Az Örkény Stúdiójában a székek egymás felé fordítva, a játéktér az egymás felé néző széksorok közötti szűk sáv és a kulisszák, a csupasz fekete teret csak egy vetítő (mely a plafonra egyre felhősebb égboltot vetít), egy vödör és egy szék töri meg. Kerekes Éva egymaga megtölti a Stúdiót közel másfél órára, mialatt a néző egyre jobban kezdi érteni: ez egy átlagos női élet. Ma egy ilyen élet erőszakkal együtt is átlagos.

A színen Emma élettörténetének fordulópontjait láthatjuk: ahogy a boldog családi idill elromlik az apa halála után, anyja szeretőjének érkeztével. Emma egy véletlennek köszönhetően lehetőséget kap arra, hogy fodrász lehessen Budapesten, a célja pedig bekerülni az egyetemre. Megismerkedik egy férfival is, akibe azonnal beleszeret. Ekkor még nem gyanakszik semmire, csak azt érzi, hogy szerelmes.

De a kapcsolat egyre elnyomóbbá és erőszakosabbá válik. A szerelem csak nem múlik el. Lehet, hogy nem normális, ha megveri vagy megerőszakolja az embert a férje, de honnan lehet segítséget kérni, hogyha még az ember anyja is hasonló helyzetben van? Nem lehet mit tenni, nem lehet a jövőt fürkészni és terveket szőni; a múltba kell kapaszkodni, arra gondolni, hogy milyen szép volt az élet régen. Emma ezt teszi.

Az előadás szövege több mint húsz mélyinterjú alapján állt össze, a színpadon viszont egy teljesen egységes történetet láthatunk (írta és rendezte Dávid Attila). Kerekes Éva szájából a szöveg borzongatóan autentikusnak hangzik, a színésznő közeli jelenléte és az időnkénti (sikeres) kapcsolatteremtési kísérletei a nézőkkel teljesen hiteles hús-vér figurát hoznak létre, mintha valóban egy áldozat mutatná meg nekünk a vívódásait, küzdelmeit, ahogyan próbál kiszakadni a bántalmazó kezei közül, de érzelmei valahogyan mégis visszatartják.

Dávid Attila rendezése a teret a lehető legnagyobb mértékben igyekszik kihasználni: Emma a nézők közti keskeny páston hol itt, hol ott jelenik meg, a falra ír, a kulisszák mögül szól, vagy épp kilép az előcsarnokba. A mennyezetre vetített ég, vagy az onnan csepegő eső által pedig még a Stúdió olyan részeit is igyekszik bevonni az előadásba, melyeket általában mellőzni szoktak. Az egyre baljósabb égbolt a cselekmény fokozódását kísérte, a szűk játéktér pedig az áldozat szűk mozgásterét, a kinyíló ajtó és az előtérbe kijutás pedig valamiféle fellélegzést, az áldozat életében nyíló potenciális új lehetőségeket illusztrálta.

Az Örkény István Színház Emma című előadása közelről mutatja meg egy párkapcsolati erőszak áldozatául esett nő lelki világát. Ezen túlmenően a színház honlapján az előadás leírásánál is próbál segítséget nyújtani az áldozatoknak: segélynyújtó szervezetek elérhetőségeit teszi közzé, illetve az Emmához készült műsorfüzet is elősegíti a probléma láthatóbbá tételét. A hitelesen megformált karakter húsbavágóan közvetíti az élményeket, de ez a nézőt nem döbbent tétlenségbe löki, hanem épp ellenkezőleg: segít abban, hogy elindítsa a gondolkodást egy tabunak számító témában, hogy esetleg hasonló helyzetben lévő nők könnyebben tudjanak lépni, hogy a társadalom megértse, miért ilyen nehéz ez a szituáció és a belőle való kilépés, hogy ne hibáztassuk az áldozatokat.

• bizonytalan, hogy bántalmazó-e a partnere
• szeretné átbeszélni a helyzetét és a lehetőségeit
• családon belüli, párkapcsolati erőszakkal kapcsolatban szeretne hívni minket
• szexuális erőszak vagy zaklatás érte
• többet szeretne tudni a bántalmazás természetrajzáról
• érdekli, hogy hogyan támogathatná érintett ismerősét, kollegáját, rokonát, tanítványát

• kifejezetten jogi természetű kérdései vannak a családon belüli erőszakkal, párkapcsolati erőszakkal, vagy a nők- és gyerekek elleni erőszak egyéb formáival kapcsolatban
• szeretné egy témában járatos jogásszal átbeszélni a helyzetét