bezár
 

irodalom

2009. 03. 09.
Náci kollaboráns emberközelből?
Bernhard Schlink: A felolvasó és Stephen Daldry: A felolvasó
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Náci kollaboráns emberközelből? A felolvasó című film igazi különlegessége, hogy emberi közelségbe hoz egy valaha az SS munkájában önként részt vevő, koncentrációs tábori őrként dolgozó nőt. Nem attól lesz emberi, mert előbb ismerjük meg őt, mint a múltját, hanem attól, amilyen ember. Azonban Bernhard Schlink könyvének karaktere ugyancsak távol áll a filmbeli Hannától.
Előbb láttam Stephen Daldry filmjét, mint hogy könyvben olvastam volna A felolvasót, és nem kellett sok időnek eltelnie a filmből, hogy úgy gondoljam, Hanna nem tud olvasni. Talán csak véletlen, hogy éppen azok az apró elbizonytalanodások tűntek fel a filmben, amelyeket visszaidéznek azon a ponton, amikor Michael számára is világos lesz, hogy az asszony azért őt kérte meg a felolvasásra, mert ő maga nem lett volna képes rá, de az biztos, hogy számomra nem az analfabétizmus volt a film meglepetése. Daldry műve ugyanis végtelenül egyszerű személyiségként mutatja be Hannát. Az, ahogy meghatódik a templomi kórus énekén, ahogy hol izgatottan, hol sírva hallgatja a történeteket, de még sértődöttsége is végtelenül gyerekes. Kate Winslet pontosan ragadta meg a karakter együgyű gyengeségét, és tökéletesen ábrázolt egy olyan asszonyt, aki biztonságosan eligazodik a világában – egészen addig, amíg be nem törnek oda a betűk.




Winslet Hannájának végtelenül fontos a biztonság, s így annak biztosítása is, hogy ő maga mindent előírásszerűen hajtson végre. Így, ha éppen az SS tagjaként kell embereket őriznie, hát ezt viszi véghez teljes precizitással. Éppen ez a számára biztonságot adó pontosság az, amely miatt újra meg újra előléptetéseket ajánlanak neki – és amely újabb bizonytalanságokba hajtja. Új munka, új otthon keresésére szorítja. Stephen Daldry A felolvasóját nézve el tudjuk képzelni, hogy Hanna az olvasás biztosította kiegészítő információk hiányában félig-meddig öntudatlanul sétált bele szerepébe, és, még ha egyet is értünk, hogy ez nem mentség a tetteire, valahol mélyen talán megadjuk neki a feloldozást.

Azt hiszem, Bernhard Schlink könnyebben megvezetett volna. Talán azért, mert a könyvet egyes szám első személyben írta, és így a tudatlan fiú interpretációjában hallunk mindent, ahelyett, hogy külső szemlélőként vehetnénk észre a jeleket – elhisszük hát, hogy Hanna azért nem nézi a közös nyaralás során a térképet, étlapot, mert teljesen kísérőjére akarja bízni magát, hogy azért hallgatja a könyveket felolvasva, mert így jobban élvezi. Azonban ez csak részben köszönhető a könyv nézőpontjának. A film leegyszerűsített, gyerekes Hannája ugyanis a könyvben jóval összetettebb és keményebb személyiség. Ez a Hanna nem gyerekes módon sértődik meg Michaelre, hanem rendszeresen és bizonyára elég tudatosan is húzza fel az orrát, hogy a fiúból megalázkodást, bocsánatkérést csiholjon ki. Ez a Hanna képes arra, hogy durván megüsse dühében a fiút, amikor saját tehetetlensége, olvasni nem tudása dühíti fel. Schlink könyvének Hannájában benne rejlik az SS kegyetlen katonája, aki felkarolja a gyengéket, és sosem tudjuk meg, hogy azért teszi-e ezt, mert élvezi, hogy az olvasni tudó, beteg asszonyoknál ő, a tudatlan hatalmasabb, vagy pedig egy utolsó jó, megerőltető munka nélküli hónapot kíván nekik biztosítani. Ez a Hanna nem görcsösen ragaszkodik a szabályokhoz, hanem precíz, pontos, határozott személyiség – fel sem merül hát bennünk, hogy analfabéta lehet.

