Az ünnepélyes díjátadóra a Vörösmarty téren felállított színpadon került sor. A pódiumon Bodor Ádám díjazott, Balogh Endre, a Prae Kiadó vezetője, Kulcsár Szabó Ernő professor emeritus, valamint Horst Hummel, a Hummel Pincészet vezetője foglalt helyet. 

A nézőket Balogh Endre köszöntötte, majd ismertette a díj történetét, említve a Hummel – Jelenkor Szépirodalmi Díjat is, amelyre a díj előzményeként is tekinthetünk. Egy személyes anekdotán keresztül mesélt a díj alapításáról. Ezt követően Horst Hummelnek adta át a szót. 

Hummel magyar nyelven gratulált a díjazottnak, és megköszönte Balogh Endrének a lehetőséget az együttműködésre, valamint a kurátoroknak – Péczely Dóra (Prae Kiadó irodalmi szerkesztő), Horváth Florencia (prae.hu művészeti portál főszerkesztő-helyettes), L.Varga Péter (Prae irodalmi és kultúratudományos folyóirat főszerkesztő), Balogh Endre (Prae Kiadó kiadóvezető) és Méhes Károly (író-költő) – a hozzájárulásukat a 2026-os díj létrejöttéhez. Megosztotta, hogy mely tényezők motiválták a díj megalapítása során, kiemelve, hogy

életét „a nyelv és a bor határozza meg”.

Elmesélte, hogy véleménye szerint hogyan kötődik egymáshoz az irodalom és a borászat, és hogy ez a párhuzam különösen fontos számára. Elmondásából kiderült, hogy a német nyelvben a Zeilen (sorok) szó a szőlősorokra és a könyvek soraira egyaránt használatos, németül a szőlő szüretelése során 'olvassák' a szőlőt (Weinlese), és Gutenberg szőlőprésből készítette az első nyomdagépet.

Úgy véli, az irodalom és a bor közötti legfontosabb közös vonás mégis az igazság, ami nem mindig szép vagy könnyű.

„A díj a bor és az irodalom közti közös varázsok kifejezése” – összegezte. 

Kulcsár Szabó Ernő laudációjában Bodor Ádám életművének sajátosságairól és a szerző prózájának egyedülálló világáról beszélt. Hangsúlyozta, hogy

Bodor művei évtizedek óta komoly kihívás elé állítják az irodalomkritikát,

miközben maga az író sem mindig fogadja el azokat az értelmezéseket, amelyek műveit különböző ideológiai vagy elméleti keretek közé próbálják illeszteni. Kitért Bodor írásainak atmoszférájára, valamint a szerző és a műveit illető recepció közti disszonanciára is. Mint kifejtette, Bodor műveinek atmoszférája egyszerre idéz fel különböző irodalmi hagyományokat, ugyanakkor ki is vonja magát azok egyértelmű hatása alól. Bár az olvasóban felidéződhetnek Kafka vagy Orwell művei, Bodor prózája mégsem vezethető vissza egyetlen hagyományra vagy mintára sem. 

Említette a karaktereket érintő morális kérdéseket, hangsúlyozva, hogy maguk a szereplők és motivációk általában nem megfejthetők. Az elbeszélő nem magyarázza a szereplők viselkedését, és még a legsúlyosabb tetteket sem kíséri nyílt megvetés.

Azonban az erkölcsi ítéletek ellenére sem hiányoznak az emberi értékindexek.

Kulcsár Szabó ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a Bodor által megteremtett világok nem embertelenek. Bár a művek légköre gyakran rideg és reménytelen, az elbeszélés hangja mégis visszafogott bensőséggel közelít a szereplőkhöz. 

Szó esett továbbá a Bodor-próza kánoni helyzetéről, és az értelmezés nehézségének lehetséges okairól is. A művekben ábrázolt világértésről és az ábrázolt humán létről is megosztotta gondolatait. Véleménye szerint a regények valódi tétje annak vizsgálata, hogy

mit jelent embernek lenni egy olyan világban, ahol a hagyományos értékek és magyarázatok már nem nyújtanak biztos kapaszkodókat.

Az irodalomtörténész hangsúlyozta, hogy Bodor prózájának egyik legfontosabb sajátossága a bizonytalanság és a megfejthetetlenség elfogadása. A művek nem kínálnak egyértelmű válaszokat, inkább arra ösztönzik az olvasót, hogy szembenézzen a megértés korlátaival. Kulcsár Szabó szerint – laudációja szerkesztett változata itt olvasható – éppen ez a gondolatvilág emeli Bodor Ádámot a kortárs magyar irodalom legjelentősebb alkotói közé.

A díj átvétele után Bodor Ádám néhány szóban háláját fejezte ki a laudációért és az elismerésért, majd a díj mellé a Hummel Pincészet borából egy palackot is kapott, amely a díjhoz járó, hordónyi mennyiségű cuvée-t szimbolizálta. 

Fotók: prae.hu