bezár
 

film

2008. 09. 22.
Letűnt világ a Lágymányosi híd tövében
Interjú Nemes Gyulával
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Letűnt világ a Lágymányosi híd tövében Az 5. CineFest-en, a dokumentumfilmes szekció egyik versenyfilmjeként itthon is bemutatták Nemes Gyula Letűnt világ című díjnyertes rövid dokumentumfilmjét. A film nem csak A mulandóság gátja folytatása, hanem egyben tíz évnyi életidő foglalata, és az elmúlás, az eltűnés folyamatának univerzális érvényű kifejezése is.
 

A film Karlovy Vary-ban elnyerte a legjobb rövid dokumentumfilmnek járó díjat. A miskolci vetítés volt a magyarországi ősbemutatója. Így egyelőre csak egy szűkebb, szakmai és fesztiválközönség tekinthette meg, de nemsokára a hazai moziközönség is láthatja, Gigor Attila A nyomozó című nagyjátékfilmje előtt a mozikban.

A Letűnt világ 1998 és 2007 között készült, és a budapesti Kopaszi-gát életét, kilakoltatását, lebontását, átalakulását mutatja be. Nemes Gyulával a bemutató után beszélgettünk.

PRAE.HU: Miért éppen a Kopaszi-gátról készült ez a dokumentumfilm?

Nemes Gyula: Életem első filmjét ott készítettük... De tulajdonképpen életem összes filmjét magába foglalja a Kopaszi-gát története. Mert az első kisfilmem, a
Papagáj (2000, a film a címre kattintva megnézhető ) is ott készült, aztán az Egyetleneim (2005), a nagyjátékfilmem is részben ott játszódott, közben pedig két filmet is csináltunk a Kopaszi-gátról, az első rész volt A mulandóság gátja (a film a címre kattintva megnézhető), ami szintén Karlovy Vary-ban szerepelt, és ennek a tíz éves történetnek a foglalata a Letűnt világ, amit konkrétan 10 évig forgattunk.
Letűnt világ
PRAE.HU: Mennyi anyagot vettetek fel ez alatt a tíz év alatt?

N.Gy: Összesen két órát.

PRAE.HU: Ezek szerint nagyon szigorúan válogattatok a forgatás közben.

N.Gy: Tudtuk, hogy mit veszünk föl. Nem volt pénz a forgatásra, a nyersanyagra, tehát – ugye – tudni kellett, hogy mikor kapcsoljuk be a kamerát.

PRAE.HU: Akkor a kutatómunka, a hellyel való ismerkedés volt hosszú?

N.Gy: Hát, nem, az maga az élet volt. Mert mikor a Papagájt elkezdtem forgatni, akkor én kint is éltem, vagy minden héten kijártunk. Tehát ez tényleg olyan tíz év volt, amikor minden hétvégén ott voltunk, meg volt, amikor minden nap. Végül is ez nem kutatómunka, a film pedig nem egy olyan humanista dokumentumfilm, ami arról szól, hogy „oda megyek, aztán tessék kicsit haldokolni, aztán hazamegyünk”, hanem mi ott tényleg éltünk.
Letűnt világ
PRAE.HU: És hogyan komponáltátok meg a filmet, hogyan választottad ki a két órából azt a 20 percet, ami végül megmaradt?

N.Gy: Volt egy kiváló vágóm, Martin Blažíček, aki egy cseh kísérleti filmes. Sokat segített, hogy volt egy idegen szem, aki nem ismeri ezt a helyszínt, hanem magából a nyersanyagból indult ki, tehát le tudta fordítani a néző számára is ezeket a nagyon személyes képeket.

prae.hu: A Letűnt világban nincsen sem dialógus, sem narráció, hanem egy zenekari próba hanganyaga adja az aláfestést a montázshoz. Milyen történetet akartál ezekkel a képekkel elmesélni? Volt egyáltalán ilyen történet?

N.Gy: Hát, ha tudnék egy ilyen történetet írni róla, akkor nem is kellett volna elkészíteni ezt a filmet. Nincsen semmi ilyen értelme vagy célja ennek a filmnek, pusztán az, hogy óriási felelőssége van annak, hogy az ember bekapcsolja a kamerát, mert ha mi ezt nem vettük volna föl, akkor nem lenne látható, ugyanis a Kopaszi-gát ilyen formában már nem létezik.

PRAE.HU: Honnan jött az az ötlet, hogy egy zenekari próba hangja legyen a film "zenéje", akár A múlandóság gátja esetében?

N.Gy: Régen, jóval a Kopaszi-gát előtt elkezdtem forgatni egy dokumentumfilmet erről a zenekarról (Dunakeszi MÁV Zenekar), amit azután nem fejeztem be, a mai napig nem kezdtem vele semmit. Ez a film először néma lett volna, de kipróbáltam hozzá az akkor felvett hanganyagot. Először azt hittem, hogy nem fog működni alatta, de úgy tűnik, hogy működik.

PRAE.HU:  És az, hogy a végén feltűnik az uniós lobogó...

N.Gy: Ez Ejzensteinre való célzás, mindannyiunk mesterére, vagy az én mesteremre legalábbis, és nyílván a Patyomkin páncélosra. De ettől kap egy olyan dimenziót is a film, hogy ez csak egy történet a sok közül, és a világ egészét rombolják le és modernizálják.

PRAE.HU: Van annak oka, hogy a sziget, a félsziget mint helyszín, a víz, a hajó motívuma a filmjeidben újra és újra megjelenik? Bír ez valami mélyebb, szimbolikus tartalommal?

