Terápiás kézikönyv vagy szájbarágós tanmese helyett ezek a kötetek – a műfaj nevével is jelezve – a kimondás általi segítést tartják fő feladatuknak, mankóként állnak a gyerek mellé, hogy rájöjjön, nincs egyedül problémájával. A segítőkönyvek között is rendkívüli népszerűségnek örvendenek a szenvedélybetegségek, különböző addikciók hatásait feldolgozó történetek, ezek sorába illeszkedik Artur Gębka díjnyertes kötete, az Apa üvege.

A statisztikákat ismerve nem meglepő az alkoholizmus jelenségét tárgyaló munkák iránti kereslet, a téma kétségkívül aktuális (a fülszöveget idézve: „Magyarországon minden tizedik felnőtt kockázatos alkoholfogyasztó”), legyen szó a függőségben szenvedő megpróbáltatásairól, vagy az őt körülvevők nehézségeiről. Az Apa üvege gyerekszemmel mutatja be, milyen, ha az egyik szülő - szó szerint és átvitt értelemben is - az üveg fogságába kerül. Emil élete darabjaira hullik a nappalijukba beköltöző zöld szörny felbukkanásával, az egyre hihetetlenebb méreteket öltő üveg számára a szoba sarka már nem elég, a család életterének kisajátítása után a szomszéd lakásba is betör, kellemetlen savanyú szagot hagyva maga után. Ezzel párhuzamosan apa állapota is romlásnak indul, kifordul önmagából, viselkedése megrémíti környezetét. Az üveg aljáról nehéz kimászni – a változás lassan jön el, Emil és anya kitartásán túl pedig egy különleges segítő közbenjárására is szükség van hozzá.

Az apát bekebelező üveg szimbolikáját nem nehéz megfejteni, a kötetcímben is megjelenő tárgy érzékletesen sűríti magába az addikcióval járó komplex jelenségegyüttest. A valósághoz hasonlóan fokozatosan áll be változás a család életében: apa először csak kíváncsian szemléli a keze ügyébe kerülő üveget, később elválaszthatatlan cimborákká válnak, majd észrevétlenül annak fogságába esik. Az üveg növekedése jelzi az alkohol egyre súlyosbodó befolyását, néhány alkalmat követően jelenléte állandóvá merevedik a család életében. A kötet érdeme, hogy ítélkezés nélkül fordul a függőségben szenvedőhöz, apa helyett az üveg ölt démoni méreteket, bekebelez mindent, ami az útjába kerül. A motívum működik, a gyerekközönség számára plasztikusan jelenik meg az alkoholizmus kérdése, Emil karakterével könnyen azonosulhat bárki, aki hasonló környezetben nő fel.

A szenvedélybetegségekre fókuszáló segítőkönyvek sajátossága, hogy célirányosan a gyerekszereplő nézőpontjára fektetik a hangsúlyt, az olvasó vele együtt követi az események alakulását, a családot veszélyeztető probléma elhatalmasodását. Az Apa üvegében a függőséggel élők mindennapjainak pontos látlelete bontakozik ki Emil megfigyeléseiből, korából adódóan érzékenyen reagál a környezetében zajló változásokra, még ha azok sokszor érthetetlenek is számára. Érzi, valami nincs rendben, apa viselkedése napról napra ijesztőbb fordulatot vesz, s mindennek köze van az életükön eluralkodó zöld üveghez. Magyarázatot anyától vár, aki azonban minél inkább óvni szeretné fiát a helyzet súlyosságától: arra kéri, próbáljon nem tudomást venni az üveg térhódításáról, apa állapotának romlásáról. Anya és Emil reakciója érzékletesen vezetnek rá, milyen, ha közvetlen környezetünkben valaki alkoholproblémákkal küzd, láthatóvá válnak azok a komplex magatartásformák, amik egy ilyen szituációban megképződhetnek.

A különleges mentőként emlegetett szakember felbukkanásával elmozdul a perspektíva, Emil után az üveg fenekén rekedt apa kerül a középpontba. A segítő képes behatolni a burokba, az ő közbenjárásának köszönhetően áll helyre a mindennapok békéje, a vele folytatott beszélgetésből kiderül, mi húzódik tulajdonképpen az addikció hátterében, ahogyan az is nyilvánvaló lesz, mekkora erőfeszítést igényel a gyógyulás megkezdése. Feltárul a probléma valódi gyökere, a kimondás hozzásegít a gyógyulás megkezdéséhez – a kötet érdeme, hogy hangsúlyozza a segítségkérés és -nyújtás fontosságát a függőségek kezelésében. Az Apa üvege ezáltal humanizálja a függőség ördögi körében rekedt személyt, sugallva, hogy sosem késő változtatni. A végső döntés bár apa kezében van, nincs egyedül, környezete támogatására is szükség van, hogy visszakapja korábbi életét, a könyv alapgondolata, hogy a függőséggel való szembenézéshez fontos a támogatás, az elzárkózás csak további kilátástalanságot szül.

A kötet legizgalmasabb részét Agata Dudek illusztrációi adják, ezek a szöveghez mellékelt puszta képanyag helyett önálló történetmesélő funkcióval bírnak. A csendeskönyvek műfaját megidézve az Apa üvegének képi dimenziója kétségkívül figyelemreméltó: az üveg zöldje baljóslatúan különül el a háttér monokrómjától, vonzza a tekintetet, valósággal dominálja a látványt. A mediális kódrendszerek sajátosságait kihasználva a kötet komplex reprezentációs hálót sző a függőség narratívája köré, a szöveg olvasása nélkül is könnyen felfejthetővé válnak az addikció egyes állomásai. Az írásos oldalakat fokozatosan átitató zöld színfolt érzékletesen jelzi a probléma súlyosbodását: az először csak pontnyi massza a történet végére teljesen beteríti a kötet lapjait. Apa gyógyulásával újra fehér lesz minden, végéhez ér a szöveg, egyedül a kép beszél – a kötetzáró illusztráción ugyan eltűnik az üveg, de a családtagok zöldre festette ruhadarabjai jelzik, a történtek örök nyomot hagytak az életükben.

Az Apa üvege kiválóan szemlélteti a folyamatot, amely során szakadék képződik a szenvedélybeteg és környezete között, az üveg fala fizikailag is elhatárolja egymástól a családtagokat. A probléma megkerülése tabusításhoz vezet, az ignorancia gátakat szül a kommunikációban, a lakás falait áttörő üveget nem lehet titkolni, a szomszédok is tudomást szereznek jelenlétéről. A külvilág bevonása egyszerre szégyenteljes és ijesztő, Emil és anya sokáig magára marad a kialakult helyzettel, egymásra támaszkodva próbálnak megbirkózni a változásokkal. Váratlan helyről érkezik a megoldás, a szomszédban lakó Ula néni adja meg anyának a különleges mentő telefonszámát, hiszen kiderül, valamikor őt is rabul ejtette az üveg. A történet üzenetét is ő fogalmazza meg: fontos, hogy empátiával forduljunk az addikcióhoz, hiszen van kiút, s ez a változásba vetett remény.

A függőségről sosem könnyű beszélni, a burokként ránk nehezedő kimondással szemben sokszor egyszerűbb választás a hallgatás. A szenvedélybetegségek témáját övező csend eloszlatásában hatalmas előrelépést jelent az Apa üvegéhez hasonló kiadványok elterjedése, ezek a kötetek alkalmasak a produktív diskurzus elindítására. A szövegek közösséget teremtenek, a történetekkel találkozó gyerek kevésbé érzi magát tehetetlennek az életét kitöltő problémával szemben. Emil és a hozzá hasonló hősök olvasójuk tükörképévé válnak – bár sokszor félnek és érzik magukat elveszve, a történet végére feltárul a megoldás, ami egy kicsit elviselhetőbbé teszi a mindennapokat.