film
2009. 01. 05.
Magányos hősök óriásrobottal
Hideaki Anno: Evangelion 1.0 (Nem) vagy egyedül
Az Anilogue fesztiválon, az Uránia filmszínházban a japán rajzfilm kedvelői egy igazi kultanimével ismerkedhettek meg. Az Evangelion 1.0: (Nem) vagy egyedül hatalmas sikert aratott Japánban, az idei Tokiói Nemzetközi Anime Rendezvényen az év animéje címet nyerte el. A történet során egy gépmonstrumban ülő, szorongó tizenévesnek kell a világot megmentenie: óriásrobotok és egzisztencialista dráma még nem került egymáshoz ilyen közel.
Az Evangelion (vagy ahogy a rajongók nevezik: Eva) története 1995-ig nyúlik vissza, ugyanis ekkor tűzte műsorára a japán TV Tokyo csatorna az eredetileg huszonhat részes anime-szériát. Bár mecha-sorozatként indult, melyben hatalmas robotok (mechák) küzdenek idegen lények ellen, az Evangelion a történet előrehaladtával egyre több filozófiai és pszichológiai kérdést vetett fel. A monumentális összecsapásokat az óriásrobotokat vezérlő fiatalok lelki világának mélyreható elemzése ellenpontozta, mely alól a főhősök mellett a mellékszereplők se maradtak ki. Az Eva komoly tematikáján túl erőszakos jeleneteivel is felhívta magára a média figyelmét, a botrány elszenvedője az ugyancsak az idősebb korosztályt megcélzó Cowboy Bebop című sorozat volt, melynek huszonhat részéből a TV Tokyo első körben csak tizenkettőt sugárzott.
Az Eva-széria hatalmas rajongótábort gyűjtött maga köré, 97-ben Halál és Feltámadás (Evangelion: Death & Rebirth) és Evangelion vége (End of Evangelion) címmel egész estés mozifilmek is készültek belőle. Bár Hideaki Anno a filozófiai mélységű sorozat sikere után könnyedebb hangvételű animéket készített, és az élőszereplős filmek rendezésébe is belekóstolt, 2007-ben úgy határozott, újra előveszi a kultikus sorozatot, hogy egy négy részes mozifilmként rajzolja és értelmezze újra.
Az Evangelion 1.0-ban a poszt-apokaliptikus Tokió 3-at egy hatalmas, felhőkarcoló nagyságú lény, egy Angel támadja meg, aki ellen a hadsereg tankjai, rakétái és egyéb harcieszközei hatástalannak bizonyulnak. A város alatti NERV nevezetű titkos szervezet azonban új, pusztító erejű fegyvert hoz létre, az Angelhez képest ugyancsak nagy méretű Eva névre hallgató óriásrobotot, mely az emberiség utolsó esélye a semmiből érkező idegen ellen.
A támadással egy időben érkezik a csatatérré vált Tokióba Ikari Shinji, a félénk tizenéves, hogy újra találkozzon gyerekkora óta nem látott apjával, Gendóval, aki történetesen a NERV vezetője. A fiú apai szeretet helyett hidegséget kap a vasszigorú férfitól, aki gyerekét csak azért hivatta magához, hogy az a hatalmas Evát irányítsa. A világ megmentése mellett az erősebb hangsúly Shinji lelki problémáira helyeződik: az apjának való folyamatos megfelelési kényszer miatt a fiú állandó feszültség alatt áll, mechája fémpáncéljának belsejében minden egyes eltöltött másodperc maga a pokol. Diákélete sem fényes, egyik osztálytársa pikkel rá, amiért húga megsérült az Angellel vívott harc során (ezt jól irányzott ütéssel a fiú tudtára is adja). Shinji azonban kénytelen a feladattal megbirkózni, a szervezet számára kapcsolódási pontot jelent apjához és társaihoz: Reihez, egy másik Evát vezető fiatal lányhoz, és Misatóhoz az egyedülálló, Shinji felett anyáskodó parancsnokhoz.
A főszereplő kételyekkel küzd küldetésével kapcsolatban: folyamatosan megkérdőjelezi feladatának értelmét és folytathatóságát. Más anime-sorozatok szereplőitől eltérően Shinjit nem érdekli a harc, az ellenfeleivel vívott csatákat sem könyveli el saját fejlődésének újabb lépcsőiként. Munkájától teljesen elidegenedik, egy-egy missziója befejeztével a szervezettől való távozását fontolgatja. A többi szereplőről se mondható el, hogy boldog: a NERV tudósa, Ritsuko hideg precizítással végzi munkáját, a halk Rei marionettbábuként teljesíti a parancsokat, és bár Misato látszatra jó kedélyű, üres perceiben érezzük, hogy elhagyatott.
Az Evangelion szereplői magányos hősök - a szó legigazibb értelmében: társtalanok, mindennapjaikat az egyedüllét jellemzi, a harcok feszültségteli percei után a győzelem érzése helyett is csak az üresség lesz úrrá rajtuk. A szereplőkhöz hasonlóan a táj is magányos, Tokió csendesen várja égig érő felhőkarcolóival és üres utcáival a következő támadást.
Az Evangelion 1.0 az eredeti TV sorozat első hat részét dolgozza fel, a fanok számára '95 óta már klasszikussá vált képsorok mértani pontossággal köszönnek vissza, az egyetlen különbség, hogy a karakterek és a harcirobotok körvonalai élesebbek, a színek élénkebbek lettek, míg a harcokat CG-animációval dúsították fel. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a készítők csupán újracsomagolták az eredeti verziót, mint ahogy azt a kilencvenes évek másik klasszikusának a Ghost in the Shellnek ugyancsak idei újragondolása tette: a következő Eva-filmekben egyre több új jelenet és szereplő várható, így az alaptörténet is változni fog.
A rendező poszt-apokaliptikus jövőképe nemcsak egy támadás utáni világ csendjét, hanem az emberi lelkek kiüresedését is vizsgálja. A pesszimista hangulat az eredeti sorozaton is végigvonult, Shinji és a többi szereplő kálváriája a teljes kilátástalansággal és sokkoló, nem várt fordulatokkal taglózta le közönségét. Bár az Evangelion 1.0 záróképe a szériától eltérő cselekményt sejtet, a nyomasztó érzés továbbra is garantált. A kérdés csak az, mennyiben fog megváltozni az új, egész estés filmek története, és vajon a folytatásban Anno a tévésorozatnál sötétebb tónusokkal fogja-e újrafesteni vízióját. Reméljük, a választ harmarosan megtudjuk, és a 2009-es Anilogue fesztiválon újra a mechák dübörgő lépteitől lesz hangos az Uránia moziterme.
Evangelion 1.0 (Nem) vagy egyedül (Evangerion Shin Gekijōban: Jo
Színes, feliratos japán animációs film. 98 perc, 2007.
Rendezte: Hideaki Anno
Szereplők: Megumi Ogata, Megumi Hayashibara, Kotono Mitsuishi
6. Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivál, Uránia, 2008.
Az Eva-széria hatalmas rajongótábort gyűjtött maga köré, 97-ben Halál és Feltámadás (Evangelion: Death & Rebirth) és Evangelion vége (End of Evangelion) címmel egész estés mozifilmek is készültek belőle. Bár Hideaki Anno a filozófiai mélységű sorozat sikere után könnyedebb hangvételű animéket készített, és az élőszereplős filmek rendezésébe is belekóstolt, 2007-ben úgy határozott, újra előveszi a kultikus sorozatot, hogy egy négy részes mozifilmként rajzolja és értelmezze újra.
Az Evangelion 1.0-ban a poszt-apokaliptikus Tokió 3-at egy hatalmas, felhőkarcoló nagyságú lény, egy Angel támadja meg, aki ellen a hadsereg tankjai, rakétái és egyéb harcieszközei hatástalannak bizonyulnak. A város alatti NERV nevezetű titkos szervezet azonban új, pusztító erejű fegyvert hoz létre, az Angelhez képest ugyancsak nagy méretű Eva névre hallgató óriásrobotot, mely az emberiség utolsó esélye a semmiből érkező idegen ellen.
