Az észak-itáliai festészet világhírű és egyedülálló gyűjteményeként nyilvántartott kollekció ilyen terjedelemben korábban még nem képviseltette magát Magyarországon, egyetlen tárlaton sem. Ezt nem utolsó sorban az a tény is segítette, hogy a bergamói Accademia Carrara épületében éppen restaurációs munkálatok folynak.

A három teremnyi alkotás ékszerdobozzá varázsolja a Ferenczy Múzeum kiállítóterét. A kiemelkedő figyelemmel őrzött festmények időrendi sorrendben követik végig és szemléltetik a lombard művészet alakulását a 15. század kezdetétől a 16. század első negyedéig.  A korukat híven tükröző munkák nem csupán a szóban forgó korszak festészeti irányait, törekvéseit tárják elénk, de a kor kultúrájáról is pontos képet adnak. Kezdjük talán a sort a világon egyedülálló tarot-kártyáiról híres Bonifacio Bembo és Antonio Cicognara nevével fémjelzett, a Visconti és Sforza családok által rendelt tarot-lapokkal, melyek részben már reneszánsz igazodásúak. Vétek lenne nem említenünk a Sforzák udvari festőjét, Ambrogio Bergnonet, aki viszont a reneszánsz hozta új eszméknek a majdhogynem flamand részletességű ábrázolásában jeleskedett.

A virágzó közép-itáliai központok, de elsősorban Leonardo és köre termékenyítőleg hatott a 15. század végi lombard művészetre. A geometrikus térszerkesztés formai megoldása uralja Vicenzo Foppának, Leonardo idősebb kortársának munkáit, aki – többek között – az 1508-ban kifestett bergamói templom freskóiért is felelős, valamint Leonardo tanítványai: Boltraffio és Luini alkotásait, akiknek egy-egy munkáját magyar gyűjteményekben is őrzik (Keresztény Múzeum, Esztergom és Szépművészeti Múzeum, Budapest).
  

A tárlat halványan olyan érzést kelt, mintha a rendezők el sem hinnék, hogy mindez itt és velük történik. Mintha e felbecsülhetetlen értéket, "feljebbvalósága" és jelentősége miatt meg sem tudnák határozni. A Ferenczy Múzeum az újonnan bemutatott műtárgyakat görcsösen féltve őrzi, és görcsösen féltve büszke rájuk. Nem véletlenül.