bezár
 

zene

2009. 02. 23.
Másoltlemez-razzia = korlátozott kultúra?
Gondolatok a MAHASZ klubrazziáiról és a kultúráról
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Másoltlemez-razzia = korlátozott kultúra? 2009 február elején a MAHASZ a VPOP-vel és az APEH ellenőreivel razziákat tartott kisebb hazai klubokban. Akinél olyan "másolt" cd-t találtak, melyen nem volt MAHASZ matrica, azt jogsértés címén akár többszázezer forintra is megbüntették. Ha a büntetések ilyen mértékű kiszabása mindennapossá válik, a választható kultúrára éhes fiatalság közösségi tere ismét tovább szűkülhet.
Írásom célja nem a razziákkal és szabályozásokkal kapcsolatos jogi aggályokra való rámutatás, hanem a felvetődött kulturális kérdések megválaszolása. Ehhez azonban muszáj néhány szót ejteni a legfontosabb tényekről, melyeket a MAHASZ és Jeszenszky Zsolt (Dj-Szövetség, MAHASZ, Proart) nyilatkozatai elködösítenek:

1) A MAHASZ többek között a szerzők védőjének adja ki magát, holott e szervezet a kiadóknak fizet. Ugyanakkor nem tesz különbséget az úgymond "hivatásos" és "hobbi" dj-k között.

2) A kiadók bevételei címén beszedett díjak a CD-kért igen aggályosak. Ha nem áll kapcsolatban a MAHASZ az adott kiadóval, a már eleve nüansznyi mértékű díj elveszik, vagy a cég „saját” kiadói közt kerül szétosztásra.

3) A MAHASZ négy éve már végzett hasonló ellenőrzéseket, akkor egy nyílt levéllel együtt hatóságilag leállíttatták ezt a tevékenységüket. Most, megkerülve a rendelkezést, új szervezettel vizsgáltatják át a pultokat (VPOP, APEH).

4) Az Európában egyedülállóan aránytalan díjazás (Jeszenszky nyilatkozatával ellentétben például angol dj-k egyáltalán nem hallottak az itthon emlegetett átalánydíjakról) és szabályozás nem tér ki sem a különböző hanghordozókra, sem a lejátszás és annak engedélyezésének módjára, így csak még jobban „tetszés szerint” mérlegelhetővé válik. (Ugyanakkor terjed egy olyan hozzászólás is az interneten, miszerint Jeszenszky „hasraütésszerűen” ragasztotta rá a matricákat egy dj CD lemezeire, mert valójában egy kiadót és előadót sem ismert az ottlévő lemezekről.) S végül egy kérdés, amit még eddig sehol sem láttam: Nem árt a CD-nek, ha matricát ragasztanak rá?)

(Bővebb írások olvashatók a témában a Quarton és a Kultplayen, a legelső híradás pedig a zoom.hu portálon található.)

A törpe kisebbség, a kultúra és az erkölcsi felelősség

Jeszenszky Zsolt szerint "a Beatportozó (a jelenleg legismertebb internetes elektronikus zenei bolt, a hazai dj-k legtöbbjének forrása - a szerk.), saját zenéző, stb. underground szubkultúra egy törpe kisebbség" – olvashatjuk a Quart cikkében. Ha ez így is van, végeláthatatlan érvelések helyett szemléltető párhuzam lehetne a BKV hozzáállása, ami „fölöslegességre” és „kis utasszámra” hivatkozva egymás után ritkítja, majd szünteti meg járatait, miközben egyre drágább pénzen vehetik igénybe az utasok a cég szolgáltatásait. E mentalitás egyszerű önleépítő folyamatot generál. E folyamat pedig sajnos már belső okokból kifolyólag is elkezdődött az olyan helyek eltűnésével és bezárásával, mint a Kultiplex vagy az Almássy Téri Szabadidőközpont.

Jogilag igen aggályosan, de töretlenül üzemeltetett "mega-klubokat" (és ezek "underground" változatait), illetve drága belépős operaházat szeretnénk a bulvárlapok hírességeinek számára? Magábafordult, művészetre és társaságra már nem is éhező, sokak által "kultúrsznobnak" bélyegzett zenehallgatókat, akik keserű mosollyal anekdotáznak arról, hogy "régen hittek" az itthoni elektronikus vagy elektroakusztikus zenekultúrában?

A másik több helyütt is felvetődő kérdés - melyet szintén Jeszenszky tett fel először nyílt levelében - a dj-k erkölcsi felelőssége - leginkább a drogkérdést érthetjük ezalatt. Régebben a konzervatívabb média taktikája volt, hogy az ún. „underground elektronikus” zenei rendezvényeket egyöntetűen „drogos”, "fiatalságra káros" zenei rendezvényeknek bélyegezte. Érdekes belegondolni, hogy ma már ezt a gyümölcsözőnek egyáltalán nem bizonyuló kategorizálást csak az ultraradikális médiumok szokták alkalmazni.

De tegyük fel, hogy így van. Az igazi kérdés azonban akkor is az, hogy felelős-e a zenék válogatására és játszására koncentráló személy azért, hogy milyen szert fogyaszt a közönsége a megengedetteken kívül? Nem a szórakozóhely vagy a rendezvényszervező felelőssége ez? Tán nem magának a szórakozó egyénnek a felelőssége?

Nem reprezentatív adatként írnám le, hogy több ismerős közölte velem egymástól függetlenül, hogy az ő társaságukból mindig azok néztek rá komolyan a drogokra, akik úgymond „nem tudtak hová elmenni este”. Talán nem tenne mégis jót nekik egy pusztán zenét és kultúrát szerető, lelkes "törpe-kisebbség", amely a "trendi klubok" és a nagy semmi alternatívájaként szolgálna?

Az underground dj-k és a piac

A Dj-szövetség nyilatkozatai szerint a másolt cd-kről játszó dj-k kiszorítják a zenéiket jogszerűen vásároló kollégákat. Ilyen valóban történik, a témában megjelent írások kommentjei között olvashattunk erről személyes beszámolókat. Viszont itt a fő kérdés az, hogy belefér-e ebbe a piacrontó kategóriába egy évente háromszor megtartott kisebb klubest? A válasz egyértelműen nem. Mégis minden "nyilvántartásban nem szereplő" dj-t egy kalap alá vesz a Szövetség. Pedig melyikünk számára ne lenne ismert a "megélhetési" és "nem-megélhetési művész" fogalma?

A kisebb elektronikus zenei rendezvények célja nem a piaci térhódítás, még ha elengedhetetlenül piaci tevékenységet is folytatnak (minimális vagy nullszaldós bevétel a belépőből vagy az aznap esti fogyasztásból…). Valódi céljuk az alternatív szórakozás biztosítása a közönség számára és a kulturális értékek szabad megosztása.

Ugyanakkor „mainstream kulturális babérokra” sem óhajtanak törni: pusztán szeretnék megosztani másokkal, amit jónak látnak. Egyszerűen csak örülnének, ha hagynák lenni őket. Aki kultúrát akar művelni „csak úgy”, az miért ne művelhetné itthon manapság?

A pénz mindegy, a kultúra nagyon nem mindegy

Furcsa, de jó néhány esetben magyarázkodnia kell a művészeknek arról, hogy őket természetesen zavarná, ha a zenéjük feltűnne mondjuk egy világcég reklámjában úgy, hogy az egy fillért se fizet érte, ellenben tevékenységüket a piaci térhódítás és a pénzkereset lehetősége egyáltalán nem motiválja. Holott, megint csak - ízléstől és világnézettől függetlenül - a „józan eszű” emberek számára az egy teljesen érthető felfogás.

Az aránytalan díjfelosztás és a látszat-kulturális érvek ismertetése után tehát milyen érve marad bármelyik említett szervezetnek, amivel bizonyítanák, hogy tevékenységükkel védik a kultúrát vagy a szerzőket?

Nem tesz többet valaki egy kulturális választási lehetőség biztosításával, amihez se piaci, se anyagi, hanem kizárólag kulturális érdeke fűződik? A piacrontás jelensége közismert tény és nem csak a dj-szakmát sújtja, ez ellen valóban meg kell tenniük az illetékeseknek a szükséges lépéseket. Ugyanakkor mindannyiunknak biztosítania kell az alternatív kultúrát is, mert ha az ellehetetlenedik vagy ellehetetlenítik, akkor óriási ínség köszönthet ránk.
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Hargitai András --


További írások a rovatból

Vivaldi/Jupiter, Alpha Records, 2019.
Interjú Baráth Emőke énekművésszel a hazai és a külföldi éneklés hatásmechanizmusáról, koncerttermekről és operaszínpadokról, valamint marketinglehetőségekről
Fischer Iván változata A Müpában
Airbourne, Fezen Fesztivál, 2019. 07. 24.

Más művészeti ágakról

art&design

Hogyan halunk meg váratlanul Hogyan halunk meg váratlanul
Mesterem, Slavko Matković*, a Bosch+Bosch csoport alapítójának emlékére
színház

8in1 élmény 8in1 élmény
Textúra a Szépművészeti Múzeumban
Kortárs ifjúsági és YA irodalom a középiskolában


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés