A gallok saját társadalmi osztályaikon belül köszönik, elvannak, és ha kellőképp meleg a croissant, a csiga pedig elég állott szagú, akkor nincs is kire haragudniuk. Ám mihelyst a büdös külvilág behatol izolált privát honukba, rögtön csökken a konszenzus mértéke. Jobbára egymással helyezkednek szembe, vagy ha nincs senki a közelben, hát magukba roskadnak. Az elmúlt években Haneke Rejtélyétől kezdve Carrere A bajuszáig egy sor olyan társadalomkritikus francia alkotással nézhettünk farkasszemet, amelyek a múlttal számot vetni képtelen, és/vagy  a kiüresedett kapcsolatai között lavírozó egyén harcát mutatták be.

A Welcome tökéletesen beleillik eme sorba, sőt, egy kicsit mintha tovább is ment volna a kelleténél: embercsempészek, illegális bevándorlók, szemellenzős középréteg. Mindez egy üdvözlésben soknak tűnhet, de nem az. Jobban mondva nem lett volna az, ha az író-rendező Philippe Lioret jobban egyensúlyozott volna az arányokkal, és kevésbé alakította volna megkreált karakterét hasonlatossá azokhoz a grandiózus eposzi hősökhöz, akik akár életüket áldozzák az igaz ügyért. Merthogy hérosz itt is akad, mégpedig egy úszóedző, Simon (Vincent Lindon) személyében lelhetünk rá, akinek a karrierje elsüllyedt és a házasságát is rég elmosta a víz. Hozzá kopogtat be egy nap egy 17 éves kurd, Bilal (Firat Ayverdi), aki később arra kéri, tanítsa meg úszni. Az edző összehúzott szempárral ugyan, de végül elvállalja a gyanús alakok közt nyüzsgő, de alázatosan viselkedő fiatalember oktatását. Ám a mester és tanítvány közötti kapcsolat hamarosan egészen más színtérre sodródik, és mikor már azon megy a huzavona, hogy Simon, a tisztes francia állampolgár kit és mennyi ideig láthat vendégül lakásában, a dolgok kezdenek kicsúszni az egykori sportoló kezei közül.

Nem kell megijedni, nem a francia Túl a barátságonnal van dolgunk, hanem egy kellemes szombat délutáni drámával, melyben adott egy idegeneket nem szívesen befogadó francia, aki azzal próbálja visszahódítani nejét, hogy szárnyai alá vesz egy menekült srácot. Amint azonban kiderül, hogy Bilal voltaképp Angilába szeretne átúszni barátnőjéhez, Simon pózolása, azaz a szegény elesett megmentésének és a felette való gondoskodásnak a nem teljesen önzetlen terve hirtelen személyes hadviseléssé változik. És talán itt kezdődnek a problémák: a gyorsan felívelő cselekmény ugyanis percről percre veszít újdonságából és erejéből, míg végül egy nem épp kiszámíthatatlanul kegyetlen  szenvedéstörténetbe torkollik. A drámázás túlpörög, ráadásul Simon hiába követ el mindent, hogy megmentse a fiút a hatóság karmaiból (még a homoszexualitás gyanúja ellen sem tiltakozik), a végzet előre jósolható.

A jelenetek, melyek során szembesülhetünk a rendőri hálón fennakadt menekültek helyzetével, megdöbbentő képet festnenek arról, milyen világ rejtőzik franciahonban a tolerancia leple alatt. Ezek a szcénák megrázóak ugyan, de nem elég hangsúlyosak ahhoz, hogy felpattanjuk székünkből, és tegyünk is valamit a világban uralkodó képmutató igazságtalanság ellen. Bilal és Simon karaktere önmagában pedig még nem elég ahhoz, hogy eladjon egy ilyen melankolikus és hatásvadász sztorit. Bár Lindon jelenléte van olyan erős, hogy szorítani tudjunk neki, és erőt tudjon sugározni a legkritikusabb pillanatokban.

A Welcome ettől függetlenül nem rossz film, csak épp nem jó. Nézhető, de pedagógiai szempontból túlságosan is lehasznált toposzokat alkalmaz, így az összképből a hitelesség és őszinteség hibádzik.

Welcome
Színes feliratos francia film, 110 perc, 2009.
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott.
Dolby Digital
Rendező: Philippe Lioret
Forgatókönyvíró: Philippe Lioret, Olivier Adam, Emmanuel Courcol
Szereplők: Firat Ayverdi (Bilal), Vincent Lindon (Simon), Audrey Dana (Marion)