bezár
 

zene

2009. 10. 16.
Másodszor is eljutott a csúcsra
Europe - Last Look At Eden
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Másodszor is eljutott a csúcsra Hol van már a tavalyi hó? Hol van már az a szöszi, göndörített sérójú srácokból álló együttes, akik talpig bőrbe öltözve nyomták a Final Countdown-t az első sorban álló lányok legnagyobb örömére? Kontinensünk egykori Bon Jovi-imitátorai a napokban új albummal jelentkeztek, meglepetést okozva mindazoknak, akik a fent említett korszak (egyébként nem rossz) dalait várták tőlük.
Bizony, zenészeink szöveg- és zeneírásán meglátszik, hogy lassan már 30 (még egyszer: 30!!!) éve állnak a világ különböző színpadain. A zenekar 1991 és 2004 között szünetelt, az elmúlt 5 évben viszont 2 korongot is piacra dobtak, melyeket inkább útkeresésnek neveznék. Mégis, erősen érződik a Europe név kapcsolata az érettebb, súlyosabb témákkal. Elmondhatjuk, hogy új lemezükkel másodszor is feljutottak a csúcsra, s megfeleltek a kor elvárásainak - akár hangzásról, akár zenei témákról legyen szó.

Elindítva a CD-t, felcsendülnek a rövid intro első hangjai, melyek sejtetni engedik az album uralkodó hangulatát. Kis balsejtelem, kis borongás, megspékelve nagyzenekari hangzással. A rövidre, ám pont elégre sikerült kezdőhangok után feldörren a címadó dal, a Last Look at Eden. Na, ezt nevezem! Igazi tökös, bólogatós, modern hard rock. Joey Tempest hihetetlenül ráérzett, hogyan kell ezt a nótát elénekelni: lendületesen, dinamikusan, már-már szinte agresszíven. Ez a négy perc zseniálisan lehengerlő.

A következő két szám (Gonna get ready, Catch the plane) is ezt a hangulatot képviseli, bár kicsit hiányolom a Tempest-féle, dallamosabb refréneket már csak azért is, mert mindkét esetben a verse összeolvad a refrénnel. Nem tartom feltétlenül bajnak, hogy a dalok írásánál a gitárzseni John Norum nagyobb szerepet vállalt, ám jobban ütöttek volna a nóták, ha Joey is kicsit aktívabb lett volna (azt például kevesen tudják, hogy a Final Countdown-nak ő írta a szövegét és a zenéjét is!).

Europe - New Love in Town
 
Elérkezünk a rádióbarát New Love in Town–hoz. Egy érzelmes ballada, Tempest remek hangjával (nem akarom túldicsérni, de ezen a lemezen nagyon odatette magát, és remekül passzol a hangja a modern rock-számokhoz). Jól kitalált struktúrája van a nótának, kellemes zongorafutamokkal. A refrénnel most nincs baj: fülbemászó, dúdolható. A számból klipp is készült, s bár már nem azt a korszakot éljük, amikor a TV-csatornák rock zenét játszanak, nem lennék meglepve, ha valamelyiken feltűnne.

Még fel sem ocsúdunk a révedezésből, máris kapjuk a Beast irgalmatlanul nyersen szóló riffjét. Miközben hallgatom, azon morfondírozok, hogy valahogy így hangzana egy 2009-ben újrakevert Deep Purple nóta. Okosan használják a nyersen szóló gitársávokat, amelyeket wah-hangzással kevernek.

Kicsit blues–os, s a 70-es évek hard rock alapjaira lett ráhúzva a következő 5 szám (Mojito Girl, No Stone Unturned, Only Young Twice, U Devil U, Run with the Angels). Nem tudom őket külön lajstromba venni, mert tényleg egy zenei koncepciót követnek. Modern, mégis régi riffek, ötletek, amelyek kicsit unalmasak számomra. Úgy érzem, ha a tempókkal, kiállásokkal, a hangszerek, effektek előre-hátra tologatásával kicsit fantáziadúsabban bántak volna, akkor nem olvadt volna így egybe ez a pár szám. Mindegyik „tétel” a maga nevében rendben van, ám egymás mellett, után sajnos kevés.

Europe - In My Time


Az utolsó szám viszont egy igazi füstös blues. Az In My Time–ról egyszerűen nem lehet rosszat mondani. Minden hang a helyén van, legyen az hangszeres vagy humán, a blues szabályainak abszolút megfelelve. Kicsit Gary Moore–os hatásokkal, mégsem plagizálva, s az érzelmi bomba a végén robban: a gitár sír, Tempest pedig úgy énekel, ahogy eddig még szerintem soha. Remek lezárása az albumnak, amit az ember újra és újra meg akar hallgatni.

Track list:

1. Prelude
2. Last Look at Eden
3. Gonna Get Ready
4. Catch That Plane
5. New Love in Town
6. The Beast
7. Mojito Girl
8. No Stone Unturned
9. Only Young Twice
10. U Devil U
11. Run with the Angels
12. In My Time

Limited edition digipak bonus tracks:
1. Yesterday's News (live)
2. Wake Up Call (live)

Közreműködő zenészek:

Joey Tempest - ének, akusztikus és elektromos gitár, billentyűs hangszerek (1979-1992, 2003-)
John Norum - gitár, vokál (1979-1986, 2003-)
John Levén - basszusgitár (1981-1992, 2003-)
Mic Michaeli - billentyűs hangszerek, vokál, gitár (1984-1992, 2003-)
Ian Haugland - dob, percussion, vokál (1984-1992, 2003-)

Diszkográfia

Stúdió lemezek:

1983 - Europe
1984 - Wings of Tomorrow
1985 - On the Loose (EP)
1986 - The Final Countdown
1988 - Out of This World
1991 - Prisoners in Paradise
2004 -
Start from the Dark
2006 -
Secret Society
2009 - Last Look at Eden

Live albumok:

2004 - The Final Countdown Tour 1986
2007 - Extended Versions
2008 - Almost Unplugged

Válogatások:

1993 - 1982–1992
1999 - 1982–2000
2004 - Rock the Night: The Very Best of Europe

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Kovács Miklós --


További írások a rovatból

zene

Az improvizatív zene ünnepe Budapesten Az improvizatív zene ünnepe Budapesten
Mats Gustafsson az Újbuda Jazz fesztiválon
Airbourne, Fezen Fesztivál, 2019. 07. 24.

Más művészeti ágakról

Beszámoló a 16. Cinefest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválról
irodalom

Záróakkord Záróakkord
Prae Műfordító Tábor, beszámoló, 7. nap
Adrian Grunberg: Rambo V – Utolsó vér
irodalom

Dolgozni kell, művelni, amiben alkotunk Dolgozni kell, művelni, amiben alkotunk
Interjú Ladik Katalinnal irodalomról, színházról, női jelenlétről, földrajzi és történelmi helyzetekről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés