Az épület két részre oszlik, a kisebbik szárnyban időszaki kiállítások követik egymást, míg az épület szinte minden más termét Miró alkotásai töltik ki. Az alkalmi tárlat Freskók címmel 2010. júniusig látható. A felkért festők a világ minden tájáról érkeztek, hogy a termek falára alkossák meg XXI. századi falfestményeiket. A 10 terem két részre lett osztva. Az elsőben voltak kézzel festő mauritániaiak; templomi díszeket bemutató thaiföldi alkotó; színes háromszögeket festő német. Valamint egy mexikói, aki növényeket tesz buszokba, virágból készít párnát; továbbá bosznia-hercegovinai és szingapúri graffitisek.

A termek másik részében láthattuk a spanyol-francia páros geometriai formáit; az amerikai falra festett félelmeit, melyek a szövegbuborék rendszerével nagy témakörök köré lettek csoportosítva, míg a szemben levő, szintén fekete falon az 50 év alatt összegyűjtött ufó-ábrázolásokat festette le, datálva. Őt követték az olasz nő egymásra ragasztott tapétái, és az angol fekete-fehér karcolathoz hasonló egész falat betöltő képei. Az utolsó teremben egy svéd művész interaktív tárlata látható: az egész falat darts táblák borítják, a földet pedig darts tűk. Minden látogató a kedve szerint játszhat. A kiállítás végén egy rövid filmen meg lehet tekinteni az alkotókat munka közben. Martina Millá, a kiállítás kurátora szerint a különböző országok eltérő művészeti irányzatai által képviselt falfestmények itt párhuzamba kerülnek egymással, az így létrejövő egység pedig úgy tárja elénk a freskókat, ahogy eddig biztosan nem láttuk őket.


Maga a múzeum a Monjuic hegyen épült fel, tervezője Miró közeli barátja, Josep Lluís Sert, aki a Spanyol Állami Pavilont is tervezte az 1937-es párizsi Világkiállításra, amin többek között Picasso Guernicája is ki volt állítva. Az épület a világosság, és a körbejárhatóság elvén épült, középen egy patioval, ahol más alkotók kortárs szobrai is helyet kaptak, így a Világkiállításon bemutatott Alexander Calder Higany kútja is.  A mediterrán térség jegyében a múzeum színe a szürke és a fehér lett. 10 évvel az Alapítvány megnyitása, és két évvel Miró halála után szükséges volt bővíteni, így Sert diákja (az alapítvány jelenlegi elnöke), Jaume Freixa továbbépítési terveinek megvalósításával a kiállítótér 45%-kal megnövekedet, valamint helyet kapott egy új könyvesbolt, és egy étterem is. A jelenlegi időszaki kiállítást megelőzően olyan hírességek munkái voltak itt kiállítva, mint Henry Moore, Matisse, Duchamp, Warhol vagy a legújabb időkből a dán-izlandi Olafur Eliasson, aki nemrég a londoni Tate Modern Turbina termében egy mesterséges Napot generált Időjárás Projekt néven, itt pedig A dolgok természete című fényjátékaival nyerte el a Miró-díjat.

Az épület a pincétől a tetőteraszig látogatható a szezonban, ott jártamkor azonban csak a két emelet termei voltak nyitva, így a tetőn levő Miró szobrok, és a pincében levő más kiállítások nem voltak hozzáférhetőek. Az így is több mint 20 terem azonban olyan szintű élményt nyújt, hogy az ember elégedett a látottak mennyiségével. A Mirót annyira nem ismerő szemlélő is megtalálhatja a magának való alkotást, mivel az a játékosság, ami felfedezhető a művekben mindenkit megérint. A gyermekkor gondtalansága mindenkiben felidéződik a képeket szemlélve.

A termekben levő alkotások nagy részét maga Miró ajánlotta fel, mellette felesége, és legjobb barátja, a szintén festő és műgyűjtő Joan Prats is sok alkotást adott a gyűjtemény részére. A leghíresebb, és a világon egyedülálló része a tárlatnak a teljes, 50 darabos fekete-fehér kőnyomat, a Barcelona sorozat, melyből mindössze 5 másolat készült képenként.

A legkorábbi rajzok 1901-től vannak datálva, amikor is Miró mindössze 8 éves volt. A legelső képe, a Pedikűrös mellett ki van állítva több más korai kép is 21 éves koráig, amikor is első képét katalogizálták. A párizsi évek előtt a kubizmus hatott rá leginkább. A termekben haladva nyomon lehet követni, hogy változott át a festészete, mik hatottak rá a párizsi légkörtől a holland, 17. századi festőkig, és ezek a benyomások hogyan alakították át a művészetét. Az 1930-as évek alkotói válságot hoztak, ekkor kezdődött el az „öngyilkos festészet” általa definiált kora. A világűr, mint új festészeti tér lesz a témája, oda helyez mindent, így a háttér a semmi lesz, az űr, amiben amorf alakok mozognak.

A Konstellációk sorozatból csak egy darab, a Reggeli Csillag van az alapítvány tulajdonában, amit Miró ajándékozott feleségének, Pilarnak, ő pedig a festő halála után az intézménynek adta azt. Ez a sorozat a teljes kozmikus rendet akarja leképezni, amiben a figurák a Földet, a csillagok a végtelen mennyet szimbolizálják, tapinthatóvá téve azokat. A madár és a létra a fantázia erejével biztosítják a menekülési útvonalat a föld és a mennyország között.

A teljesség felé ezután indul el, ekkor találja meg azokat a formákat, amelyekre ha ránéz az ember, akkor tudja, hogy az egy Miró, legyen szó szoborról, festményről, vagy textilről. A legutolsó termekben és a szobrász szobában (ami a legnagyobb tér) vannak azok a szobrok, és textilek, amik kitekintések voltak a festészetből, de a jellegzetes kézjegyek megtartásával. A világháború utáni években egyre másra készíti a világ minden tájára kültéri szobrait. A kerámiákkal egy barátja révén kezd foglalkozni, és együtt készítik el többek között az UNESCO párizsi székházának két kerámia falképét. 1972-ben kezd el textileket készíteni, amit a kollázs, festmény és a faliszőnyeg között helyez el. Könyvillusztrációi közül az egyik leghíresebb az Übü király 13 litográfiája. Egyik utolsó munkája Barcelonában a róla elnevezett parkban a Nő és madár című installációja. A 90. születésnapját nagyszámú kiállítással ünnepelte a világ New Yorktól szülővárosáig. Ugyan ezen év karácsonyán halt meg Palma de Mallorcán, teste az alapítványtól nem messze levő temetőben nyugszik.

Amit mi gyerekes, egyszerű rajzoknak láthatunk, amögött határtalan szenvedés, öngyilkos festészet áll, és hiába az a jelmondata, hogy nem talál ki semmit, mégis kitalálta a pajkos képeket, amik a szenvedésből nőttek ki, és amit mi látunk az Kosztolányi szavaival: a szenvedés hiánya, azaz a boldogság maga.

Murals/ Falfestmények

Kurátor: Martina Millá

Helye: Fundació Joan Miró, Barcelona, Spanyolország

A kiállítás megtekinthető: 2010/02/19 – 2010/06/06. 

Belépőjegy: 4 euro

Fundació Joan Miró/Joan Miró Alapítvány, Parc de Monjuic, Barcelona, Spanyolország

Az alapítvány elnöke: Jaime Freixa

Az alapítvány igazgatója: Rosa Maria Malet

A kiállítás megtekinthető: kedd-szombat 10.00-19.00, vasárnap: 10.00-14.30, hétfő: szünnap

Belépőjegy: felnőtt 8.50 euro, diák, nyugdíjas: 6 euro