N.Gy: Hát persze, ezek archetípusok, hogy sziget, meg víz, meg természet. És én ott éreztem jól magam, ez volt az a szeglet a Budapest nevű rémségben, ami megfogott.
Letűnt világ
PRAE.HU: A Letűnt világ rövid dokumentumfilm, ez általában egyet jelent a „láthatatlansággal”. Az, hogy a film díjat nyert Karlovy Vary-ban, pozitív hatással van a forgalmazására? Lehet majd látni?

N.Gy.: Igen-igen, október 1-én lesz a díszbemutatója a Művész moziban, és A nyomozó című film előtt (Gigor Attila filmje) lesz vetítve.

PRAE.HU:  Mi a következő munka, amin éppen dolgozol?

N. Gy: Egy dokumentumfilmen dolgoznék, nem kaptam rá pénzt egyelőre – nagydíj ide vagy oda. Ez a Karlovy Vary Filmfesztivál történetének az első magyar dokumentumfilmes díja az elmúlt hatvan évből, a legnagyobb elismerés, amit egy dokumentumfilm kaphat, és ezután nem kaptam a következő dokumentumfilmemre támogatást. De nem aggódom, mert maga a Letűnt világ is úgy született meg, hogy tíz évig készült, de abból kilenc évig nem volt rá pénz, mert senkit sem érdekelt, viszont megtaláltam azután a finn televíziót, illetve egy magánbefektető adott rá pénzt. Tehát nagyon optimista vagyok, hogy majd ezt a következő filmet is sikerül megcsinálni, ami végül is ugyanilyen módszerrel fog készülni, csak nem az időben fogok utazni, hanem a térben, mert a világ összes országában szeretnék forgatni hasonló módszerrel egy filmet. Illetve egy nagyjátékfilmen dolgozom, ami egy anarchista-terrorista vígjáték lesz . Egy nagyon komoly társadalomkritikai film, a rendszerváltás utáni első rendszerellenes film, amit egy frissen alapított cégben szeretnék megvalósítani. Fiatal, sikeres, valamit már felmutatni tudó rendezők összeálltunk, és azt találtuk ki, hogy egymásnak leszünk a producerei. Mert a Letűnt világnak is én voltam a producere, és úgy látom, hogy könnyebb így megvalósítani a céljainkat.

PRAE.HU: Anarchista-terrorista vígjáték? Mit takar a furfangos megnevezés?

N.Gy: Ez a tartalmából fakad. Nagyon fontosnak érzem, hogy míg -visszacsatolva a Letűnt világhoz - ez a film egy kicsi szeletét mondja el annak, ami történik körülöttünk, addig a világ egészében olyan változások történnek, olyan rombolásés folyik és olyan összefüggések vannak, amiket még nem igazán térképeztek föl. És ezek még csak közhelyek arról, hogy hogyan működik a globalizált világ, de nem igazán gondolunk bele, hogy minden, az egész környezetünk, az, amiben élünk, az milyen környezetpusztítás, rabszolgaság és kizsákmányolás árán jön létre. Erre szeretnék egy kicsit reflektálni. Ezt a filmet nagyobb költségvetéssel lehet csak megvalósítani, hiszen a végén Budapest felrobban. Komolyan egy terrorista film lesz, ami azt állítja, hogy egy ilyen világban rombolni érdemes, ha már építeni nem lehet. Azért nagyon optimista film lesz szerintem, happy end-del ráadásul, mert a film utolsó része Afrikában fog játszódni, ami mégis csak egy sokkal szimpatikusabb világ, mint ahol élünk. Tehát vannak még alternatívák: a Letűnt világ arról szól, hogy voltak szebb világok, amelyek letűntek, ez meg arról fog szólni, hogy vannak kiutak, még ha jobbára individuálisak is.
Letűnt világ
PRAE.HU: Tervezed, hogy folytatod a rövid dokumentumfilmes formát is?

N.Gy: Hát nagyon szeretném. Végül is izgat ez a forma, a rövid dokumentumfilm. Ez a műfaj eléggé elhanyagolt nálunk, mert tényközlő, ismeretterjesztő funkciója van a magyar dokumentumfilmnek, miközben a világban sokkal többműfajú és többformájú módon létezik a dokumentumfilm. Végül is a Letűnt világ se kevés pénzből készült, kilenc évig persze a nullából, utána viszont több pénzből, mint egy átlag magyar dokumentumfilm. De sajnos a rövidfilmezésnek itt nem látom az esélyeit, vagy az értelmét, mivel nagyjátékfilmekre és egész estés dokumentumfilmekre lehet igazán pénzt szerezni. Nagyon szívesen foglalkoznék rövidfilmekkel, de ezeknek nincs meg sem a forgalmazásban a helyük, sem a finanszírozásuk, ezért igyekszem hosszabb formákban gondolkodni.

A Letűnt világ az 5. CineFest-en a Kodak különdíját kapta. A díj egyben operatőri díj is, amivel Dobóczi Balázs munkáját ismerték el, aki Nemes Gyula állandó alkotótársa. A Kodak által felajánlott különdíj értékét növeli, hogy a cég nyersanyagot biztosít Nemes Gyulának és Dobóczi Balázsnak, így valószínűleg nem kell 10 évet várnunk a következő filmjükre. 

További részletek Nemes Gyula filmjeiről és filmterveiről az általa alapított Absolut Film Studio honlapján.
 

nyomtat

Szerzők

-- Forgács Nóra Kinga --


További írások a rovatból

Jeanne Herry: Az arcuk mindig előttem lesz
Mehran Tamadon: Ahol nincs isten & Legrosszabb ellenségem
Anna Hints: Smoke Sauna Sisterhood
Interjú Dér Asiával a Nem halok meg című filmje kapcsán

Más művészeti ágakról

Bűn és bűnhődés az Örkény Színházban
Az év ódaköltője 2024 pályázat eredményhirdetése
irodalom

A Jelenkor Kiadó új költészeti kiadványainak bemutatója


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés