bezár
 

film

2008. 10. 19.
Zavaros szellemek
Fazakas Péter: Para
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Zavaros szellemek A kritikus publikum egyelőre - úgy látszik - messze elkerüli a honi filmgyártás termékeit. Kétféle magyar film létezik ugyanis a kollektív tudatban: az érthetetlen, lila ködben úszó, végletekig unalmas fajta, valamint a nevetségesen amatőr, bóvli változat.

Ezekkel az előítéletekkel kell megküzdenie annak a bátor rendezőnek, aki színvonalas műfaji filmekkel próbálja meg visszacsalogatni az elijesztett nézőket a mozikba. Az év egyik legígéretesebb kísérlete erre alighanem Fazakas Péter debütáló rendezése, a Para volt. A forgatókönyv 2006-ban első helyezést ért el a Hartley-Merill pályázatának hazai fordulóján, a színészek között olyan neveket találunk, mint Csuja Imre, Für Anikó, Bánsági Ildikó és Scherer Péter, a megfelelő anyagi háttérről pedig az egyik nagy kereskedelmi csatorna (is) gondoskodott. Ám, aki az előjelek alapján a magyar műfaji film kivételes gyöngyszemét várja a filmtől, csalódni fog.
Kamarás Iván és Csuja Imre
A Para főszereplői egy - negyvenesekből álló - baráti kör tagjai, akik előszeretettel tartanak asztaltáncoltatós szeánszokat, áhítattal hallgatják a bűvös inga válaszait, és kipróbálnak szinte bármit, ami az ezotériával kapcsolatos. Szellemlátás céljából bevetik a legmodernebb technikát is: egy árvaház elhagyatott pincéjében felszerelnek egy webkamerát, hogy azon keresztül figyelhessék a megölt árvák visszajáró szellemeit. Halottak helyett azonban halálos fenyegetés fültanúi lesznek, mikor egy férfi 50 millió forintot követel egy elrabolt lány életéért. A lefülelt túszdráma éppen kapóra jön a társaság egyik tagjának, Lajosnak (Csuja Imre), aki 5 millióval tartozik maffiózó főnökének. A játszma elkezdődik, ám - a pókerrel ellentétben - a kezdőknek itt nem sok babér terem. 

A film főhőse – az utóbbi évek trendjének megfelelően – igazi vesztes figura, akire rálőnek, összetör egy szobrot, levágják az ujját, megfenyegetik, és ekkor még csak a film első húsz percénél tartunk. Lajos azonban úgy dönt, megállítja a balszerencse folyamát, és ezentúl ő lesz az, aki lő, üt, szúr, vág, és csak utána kérdez. A pocakos lúzerből lett blazírt ábrázatú akcióhős szerelmi ügyekben már kevésbé tettre kész. A közte, és a baráti kör nemrég megözvegyült hölgytagja (Für Anikó) között bontakozó románc a film legsikerültebb történetszála, a két színész szinte lubickol a csetlő-botló kettős szerepében. 
Csuja Imre
A néhol vicces, sokszor véres mozi azonban nem több, mint történetszálak, különböző műfajokból ismerős alkotóelemek kusza egyvelege, így nem lesz belőle se fekete komédia, se romantikus vígjáték, se pörgős akciókrimi. Minden akar lenni, és semmi se lesz. A különböző műfaji sémákat egybe gyúrni hatalmas feladat, és ezen a ponton – a film számos szereplőjéhez hasonlóan – elvérzik Fazakas. A legtöbbet használt filmes „kötőanyag” talán a rendező sajátos, eredeti látásmódja, melynek segítségével olyan moziuniverzumok épültek már fel, mint a Coen fivéreké, vagy akár Tarantinóé. Fazakasnál éppen ez az egyéniség hiányzik, ettől lesz az embernek az az érzése, hogy nem egy zseni őrületes, ám mérnöki pontossággal megtervezett hullámvasútjában ül, hanem egy kicsit esetlenül összetákolt elvarázsolt kastélyban bolyong, ahol hatalmas lyukakon keresztül szüremkedik be az illúzióromboló valóság.

Mert Fazakas ide-oda tévelyeg a magyar rögvalóság, és a sajátos logikával működő, realitástól elrugaszkodott fikció között. Ez az oka annak, hogy a pörgős akciójelenet közepette percekig azon gondolkodtam, vajon hogyan lehet téglával, pillanatok alatt levágni egy ujjat.
 Scherer Péter
Fazakas jelenléte a legjobban talán a kamera mellől hiányzik: az egykor merész újdonságnak számító kézikamerával rögzített akciójelenet ma már aligha tekinthető szerzői kézjegynek, hiszen még a legkonzervatívabb álomgyári produkcióban is találunk egy-két pontosan megtervezett kamerarángatást. A Para képi világa profi, ám cseppet sem egyedi konstrukció, mely általában nélkülöz minden öniróniát és humort, légüres térbe helyezve ezzel az életszerű, vicces, helyenként kifejezetten önironikus karaktereket. Fazakas néhány frappáns jelenet erejéig felvillantja a figurák és a képi világ összhangjának lehetőségét (amikor például Lajos barátja egy piros pomponos sapkában indul bevetésre), ezeken a pontokon sajnáljuk a legjobban, hogy ritkaságszámba mennek ezek a pillanatok.

Az összhatás nem rossz, mégis erős a csalódottság bennem, mert Fazakas vállalása ígéretes volt, benne volt a lehetőség, hogy filmje A nyomozó kicsit kommerszebb, ám méltó párja legyen.

 

 

 

Para


Rendező: Fazakas Péter
Forgatókönyvíró: Fazakas Péter, Csurgó Csaba
Operatőr: Lajos Tamás

Szereplők: Bánsági Ildikó (Etus), Für Anikó (Évike), Csuja Imre (Lajos), Scherer Péter (Feri), Fellinger Domonkos (Tibi)

nyomtat

Szerzők

-- Harmat Eszter --


További írások a rovatból

A 74. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál
Interjú Vermes Dorkával az Árni című első nagyjátékfilmjéről
Prikler Mátyás: Hatalom

Más művészeti ágakról

Láng Orsolya Ház, délután című könyvének bemutatójáról
Kelemen Kinga kiállításának megnyitóbeszéde
Komáromy Bese Soha jobban című darabjáról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés