A Feuilletonban Darida Veronika Ismeretlen művek a Tolnai-univerzumból címen ír. „Hozz be egy szál füvet / a szikről mama, / hozz be egy szál füvet / azt viszem magammal” – ez az idézet olvasható Tolnai Ottó sírján, melynek természetközeli témája Titorelli faiskolája című művében is megjelenik. Darida kifejti, hogy Tolnai nemcsak szépíróként alkotott jelentőset, igyekezett a festészetben is megvetni lábát – bár ő alkotásaira inkább antiművészetként, „nem-rajzolásként” hivatkozott. Darida Tolnai alkotói személyiségének sokféleségét összegzi.

Kiss Judit Ágnes mindhárom verse a szabadság, illetve a háború témáját járja körül. Fotó című szövegében párhuzamba állítja a fotózás és lövés technikáját („Idegen férfiak szemébe nézek. / Fényképezőgép lencséjébe. / Puskacsőbe.”), elbeszélését áthatja a lemondás. A zárójelben egy zárójelbe helyezi mondanivalóját, a rondóban testét növényi részekkel azonosítja: („hajam gyökér a földben / az arcom sárga nárcisz”).

„Aztán hogy szép-e? Relatív dolog. Biztos akad olyan embertárs, akinek igen.” A Lacrimacorpus Dissolvens, azaz a bőgőpatkány pont annyira létezik, mint Szent Borgesius – állítja Balázs Attila (A bőgőpatkány siratódala).

Zalán Tibor elbeszélése (Papírváros 5 – betegen-szilánk) két részre bontható: a narrátor először mesél, majd konkrét személyhez intézi mondanivalóját. Az elbeszélésmód kettősségének köszönhetően több aspektusból érzékelhetjük az elidegenedés és megcsalás problémáját.

Szabolcsi Viktória hat verse egy tematikus egységet alkot: szeretteink hirtelen elvesztését és a gyászt dolgozza fel. Az Október huszonnégy című szövegének üzenete, hogy hiába hisszük azt, hogy még van időnk, sosem lehet tudni, pontosan mennyi van hátra, így nem szabad késlekednünk. November egy című versében halott apja pillangókkal üzen. De mégis hogyan lehetne válaszolni? A következő szöveg (Megölni apát) a furcsa álmokon keresztül bizonyítja be, hogy sajnos van, amelyik valóra is válik közülük, akármennyire abszurd („álmomban megölted apát, / ő meg csak röhögött”). A November kettőben és a November háromban a számok kapnak kiemelt szerepet: négy év telt el a halál óta („négy év, négy adag”). Utolsó versének, a Félmosolynak a címe a császármetszés hegére utal, és az unokára, akiben mégis sikerült felfedeznie önnön apja vonásait.

A könyvheti szám ÉS könyve David Szalay Test című regénye, melyről Bényei Tamás ír (Érzéstelenítés). A magyar származású író 2025 őszén nyerte el könyvéért a Booker-díjat. Szalay könyvének főszereplője, István egész életében kiszolgáltatott helyzetben létezik. Kamaszként szomszédja szexuális tárgyként kezeli, majd miután megjárja a javítóintézetet és a katonaságot, Angliában lyukad ki, ahol egy Nyman nevű milliárdos szolgálatába szegődve a befolyásos üzletember bábjává válik. István „elfogadja azt a szerepet, identitást, amit rá osztanak”, emellett családi helyzete sem felhőtlen: gyermekét és feleségét elveszíti egy balesetben. A történet „a felemelkedés és bukás regénye”.

A követési távolságban Károlyi Csaba ír (Csupa öntörvényű alak) Tóth Krisztina Kánkán az üvegpadlón című kötetéről. „Tóth Krisztina jó címeket talál” – kezdi Károlyi kritikáját Tóth legújabb novelláiról. Tóth figyeli szereplői minden lépését: a sokszor nehéz háttérrel rendelkező karaktereit precízen ábrázolja. Habár a közös pontot keresi szereplőiben, nem általánosít, és még a kilátástalan helyzetekben is igyekszik a jót megtalálni. Bedecs László (Vigasságok) Csordás Gábor verseskötetének címéből (Valamiféle törvények szerint) kiindulva értelmezi Csordás verseit, és arra a következtetésre jut, hogy valami azért mégis hiányzik neki belőlük. Borsik Miklós Szijj Ferenc A madarak tudása című kötetéről ír (Bullshit job poetry?).

Markó Béla szonettkönyvét (A szeretet pokla) Fűzfa Balázs elemzi (Álmodni tizennégy sorban). Versei nagy része képzőművészeti alkotásokhoz kapcsolódik, s igyekszik az élet apró mozzanatait megörökíteni, „szóra bírni a végtelent”, ahogyan Fűzfa fogalmaz. Markó hetvenöt szonettje pontosan meghatározza helyünket a világban, teszi mindezt töretlen boldogság és szabadság iránti vággyal.

Kardos András Ludassy Máriát tartja korunk legjelentősebb magyar filozófusának (Az életmű és hősei). Kardos szerint a szakma két részre tagolódik: filozófusokra és az ő gondolataikat jegyző filozófiatörténészekre. Habár Ludassy utóbbinak tartja magát, Kardos megjegyzi legújabb kötete kapcsán (Az állam és a szellem szuverenitása), hogy méltó a filozófus megnevezésre is.

„Nem fél megkapargatni a családi múltat, és ha szükséges, feltenni akár a legkényesebb kérdéseket.” Forgách Kinga Cserna-Szabó András legújabb könyvét (Anya csak egy nincs) veszi górcső alá, és A túlélésről címmel ír róla összefoglalót. Cserna-Szabó legújabb műve családregény – a történet megírása közben ő maga is megismerte szülei történetét, és közelebb került felmenőihez.

Gyukics Gábor második prózakötete az első után tizenkét évvel jelent meg (Ginsberg & Co. És egyéb spirálok). Wirth Imre foglalja össze gondolatait az írásról Úton, Gyukiccsal, címmel. Bazsányi Sándor Bognár Péter Lovagoljon Perzsiába a halál! című prózakötetéről (Nem folytatja?), míg Weiss János Kardos András A maffiaállam tündöklése és bukása című esszékötetéről értekezik (Tündöklés és bukás).

Kocsis Anett Anna kritikájának (Alászállt a városra) legutolsó mondata lényegre törően jellemzi Seres Lili Hanna kötetét (Istenek a körfolyosón): „ahogy az istenek, úgy az olvasó is könnyen bennragad a kötet körfolyosóján”. Seres verseskötete Erzsébetvárosban játszódik, melyben feltűnnek a 74-es troli mellett a környéken élő, a társadalom perifériájára szorult emberek is – Seres előző kötetében is ezen szereplők kaptak hangot.

Hegedüs Anna szerint „az alá- és fölérendeltség, a hovatartozás, az ő és a ti elválaszthatatlan kontrasztja” kapcsolja össze Erdős Virág legújabb verseskötetében, az Istenben a szövegeket. Horváth Dániel Pion Istvánról ír, pontosabban A Búbánat-völgyön át című kisregényről.

Barkóczi Eszter Krusovszky Dénes novelláskötetét (A másik mozaik) elemzi Mire a kép összeállna címmel. Kritikájában kiemeli a kötetben szereplő novellák sorrendjének tudatosságát, mely megfontolt szerkesztésről árulkodik. A történetek motívumai vissza-visszatérnek, melyek a felejtés és halál témakörét csak erősítik.

Az írott anyagot Victor Vasarely képi világa színesíti.

Az aktuális lapszám kapható az Írók Boltjában és az újságárusoknál.