film
2008. 11. 03.
Szeretetre méltó dán gengszterek
Anders Thomas Jensen - Gengszterek fogadója
A Gengszterek fogadója nem egy szokványos gengszterfilm. Ugyanis dánok csinálták. Az pedig, ha dánok csinálnak filmet, mindig jót jelent: gondoljunk csak Lars von Trier vagy Thomas Vinterberg munkásságára.
Az az igazán szép, hogy nem kell csak a Dogma95 mozgalomra szorítkoznunk, ha jó dán filmet keresünk. Gyakorlatilag bármelyik jó. Ennek okáról sokat lehetne vitatkozni, lehet, hogy tényleg a dogma-mozgalom „tisztítótüze” varázsolta újjá a dán filmet, vagy ahhoz lehet a dolognak köze, hogy nemzetközi felmérések alapján Dánia már két éve a világ legboldogabb országa. Valamit valahogy másképp csinálnak, és a végeredmény az, hogy a filmjeik nélkülöznek minden klisét és felesleget, ami marad, az abszolút új és abszolút szükséges. Az egyetlen probléma, hogy hazánkba rendszertelenül, ritkán és hatalmas csúszásokkal érkeznek meg ezen filmek. Hogy mást ne mondjak, a Gengszterek fogadója 2000-es alkotás.
A történet gengsztersztoriként indul: négy piti bűnöző nagyobb összeghez jut, és ahelyett, hogy leszállítanák a pénzt a megfelelő helyre, elhatározzák, hogy külföldre távoznak vele. A bonyodalom adja magát, az autójuk lerobban még bőven az országhatáron belül, és gyalog sem tudják folytatni az útjukat egyik társuk sérülése miatt. Megállnak tehát, és egy Isten háta mögötti falu mellett, egy erdő közepén álló lerobbant, elhagyatott fogadóban húzzák meg magukat.
Társuk felgyógyul, de ahelyett, hogy továbbindulnának, hőseink szép lassan rájönnek, hogy nincs kedvük továbbmenni. A hatalmas pénzösszegből felújítják a fogadót, majd kitanulják a szakács- és pincérmesterséget, megismerkednek és összebarátkoznak a helybeliekkel, majd végül leszámolnak a még mindig kísértő múltjukkal. Hogy végülis hogyan jut el négy hétpróbás gazember addig a következtetésig, hogy nekik ezt kell tenniük, az szép indoklást nyer a filmben. De hogy ezt a – lássuk be – irreális folyamatot a néző nem érzi egy cseppet sem erőltetettnek, sőt, szinte magától értetődőnek tarja, az már a dán zsenialitásnak – jelen esetben Anders Thomas Jensen (neki köszönhetjük többek között az Ádám almáit és a Zöld henteseket is) forgatókönyvének és rendezésének a titka. Olyan csendben, olyan apró lépésekben, naivan és szeretetreméltóan történik az átalakulás, flash back-ek segítségével már egészen hőseink gyermekkorától megindokolva a végkifejletet, hogy a film végén úgy érzi a néző: nem is lehetett volna másképp.
A karakterek végtelenül kidolgozottak, és a megformálásuk is kiváló. Remekül elhelyezett fordulatok, nagyszerű dialógusok sorjáznak olyan felejthetetlen jelenetekben, mint amikor az étterem első két „vendége” azonnal megpróbálja kirabolni a gengsztereket, de fogalmuk sincs, hogy kikkel is kezdenek ki, vagy mikor a fegyvermániás Arne bosszússágában lelő egy tehenet, majd a jelenet végére a tehén (szintén fegyvermániás) gazdájával együtt kezdenek hajtóvadászatba a többi tehén, majd az erdő összes vadja ellen.
Itt következne a film gyenge pillanatainak és megoldásainak felsorolása – édes után keserű, ez a kritikus igazi fegyvere –, de jelen alkotás esetében ez a labda sajnos a levegőben marad.
A konklúzió pedig marad egy közhely, ami ez esetben őszinte: a Gengszterek fogadója igazán remek film, érdemes megnézni.
Gengszterek fogadója (Blinkende lygter)
Színes feliratos dán-svéd akció-vígjáték, 109 perc, 2000.
16 éven aluliak számára nem ajánlott.
Dolby Digital.
Rendezte és a forgatókönyvet írta: Anders Thomas Jensen
Szereplők: Soren Pilmark, Ulrich Thomsen, Mads Mikkelsen, Nikolaj Lie Kaas
Bemutató: 2008. október 23.
Forgalmazza: Cirko Film
A történet gengsztersztoriként indul: négy piti bűnöző nagyobb összeghez jut, és ahelyett, hogy leszállítanák a pénzt a megfelelő helyre, elhatározzák, hogy külföldre távoznak vele. A bonyodalom adja magát, az autójuk lerobban még bőven az országhatáron belül, és gyalog sem tudják folytatni az útjukat egyik társuk sérülése miatt. Megállnak tehát, és egy Isten háta mögötti falu mellett, egy erdő közepén álló lerobbant, elhagyatott fogadóban húzzák meg magukat.
Társuk felgyógyul, de ahelyett, hogy továbbindulnának, hőseink szép lassan rájönnek, hogy nincs kedvük továbbmenni. A hatalmas pénzösszegből felújítják a fogadót, majd kitanulják a szakács- és pincérmesterséget, megismerkednek és összebarátkoznak a helybeliekkel, majd végül leszámolnak a még mindig kísértő múltjukkal. Hogy végülis hogyan jut el négy hétpróbás gazember addig a következtetésig, hogy nekik ezt kell tenniük, az szép indoklást nyer a filmben. De hogy ezt a – lássuk be – irreális folyamatot a néző nem érzi egy cseppet sem erőltetettnek, sőt, szinte magától értetődőnek tarja, az már a dán zsenialitásnak – jelen esetben Anders Thomas Jensen (neki köszönhetjük többek között az Ádám almáit és a Zöld henteseket is) forgatókönyvének és rendezésének a titka. Olyan csendben, olyan apró lépésekben, naivan és szeretetreméltóan történik az átalakulás, flash back-ek segítségével már egészen hőseink gyermekkorától megindokolva a végkifejletet, hogy a film végén úgy érzi a néző: nem is lehetett volna másképp.
A karakterek végtelenül kidolgozottak, és a megformálásuk is kiváló. Remekül elhelyezett fordulatok, nagyszerű dialógusok sorjáznak olyan felejthetetlen jelenetekben, mint amikor az étterem első két „vendége” azonnal megpróbálja kirabolni a gengsztereket, de fogalmuk sincs, hogy kikkel is kezdenek ki, vagy mikor a fegyvermániás Arne bosszússágában lelő egy tehenet, majd a jelenet végére a tehén (szintén fegyvermániás) gazdájával együtt kezdenek hajtóvadászatba a többi tehén, majd az erdő összes vadja ellen.
Itt következne a film gyenge pillanatainak és megoldásainak felsorolása – édes után keserű, ez a kritikus igazi fegyvere –, de jelen alkotás esetében ez a labda sajnos a levegőben marad.
A konklúzió pedig marad egy közhely, ami ez esetben őszinte: a Gengszterek fogadója igazán remek film, érdemes megnézni.
Gengszterek fogadója (Blinkende lygter)
Színes feliratos dán-svéd akció-vígjáték, 109 perc, 2000.
16 éven aluliak számára nem ajánlott.
Dolby Digital.
Rendezte és a forgatókönyvet írta: Anders Thomas Jensen
Szereplők: Soren Pilmark, Ulrich Thomsen, Mads Mikkelsen, Nikolaj Lie Kaas
Bemutató: 2008. október 23.
Forgalmazza: Cirko Film
Szerzők
-- Farkas Zsolt --
További írások a rovatból
film
Az Arcok visszapillantóban és a Kiáltvány a gyerekekért a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon
Más művészeti ágakról
irodalom
Április 11-én Szóbeli figyelmeztetés címmel tartottak felolvasást
