdezte nemrég Atlantisz felemelkedése címmel napvilágot látott disztopikus novellakötetéről. Ebből az antológiából a Nincs vége a jövőnek című írás jelent meg  a Nyílt víz rovatban, melyből a szerző fel is olvasott a közönségnek. Emellett mesélt arról, hogy miként bontakozik ki az életében egy alkotási folyamat, az ötletekhez való milyen viszonyulás képes megszülni egy alkotást. Annak ellenére, hogy a szövegek a sci-fi műfajába tartoznak, számára a technológiai fejlettség másodlagos kérdésnek számított az alkotás során. Sokkal inkább a történetek személyes jellegére fókuszált.

Elmondása szerint sikerrel is járt ezen a téren, mivel több olyan visszajelzést kapott, miszerint az olvasók azonosultak a történetek szereplőivel. A Nincs vége a jövőnek című novella főhőse egy ki nem mondott nevű országból Angliába vándorol az otthoni tarthatatlan politikai és gazdasági viszonyok miatt. Habár minden szereplő traumatikusan éli meg ezt, belátják, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy elkerüljék a teljes kiszolgáltatottságot.

Az olvasó azon sejtése, hogy melyik ország fiai is azok, akik Angliába költöztek, a szöveg végére bizonyossággá válik. A kis család ellátogat egy otthoni humorista estjére Londonban, aki azt a tréfás megjegyzést teszi, hogy: „Magyarország olyan, mint egy kis ékszerdoboz. Amit kirabolnak.”

Az estét egy Fülöp Barnabással folytatott rövid beszélgetés zárta, aki Konrád György és Szerényi Iván közös munkáját, A városalapítót helyezte a jelen társadalmi kontextusába Az emberi kockázatról című esszéjében. Leginkább az a kérdés foglalkoztatta, hogy a tévés szereplések mögött milyen kulturális teljesítmény húzódik meg. Így eljutott a fent említett szövegig, ami egyszerre irodalmi és városszociológiai alkotás, és azt a tévhitet igyekszik lebontani, miszerint a lényeges ellentétek a tőke és a munka között, az ipar és az agrárium között húzódnak.

A szerzőpáros arra a következtetésre jutott, hogy a 70-es évek Magyarországán a rendszer abszolút vesztesei azok voltak, akik ingáztak e két gazdasági és kulturális tér között, plusz munkákat vállalva. Beszámolnak arról, hogy lakónegyedekben élők tömegei dolgozzák magukat túl, csak azért, hogy mosógépet vagy autót vehessenek valamikor. Ennek a problémának az aktualitásával hamar szembesülhetünk, ha bármelyik magyar nagyváros központjában található vendéglátóhelyekre bemegyünk, és megkérdezzük az ott dolgozó személyzetet, hogy hol is laknak.

Fülöp Barnabás kitért Konrád György világlátásának az elemzésére is, és arra a konklúzióra jutott, hogy az író számára az számít jól működő közösségnek, ami egyéni történetekből, individuumokból építkezik. Ezzel szembe helyezi azt az atomizációt előidéző életmódot, ami a folyamatos munkán alapszik, és leválaszt a környezetről.

Az említésre került három szöveg hangsúlyosan összecseng. Mindhárom szerző olyan világot épít fel írásaiban, ahol kimondva vagy kimondatlanul a Magyarországon érzékelhető gazdasági, politikai vagy szellemi téren megjelenő egyenlőtlenségek tisztán ábrázolhatók egy térképen. Bizonyos települések bizonyos részein élő emberek „jól jártak”, képesek magas fokon eleget tenni azoknak az ideáknak, amik a fogyasztói társadalomban megjelennek, a többieknek maradnak a könnyen elhasználódó elektronikai eszközök, másodkézből vett autók, a rövid nyaralások élvezete, vagy az ugrás a semmibe.