gyerek
2009. 07. 22.
Közlekedj okosan!
Traff Park - virtuális közlekedés
A Honfoglaló című internetes játékot jegyző Bihari házaspár körülbelül másfél éve határozta el, és egy évnyi fejlesztőmunka után, több mint húsz szakember segítségével nyitotta meg a Traff Parkot, a virtuális mesevilágot, ahol minden a közlekedés körül forog.
A Traff Park lényege, hogy lehetőséget biztosít konkrét közlekedési szituációk gyakorlására. A közlekedési balesetet szenvedett gyerekek száma riasztóan magas, és ezek nagy része megelőzhető lenne, ha a gyerekek néhány fontos alapszabályt ismernének. Az oldal legfontosabb célkitűzése a gyerekek figyelmének fejlesztése: „Ha sikerül elérnünk, hogy a nálunk tanuló gyermekekben rögzüljön, hogy a közlekedés során nagyon kell figyelni, akkor már nem dolgoztunk hiába” – mondta a PRAE.HU-nak Bihari Attila, a Traff Park egyik készítője.
Az oldal leginkább a gyerekeknek szóló kalandjátékokra emlékeztet (különösen gyerekkorom kedvencére, Putt-Puttra. Bihari Attila ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy a Traff Park ennél jóval több: „nem egy játék, hanem egy mesékkel és játékokkal bővített virtuális világ”. Akárhogyan is kategorizáljuk a traffvilágot, az bizonyos, hogy részletesen kidolgozott, a gyerekek számára izgalmas oldal, több órányi tartalommal. Bihari elmondása szerint vállalkozásuk fontosságát a visszajelzések is igazolják, a felhasználók általában egyedül csak az új meséket és játékokat hiányolják az oldalról. A tartalom azonban hamarosan frissülni fog: kéthavonta új mesével és havonta új játékkal.
Bármilyen internetes közösségi oldal sikere főként a látogatók számában mérhető. A Traff Park készítői az induláskor 100 000 regisztrált felhasználó elérését tűzték ki célul, az eddigiek alapján pedig úgy tűnik, ezt a számot el is tudja érni a projekt: az első hónapban közel 20 000 felhasználó regisztrált. Az oktatóoldal célközönsége eredetileg a 3-7 éves korosztály volt, de a tapasztalatok és visszajelzések szerint a kisiskolások (7-11 évesek) körében is népszerű. A Traff Park egyik nagy előnye, hogy szülői segítség nélkül is használható: a hangosmeséknek és hangosfeladatoknak köszönhetően az olvasni még nem tudó gyerekek is könnyen elboldogulnak az oldalon. Persze, önként adódik a kérdés, hogy jó-e, ha a kisebbek szülői felügyelet nélkül játszanak, tanulnak egy internetes oldalon. Bihari Attila szerint amennyiben a tévé előtt töltött időt váltja ki a játék, akkor egyértelműen pozitív a hatása, hiszen a passzív tévénézéssel szemben a Traff Park egy interaktív, szórakoztató-oktató oldal. Azonban azt tanácsolja a szülőknek, hogy legalább az első alkalommal üljenek le együtt a gyerekekkel.
A Traff Parkot tesztelve mi is megállapítottuk, valóban alkalmas arra, hogy azt gyerekek egyedül végigjátsszák. Az oldal menüje könnyen kezelhető, egyszerű felépítése miatt hamar átlátható, megtanulható. Azonban a közlekedés mégiscsak egyike a legnehezebben megtanulható dolgoknak, és bár a különböző történetek csak egy-egy szabályt mutatnak be, ezek bonyolultsága megköveteli az újabb és újabb szájbarágós magyarázást. A traffvilág szükségszerűen felkínálja azokat a kérdéseket, amiket érdemes és fontos átrágnia a felnőttnek és a gyereknek – de együtt. Hiszen a téma nehézsége és fontossága miatt talán mégis csak jobb az, ha lehetőség szerint egy idősebb testvér, rokon, vagy optimális esetben természetesen a szülő is végigtanulja, asszisztálja a traffozást.
Ami nagyon jó, hogy egyetlen e-mailcímmel több autót is regisztrálhatunk: az összes gyerek traffjához elég akár egyetlen fiók. A traffok, ezek az autó-mesefigurák színesek, vidámak, megjelenésük sokféleképpen variálható, a rendszámkészítésnél pedig az ábécét is gyakoroltatják. Kevésbé szerencsés megoldás viszont a traffok kezelése. A regisztráció során több elemből kell összeállítani a saját autónkat, és ezt később is, minden egyes bejelentkezéskor meg kell ismételnünk, ezen felül pedig az e-mailben kapott jelszó-rendszámot is be kell írnunk. A regisztrációkor elkészített autót pedig nem könnyű újra összerakni, sőt idegesítő: nekem például csak sokadszorra sikerült, mert elfelejtettem a korábban kiválasztott színeit a traffom kerekeinek és szemeinek…
Az oktatóprogram a hagyományosnak számító pedagógiai módszert követi: a kistraffok Traffy papánál összegyűlnek, és minden alkalommal egy-egy új leckét vesznek át a KRESZ-ből. A történetek második felében a megtanultakat bemutatják (mindig van egy rossz és egy jó példa is). A sztori végén pedig az oktatóvideóhoz tartozó játékban a gyerekek is gyakorolhatják, amit az adott epizódban a kistraffok demonstráltak.
A traffautók egy-egy jellemzőnek gondolt gyerektípust jelenítenek meg: némelyikük szeret esztelenül száguldozni, mások inkább egy fa árnyékában olvasgatnak, vagy éppen szuperhősnek készülnek – és természetesen találkozhatunk a félénk kislánnyal is egy rózsaszín fényezésű, szőke traff személyében. Tanáruk, Traffy papa pedig mi más lehetne, mint egy veterán Mustangnak tetsző autó? A kicsit talán unalmas sztereotípiák ellenére a történetek azért mégis élvezhetőek a többnyire friss, ironizáló humornak köszönhetően: az egyik kedvenc epizódomban a trabantvonásokkal rendelkező Lambo álma, hogy Lamborghini legyen, és (részben ezért is) imád szabályellenesen száguldozni. Egy alkalommal azonban annyira siet, hogy lekerüli és sárral lefröcsköli példaképét, Lambo Kapitányt (egy Lamborghinit), aki, miután szigorúan betartva a sebességhatárokat szintén megérkezik a helyszínre, kioktatja Lambót arról, miért is veszélyes a száguldás. (Ez az autómárkák és -típusok közötti versengés, habitusbeli különbség persze nem a legeredetibb ötlet: néhány éve a Disney nagysikerű animációs filmje, a Verdák már alaposan kimerítette ezt a témát.)
A készítők célja tehát, hogy a gyerekek megtanuljanak néhány alapszabályt, de legalábbis belekóstoljanak a gyalogos és a járműves közlekedés mikéntjébe. Az oldalon a száguldozás veszélyei mellett számos fontos dologról lehet tanulni, többek között arról, hogy mindig az út jobb oldalán kell haladni, figyelni kell egymásra, nem szabad hirtelen megállni az út közepén, vagy éppen arról, hogy mit jeleznek a közlekedési lámpák színei. A Traff Park egyik vitathatatlanul pozitív tulajdonsága, hogy nem csak városi vagy csak vidéki helyszíneket választ: általánosságban mutatja be a közlekedési szituációkat, a lehető legtöbb oldalról körüljárva azokat, változatos helyszíneken.
Miközben magam is végigtanultam, végigjátszottam a Traff Parkot, azon gondolkoztam, lehetne-e használni az oktatóprogramot az óvodákban, iskolákban is? Bihari Attila kérdésünkre válaszolva elmondta, tervezik, hogy a meséket kiadják DVD-n, és a lemezeket eljuttatják az intézményekhez. Amíg azonban ez nem történik meg, addig is jó alapanyagnak bizonyulhat a Traff Park tartalma a helyes közlekedés tanításához. A történetek mindennapi szituációkat mutatnak be, melyek azonban nemcsak nehezen oldhatóak meg, de veszélyesek is. A készítők a történeteket rövid fejezetekre tagolták, így könnyen megállhatunk egy-egy résznél, beszélgethetünk a látottakról, hallottakról – ehhez pedig csak egy számítógépre és internetkapcsolatra van szükség.
A Traff Park minden részletében alaposan kidolgozott oktatóoldal, melynek megalkotásakor a készítők sokat kamatoztathattak a Honfoglaló üzemeltetése és fejlesztése során szerzett tapasztalataikból. Bihariné Kun Erika meséi kedvesek, a szinkronhangokat pedig többek között Menszátor Magdolna és Faragó András kölcsönzik. A traffvilág Balogh Krisztián rajzain keresztül elevenedik meg, egyszerű vonalakon, erős és élénk színeken keresztül. Néhol talán lehetne részletesebb is a háttér kidolgozottsága (a vidéki vagy kertvárosi epizódok, fejezetek többször csak egy egységes zöld massza előtt játszódnak, amin esetleg feltűnik egy-egy interaktív kisállat), és a beszélő traffok animálása sem éppen a legmodernebb, de így is egy összességében élvezhető, szerethető világ jelenik meg a monitoron.
Az oldal leginkább a gyerekeknek szóló kalandjátékokra emlékeztet (különösen gyerekkorom kedvencére, Putt-Puttra. Bihari Attila ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy a Traff Park ennél jóval több: „nem egy játék, hanem egy mesékkel és játékokkal bővített virtuális világ”. Akárhogyan is kategorizáljuk a traffvilágot, az bizonyos, hogy részletesen kidolgozott, a gyerekek számára izgalmas oldal, több órányi tartalommal. Bihari elmondása szerint vállalkozásuk fontosságát a visszajelzések is igazolják, a felhasználók általában egyedül csak az új meséket és játékokat hiányolják az oldalról. A tartalom azonban hamarosan frissülni fog: kéthavonta új mesével és havonta új játékkal.
Bármilyen internetes közösségi oldal sikere főként a látogatók számában mérhető. A Traff Park készítői az induláskor 100 000 regisztrált felhasználó elérését tűzték ki célul, az eddigiek alapján pedig úgy tűnik, ezt a számot el is tudja érni a projekt: az első hónapban közel 20 000 felhasználó regisztrált. Az oktatóoldal célközönsége eredetileg a 3-7 éves korosztály volt, de a tapasztalatok és visszajelzések szerint a kisiskolások (7-11 évesek) körében is népszerű. A Traff Park egyik nagy előnye, hogy szülői segítség nélkül is használható: a hangosmeséknek és hangosfeladatoknak köszönhetően az olvasni még nem tudó gyerekek is könnyen elboldogulnak az oldalon. Persze, önként adódik a kérdés, hogy jó-e, ha a kisebbek szülői felügyelet nélkül játszanak, tanulnak egy internetes oldalon. Bihari Attila szerint amennyiben a tévé előtt töltött időt váltja ki a játék, akkor egyértelműen pozitív a hatása, hiszen a passzív tévénézéssel szemben a Traff Park egy interaktív, szórakoztató-oktató oldal. Azonban azt tanácsolja a szülőknek, hogy legalább az első alkalommal üljenek le együtt a gyerekekkel.
A Traff Parkot tesztelve mi is megállapítottuk, valóban alkalmas arra, hogy azt gyerekek egyedül végigjátsszák. Az oldal menüje könnyen kezelhető, egyszerű felépítése miatt hamar átlátható, megtanulható. Azonban a közlekedés mégiscsak egyike a legnehezebben megtanulható dolgoknak, és bár a különböző történetek csak egy-egy szabályt mutatnak be, ezek bonyolultsága megköveteli az újabb és újabb szájbarágós magyarázást. A traffvilág szükségszerűen felkínálja azokat a kérdéseket, amiket érdemes és fontos átrágnia a felnőttnek és a gyereknek – de együtt. Hiszen a téma nehézsége és fontossága miatt talán mégis csak jobb az, ha lehetőség szerint egy idősebb testvér, rokon, vagy optimális esetben természetesen a szülő is végigtanulja, asszisztálja a traffozást.
Ami nagyon jó, hogy egyetlen e-mailcímmel több autót is regisztrálhatunk: az összes gyerek traffjához elég akár egyetlen fiók. A traffok, ezek az autó-mesefigurák színesek, vidámak, megjelenésük sokféleképpen variálható, a rendszámkészítésnél pedig az ábécét is gyakoroltatják. Kevésbé szerencsés megoldás viszont a traffok kezelése. A regisztráció során több elemből kell összeállítani a saját autónkat, és ezt később is, minden egyes bejelentkezéskor meg kell ismételnünk, ezen felül pedig az e-mailben kapott jelszó-rendszámot is be kell írnunk. A regisztrációkor elkészített autót pedig nem könnyű újra összerakni, sőt idegesítő: nekem például csak sokadszorra sikerült, mert elfelejtettem a korábban kiválasztott színeit a traffom kerekeinek és szemeinek…
Az oktatóprogram a hagyományosnak számító pedagógiai módszert követi: a kistraffok Traffy papánál összegyűlnek, és minden alkalommal egy-egy új leckét vesznek át a KRESZ-ből. A történetek második felében a megtanultakat bemutatják (mindig van egy rossz és egy jó példa is). A sztori végén pedig az oktatóvideóhoz tartozó játékban a gyerekek is gyakorolhatják, amit az adott epizódban a kistraffok demonstráltak.
A traffautók egy-egy jellemzőnek gondolt gyerektípust jelenítenek meg: némelyikük szeret esztelenül száguldozni, mások inkább egy fa árnyékában olvasgatnak, vagy éppen szuperhősnek készülnek – és természetesen találkozhatunk a félénk kislánnyal is egy rózsaszín fényezésű, szőke traff személyében. Tanáruk, Traffy papa pedig mi más lehetne, mint egy veterán Mustangnak tetsző autó? A kicsit talán unalmas sztereotípiák ellenére a történetek azért mégis élvezhetőek a többnyire friss, ironizáló humornak köszönhetően: az egyik kedvenc epizódomban a trabantvonásokkal rendelkező Lambo álma, hogy Lamborghini legyen, és (részben ezért is) imád szabályellenesen száguldozni. Egy alkalommal azonban annyira siet, hogy lekerüli és sárral lefröcsköli példaképét, Lambo Kapitányt (egy Lamborghinit), aki, miután szigorúan betartva a sebességhatárokat szintén megérkezik a helyszínre, kioktatja Lambót arról, miért is veszélyes a száguldás. (Ez az autómárkák és -típusok közötti versengés, habitusbeli különbség persze nem a legeredetibb ötlet: néhány éve a Disney nagysikerű animációs filmje, a Verdák már alaposan kimerítette ezt a témát.)
A készítők célja tehát, hogy a gyerekek megtanuljanak néhány alapszabályt, de legalábbis belekóstoljanak a gyalogos és a járműves közlekedés mikéntjébe. Az oldalon a száguldozás veszélyei mellett számos fontos dologról lehet tanulni, többek között arról, hogy mindig az út jobb oldalán kell haladni, figyelni kell egymásra, nem szabad hirtelen megállni az út közepén, vagy éppen arról, hogy mit jeleznek a közlekedési lámpák színei. A Traff Park egyik vitathatatlanul pozitív tulajdonsága, hogy nem csak városi vagy csak vidéki helyszíneket választ: általánosságban mutatja be a közlekedési szituációkat, a lehető legtöbb oldalról körüljárva azokat, változatos helyszíneken.
Miközben magam is végigtanultam, végigjátszottam a Traff Parkot, azon gondolkoztam, lehetne-e használni az oktatóprogramot az óvodákban, iskolákban is? Bihari Attila kérdésünkre válaszolva elmondta, tervezik, hogy a meséket kiadják DVD-n, és a lemezeket eljuttatják az intézményekhez. Amíg azonban ez nem történik meg, addig is jó alapanyagnak bizonyulhat a Traff Park tartalma a helyes közlekedés tanításához. A történetek mindennapi szituációkat mutatnak be, melyek azonban nemcsak nehezen oldhatóak meg, de veszélyesek is. A készítők a történeteket rövid fejezetekre tagolták, így könnyen megállhatunk egy-egy résznél, beszélgethetünk a látottakról, hallottakról – ehhez pedig csak egy számítógépre és internetkapcsolatra van szükség.
A Traff Park minden részletében alaposan kidolgozott oktatóoldal, melynek megalkotásakor a készítők sokat kamatoztathattak a Honfoglaló üzemeltetése és fejlesztése során szerzett tapasztalataikból. Bihariné Kun Erika meséi kedvesek, a szinkronhangokat pedig többek között Menszátor Magdolna és Faragó András kölcsönzik. A traffvilág Balogh Krisztián rajzain keresztül elevenedik meg, egyszerű vonalakon, erős és élénk színeken keresztül. Néhol talán lehetne részletesebb is a háttér kidolgozottsága (a vidéki vagy kertvárosi epizódok, fejezetek többször csak egy egységes zöld massza előtt játszódnak, amin esetleg feltűnik egy-egy interaktív kisállat), és a beszélő traffok animálása sem éppen a legmodernebb, de így is egy összességében élvezhető, szerethető világ jelenik meg a monitoron.
Szerzők
-- Varga Betti --