És ahogy különböznek a Hannák, úgy változnak meg a Michaelek is a két műben. Ralph Fiennes zárkózott, magába forduló figurát alakít, aki azonban tiszteletet kelt talárjában, s akire a lánya még úgy is felnéz, ha ő maga alig foglalkozik vele. Ez a Michael megszenvedte a valahai szerelmet, de főként azt, hogy elhagyták minden üzenet, búcsúszó nélkül. Őszintén megkönnyezi Hannát a tárgyaláson, s azt hiszem, a nézőkkel együtt inkább hajlik a feloldozásra. Bernhard Schlink önmarcangoló monológja nem ilyennek ábrázolja Michaelt. A fiú Hanna távozása után elhatározza, hogy többet nem alázkodik meg, és pökhendi álcát vesz fel. Zárkózottsága azonos, viselkedése mégis sokkal keményebb, mint a filmbeli Michaelé. Ráadásul sosem lesz praktizáló ügyvéd, helyette - elvetve a megbecsülést  - kutatóként dolgozik: s ez éppen nagyképűségét ellenpontozza. Amikor viszontlátja Hannát, nem érez semmit, és a mű végéig nem is igen tudja tisztába tenni az asszonnyal kapcsolatos érzéseit. Az, hogy a könyvbeli Michael hideg marad, amikor a börtönben meglátogatja Hannát, sokkal hitelesebbnek tűnik, mint a filmben.
 

Maga az analfabétizmus is különbözik a két műben. A filmben hamar megsejthető, azután viszont háttérbe szorul. Nincs szó erről a tárgyalás során vagy akár Hanna bűneivel összefüggésben, így ha a néző mégis úgy érzi, hogy mindez adhat valamiféle magyarázatot a nő tetteire, azt nem a film sulykolja belé. A könyvben nagyobb hangsúlyt kap ez a hiányosság. Hanna helyzete a tárgyalás során emiatt hátrányos . A vád jelentős részét nem ismerheti meg pontosan, mivel írásban adták át neki – csakúgy, ahogy a túlélő leány beszámolóját sem tudja elolvasni, holott arra is gyakran hivatkoznak a tárgyalás során. Így, felemás információkkal eleve elveszett ember, s végül az, hogy nem tud írásmintát adni, megpecsételi a sorsát. A könyvben végképp nem merül fel, hogy Hanna múltbéli döntése (csak) analfabétaságának lenne köszönhető – sőt, a karakter alapján kifejezetten úgy érezzük, hogy ez a Hanna tudatosan lépett be az SS-hez –, így a feloldozáshoz se segíthet hozzá ez a tény, csupán a szégyen mellett alaposan megnöveli az asszony büntetését is.

Műfajából eredően a könyvben jóval több lehetőség akad filozofálásra, mint a filmben, így érthető, hogy miért tud Schlink hosszasan értekezni mind arról, hogy milyen lehet analfabétának lenni, mind arról, hogy milyen érzés a háború utáni generációnak szembenézni szülei, nagyszüleik bűneivel. A filmben ezt csak a színészi játék és egyetlen monológ hivatott helyettesíteni. Ha egy adaptáció napvilágot lát, borítékolható az eredeti mű és az új változat összehasonlítgatása – akár hibák keresése is. Stephen Daldry művében nem érdemes hibákat keresni. A különbségekkel együtt a film kerek, önálló alkotás lett, amely hangulatában és végkicsengésében – részben a hiányosságok, és főként a karakterbeli eltérések miatt – határozottan különbözik az ötletadó regénytől, de éppen annyira érdekes és fontos.


Bernhard Schlink: A felolvasó
Ford.: Rátkai Ferenc.
Ulpius-ház Kiadó, 2007, 2009
224 oldal, 2999 Ft
nyomtat

Szerzők

-- Róbert Katalin --


További írások a rovatból

Szabó Márton István: Betonszféra, Scolar kiadó, Budapest, 2022.
Veres András: És megint elölről... – Ady, Kosztolányi, József Attila, Budapest, Balassi, 2022.
Nádas Péter: Rémtörténetek, Jelenkor kiadó, Budapest, 2022.

Más művészeti ágakról

Dubinyák Réka: Ali, a magyar jezidi
Megjelent a Csaknekedkislány új albuma
gyerek

A Ciceró Könyvstúdió pályázata
gyerek

A téma: Képek és könyvek


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés