építészet
Rigó utcai nyelvvizsgaközpont, Fazekas Gimnázium – ez a Horváth Mihály tér. Egyik eldugott sarkában magasodik a néhai József Távbeszélőközpont komor tömbje. Az inkognitóját őrző épület akkor keltette fel érdeklődésünket, amikor felkerült rá az "Eladó" hirdetés. Gyors Google search (1 és 2) után máris rengeteget tudunk róla:
A József Távbeszélőközpont volt Magyarországon az első jelentős állami megrendelésre készült vasbeton szerkezetű épület. Az 1910-es évek elején valósult meg Ray Rezső tervei alapján, akinek a nevéhez a budafoki Törley-gyár, a családnak épített kastély és nyughelyéül épített mauzóleum keleties együttese, a kolozsvári postapalota és a mindenki által jól ismert Margit-szigeti víztorony fűzödik. Ray Rezső mindenekelőtt a máig közkedvelt vasbeton szerkezetek alkalmazásában jeleskedett. Mint Tóth Vilmos írja: "Ray mind a víztorony, mind a telefonközpontok esetében zseniális mérnökkel dolgozott együtt: Zielinszky Szilárd professzorral, Magyarország első műszaki doktorával, a Fővárosi Közmunkatanács későbbi elnökével. Zielinszky a vasbeton alkalmazásában európai szinten is az úttörők közé tartozott, itthon pedig egyértelműen ő volt az új anyag meghonosításának vezéralakja. Ray és Zielinszky rendszeres együttműködése így valóságos technológiai reformot jelentett, s kimagasló jelentőséggel bír a modern magyar építészet történetében." Ray ugyanis megpróbálta a vasbeton nyújtotta térformálási lehetőségeket művészeti eszközként használni.
Kattintásra nagy méretben tekinthető meg!
| A József Távbeszélőközpont tömbjének leírását a Magyar Építőművészet 1917-es 10-12. számában közölt cikkből idézzük: "Az épület alacsony földszintjét az ’alterem’ és a postahivatal foglalja el. Az alacsony földszintről impozáns egykarú lépcső vezet a két emeletsoron át nyúló helyi kapcsolótermek földszinti, illetve emeleti részéhez. A magas földszinten a két helyi kapcsolóterem mellett; a Német-utcai fronton van a két ’interurban’ kapcsolóterem és köztük a csőpostaközpont, az udvari traktusban pedig a ruhatár és hálóterem. [...] "A helyi kapcsolótermek egyenként 27x70 méter hosszúak és 15x00 méter szélesek, és 12 méter magasak. Ezen helyiségek a világításukat a homlokoldalon, a főbejárásokkal szemközt lévő hatalmas ablakon és a kétoldali emeleti ablakokon keresztül kapják. [...] A kapcsolótermekben a padozattól 3x20 méter magasságban 4.00 méter széles karzatok vonulnak körül; a karzaton a termek hosszában kapcsolószekrények sorakoznak, úgy mint benn a terem padozatán ; mindenik kapcsolóteremben tehát 4-4 sor kapcsolószekrény áll, 30-30 munkahellyel, úgy hogy minden teremben 120 kezelőnek van helye. [...] Látható továbbá a kapcsolóterem karzati része, az emeleti bejárattal, felette az egyik freskó, mely a drótnélküli telegrafálást jelképezi. A másik freskó azt a jelenetet mutatja, amikor Sámuel F. B. Morse az általánosan elterjedt telegrafkészülékeivel kísérletezik. Az interurban kapcsolótermek ugyancsak 27x70 hosszúak, de csak 7.00 szélesek és 6.00 méter magasak." |
Az épületről Szegő György és Haba Péter a 111 év – 111 híres ház c. albumban a következőt írják: "A József Telefonközpont egyszerre volt a modernitás és a tradíció palotája. Palota abban az értelemben, hogy van kastélyszárnya (irodák), tornya és várrésze. Utóbbi oldalhomlokzata majdhogynem szimmetrikus, saroktornyos, középrizalitos, tizenegy tengelyű faszád." A Mária Terézia (ma Horváth Mihály) térre néző "homlokzat egyszerre modern, romantikus és barokk. A központi csarnok oromfala szinte az épület arca: ovális kis ablakok a szemei, háromosztású egyetlen nagy-ablaka a ház szája. [...] A várkastélyforma a budapesti szecesszió sikere; a főváros középületei között ugyanis alig épült valami ebben a stílusban."
Persze az idézett leírás felvet néhány kérdést, mivel az épület mára funkciójában és stílusában is túlhaladott. Ha az épületet kor- és stílusjegyek alapján kell besorolnunk, akkor szecesszióról beszélhetünk, mégis, mint az idézett szövegből kitűnik, a modern, a romantikus és a barokk (helyesebben: neobarokk) stílusokkal is játszik. Az épület a befogadott technológiát és a hozzá igazított funkciót tekintve az adott korban modern épületnek számított. Az alkalmazott szerkezeti megoldások, és a szerkezeti anyagként használt vasbeton is azt sugallja, hogy modern épületről beszélünk. Ezekből a korban haladó technikát képviselő értékekből az épület azonban nem mutat semmit szemlélője számára, épp azért, mert a tervező a vár-palota analógiában találta meg azt a kifejezési eszközt, amellyel a kor rohamosan terjedő technológiájának – a távbeszélésnek – otthont adó épületet megformálta.
Kattintásra nagy méretben tekinthető meg!
Az épület története fordulatokban és rejtélyekben gazdag. Jellemző magyar sors, hogy a vár-formának "köszönhetően" 1919-ben és 1956-ban is erődítményként használták a közeli Ludovikások. Az épület a II. világháború után Szendrői Jenő tervei alapján épült újjá 1948-ban, de másfél évtizeddel később az épület (újra? még mindig?) romos állapotára utal a Józsefváros c. újság 1962 novemberi számában olvasható cikk. A riporternek Jászy Zoltán a következőt nyilatkozta: "Aki ezt a csarnokot régen látta, az most legfeljebb méreteiről ismerne rá. A romos állapotnak hamar véget vetettünk, de még sokáig kellett javítgatni, építgetni, korszerűsíteni a központ épület-berendezését." Több technológiaváltás (ezek egyikét illusztrálja a linkre kattintva elérhető, 1931-ből származó Magyar Világhíradó, amelyben működés közben figyelhető meg az épület) és tulajdonoscsere után 1999-ben a T-Com nyugdíjazta a telefonközpontot, habár az iroda-szárnyat egészen a közelmúltig használták.
Eddig a múlt. A jelen pedig az, hogy – bár erre a fellelhető forrásokban utalás sem esik – míg az épület külseje szinte változatlan, a kapun belépve semmi sem emlékeztet a század eleji állapotokra. Freskók, kovácsoltvas díszek, fa karzat, díszablakok és Jugendstil helyett csak némi szocreált, az analóg korszakot idéző banándugókat és tárcsázós telefonokat, illetve mindezek hűlt helyét találtuk. Az épület "vár"-részében új tereket alakítottak ki: a távközlési technológia miniatürizálódását illetve az előfizetők számának robbanását követve a nagy belmagasságú kapcsolótermeket új födémekkel megosztották. Az iroda-szárny pedig díszeit vesztette: maradt a puszta vasbeton szerkezet, lecsupaszítva minden art deco díszítőelemtől. A nagyszabású és merész eredeti szerkezetre a célját vesztett főhomlokzati ablak (amelyet pontosan kettészel egy utólagos födém), valamint a két épületszárnyat összekötő lépcsőzet emlékezetet. Az útvesztőben való bolyongással felérő épületbejáráson készített fotóink archív felvételekkel vegyesen láthatók a következő képsorozatban:
S mit ígér a jövő? Az ingatlant hirdető ügynökség honlapján irodaházként vagy hotelként képzelik el az immár "Horváth Mihály Palace" néven futó elvarázsolt kastély további sorsát, ám nem esik szó arról, vajon műemléki jellegű restaurálásra, vagy újabb átépítésre kerülne sor. Az esetleges átépítés során az épület születése óta magával hordozott "modernitás és tradíció" okozta kettősségből fakadó problémák okozhatnak fejtörést az új tulajdonosnak. Véleményünk szerint nehezen alakítható az elképzelt új funkcióhoz a meglévő térszervezés, a mára túlhaladott technika és funkció igényeihez igazított helyiségek sorából álló épület. Ha pedig abból indulunk ki, hogy az épület jelenlegi (vagy helyreállított) formájával, stílusával, és a magában hordozott ellentmondásokkal együtt képvisel értéket, akkor meg kell találni a hozzá legalkalmasabb funkciót. Talán egy közintézmény (például a szomszédban szorongó Önkormányzat), a közelben székelő valamelyik egyetem (micsoda előadót lehetne a főlépcsőházból kialakítani...), vagy közgyűjtemény (stílszerűen az elektotechnika köréből) találna a József Távbeszélőközpont épületében új otthonra.
De ha a jelen gazdasági környezetben esetleg elhúzódna az ingatlan hasznosítása, javasoljuk, addig is rendezzenek be benne ideiglenesen Kafka-múzeumot. Ahhoz alig volna szükség átalakításra.
Építész: Ray Rezső
Építés ideje: 1910
Építés helye: Budapest, VIII. kerület, Horváth Mihály tér
Az archív felvételeket a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-gyűjteménye bocsátotta rendelkezésünkre. A színes fotókat Árvai András és Végh Dániel készítették. Az épületbejárás engedélyezését köszönjük Kovács Zsuzsannának.
Szerzők
-- Végh Dániel --
-- Árvai András --
További írások a rovatból