A támadással egy időben érkezik a csatatérré vált Tokióba Ikari Shinji, a félénk tizenéves, hogy újra találkozzon gyerekkora óta nem látott apjával, Gendóval, aki történetesen a NERV vezetője. A fiú apai szeretet helyett hidegséget kap a vasszigorú férfitól, aki gyerekét csak azért hivatta magához, hogy az a hatalmas Evát irányítsa. A világ megmentése mellett az erősebb hangsúly Shinji lelki problémáira helyeződik: az apjának való folyamatos megfelelési kényszer miatt a fiú állandó feszültség alatt áll, mechája fémpáncéljának belsejében minden egyes eltöltött másodperc maga a pokol. Diákélete sem fényes, egyik osztálytársa pikkel rá, amiért húga megsérült az Angellel vívott harc során (ezt jól irányzott ütéssel a fiú tudtára is adja). Shinji azonban kénytelen a feladattal megbirkózni, a szervezet számára kapcsolódási pontot jelent apjához és társaihoz: Reihez, egy másik Evát vezető fiatal lányhoz, és Misatóhoz az egyedülálló, Shinji felett anyáskodó parancsnokhoz.
A főszereplő kételyekkel küzd küldetésével kapcsolatban: folyamatosan megkérdőjelezi feladatának értelmét és folytathatóságát. Más anime-sorozatok szereplőitől eltérően Shinjit nem érdekli a harc, az ellenfeleivel vívott csatákat sem könyveli el saját fejlődésének újabb lépcsőiként. Munkájától teljesen elidegenedik, egy-egy missziója befejeztével a szervezettől való távozását fontolgatja. A többi szereplőről se mondható el, hogy boldog: a NERV tudósa, Ritsuko hideg precizítással végzi munkáját, a halk Rei marionettbábuként teljesíti a parancsokat, és bár Misato látszatra jó kedélyű, üres perceiben érezzük, hogy elhagyatott.
Az Evangelion szereplői magányos hősök - a szó legigazibb értelmében: társtalanok, mindennapjaikat az egyedüllét jellemzi, a harcok feszültségteli percei után a győzelem érzése helyett is csak az üresség lesz úrrá rajtuk. A szereplőkhöz hasonlóan a táj is magányos, Tokió csendesen várja égig érő felhőkarcolóival és üres utcáival a következő támadást.
Az Evangelion 1.0 az eredeti TV sorozat első hat részét dolgozza fel, a fanok számára '95 óta már klasszikussá vált képsorok mértani pontossággal köszönnek vissza, az egyetlen különbség, hogy a karakterek és a harcirobotok körvonalai élesebbek, a színek élénkebbek lettek, míg a harcokat CG-animációval dúsították fel. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a készítők csupán újracsomagolták az eredeti verziót, mint ahogy azt a kilencvenes évek másik klasszikusának a Ghost in the Shellnek ugyancsak idei újragondolása tette: a következő Eva-filmekben egyre több új jelenet és szereplő várható, így az alaptörténet is változni fog.
A rendező poszt-apokaliptikus jövőképe nemcsak egy támadás utáni világ csendjét, hanem az emberi lelkek kiüresedését is vizsgálja. A pesszimista hangulat az eredeti sorozaton is végigvonult, Shinji és a többi szereplő kálváriája a teljes kilátástalansággal és sokkoló, nem várt fordulatokkal taglózta le közönségét. Bár az Evangelion 1.0 záróképe a szériától eltérő cselekményt sejtet, a nyomasztó érzés továbbra is garantált. A kérdés csak az, mennyiben fog megváltozni az új, egész estés filmek története, és vajon a folytatásban Anno a tévésorozatnál sötétebb tónusokkal fogja-e újrafesteni vízióját. Reméljük, a választ harmarosan megtudjuk, és a 2009-es Anilogue fesztiválon újra a mechák dübörgő lépteitől lesz hangos az Uránia moziterme.
Evangelion 1.0 (Nem) vagy egyedül (Evangerion Shin Gekijōban: Jo
Színes, feliratos japán animációs film. 98 perc, 2007.
Rendezte: Hideaki Anno
Szereplők: Megumi Ogata, Megumi Hayashibara, Kotono Mitsuishi
6. Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivál, Uránia, 2008.
Szerzők
-- Szabó Dénes --
További írások a rovatból
film
Mehran Tamadon: Ahol nincs isten & Legrosszabb ellenségem
Más művészeti ágakról
zene
Élménybeszámoló a Decolonize Your Mind Society koncertjéről
art&design
Az Amikor Galéria debütálása a művészeti galériák soraiban