irodalom
2010. 06. 04.
Nagyot dobJAK?
JAK Piknik, 2010. június 2.
Könyvheti indulásnak épp megfelelt, sokaknak, a JAK Piknikje. U26, sokaság, kép, kispróza, vers, ütős zene. A József Attila Kör a Roham magazin grafikusaival fogott össze, és az u26 clubshopban fiatal írókat mutatott be.
Nem tengeralattjáró, nem is kazán
Eiffel-tér, harsognak a zöldek, nagyon szögletes, nagyon rendezett. Sehol egy gaz. U26 clubshop a helyszín, djuice, nem dzsúsz, stílustörés, ingyenlimonádé fogad. Ha t-mobilos, vodafone-os vagy, többet fizetsz egy sörért. Minimál, fekete, barna, maximum csíkos a berendezés.
Koedukált, izgalmas a vécé. Digitális kijelzőn figyelem a sorszámokat, mikor következem én. Szorongok, nem húztam számot: ez a shop-rész. A beszélgetések alatt megy a tévé. Kicsit zajos, kicsit rendezetlen.
„És minden fekete lett és piros”
Jobbra néhány Lakatos István-kép a falon. Most hagyjuk a timbörtönös hasonlatokat, a díjakat (Alfabéta), a címeket (Év Képregényrajzolója), vannak neki. A rajzok ott vannak előtted, hozzá is érhet az orrod, megszagolhatod, érzed a magányt.
Kele Fodor Ákos
Mindegy, hogy minek nevezzük a Lencsilányt, dark/urban fantasy-gyűjteménynek vagy mesének, Kele Fodor Ákos (költő, kritikus) megnyitója belevisz a „göcsörtös és kunkori fenyegetés” világába, és nyomni kezd a „mély, esti mesei szorongás”. Már szomorú is vagyok, mert „Egyhamar lepotyognak a csillagok, és nem tudtunk körbenézni”, szememből még könny folyik és nem „hideg verejték”. A húga vízfesték-gombjaival játszó-küzdő Lakatos cirmosát nézve, plusz uborkásüveg vagy télitücsök és szendeegér, veréb meg ételhordó, pondróhad, békavillamos, dülönge itt, szakadás ott, színpacák, szóval nézve a képeket sikítanál: mesélj, anyám!
Rock 'n roll a garázsból
Hercsel Adél kérdez, Bayer Antal (képregénykiadó-szerkesztő), Sárközy Bence (Magvető Kiadó főszerkesztő), Baranyai B. András (képzőművész) és Dorcsinecz János (képregényrajzoló) válaszolnak (vagy nem). A képregény első, valódi megjelenését BA Lynd Ward 1929-es God's Man fametszet-regényéhez köti, míg BBA szerint már a barlangrajzok is azok.
Az irodalmi értékelhetőséget, a szöveg képekre referálását, a szavak nélküli vagy az azokkal együtt-megjelenítést tekintve azonos a platform, míg a képregény definiálhatóságát illetően mindannyian mást adnak hozzá. Ahhoz, hogy a képregény az, amivel az olvasó találkozik. BBA ezen a meghatározottságon túl úgy határoz meg, hogy „az, mert nem valami más”, DJ szerint képsor, amelynek képei között idő telik el, míg BA egyszerűen kapcsolási rajzokhoz hasonlítja.
Ismét azonosság a magyar képregénykultúra megítéléséről: nonexistentként beszélnek róla, majd batmanként szállnak az adatok, 1% alatti könyvpiaci status a japán 50%-al szemben, négy-ötezer példányos hazai bombasiker, és átcsúszunk a 40 filléres könyvek átkos '50-es, '60-as éveibe, az igeosztó Cs. Horváth Tibor 80%-ába. A magyar képregényfogyasztó közönség most, itt, a szemünk előtt szerveződik, alakul, már-már látni véljük a vizuálisan nevelődő kisdedeket, és a piros-fehér-zöld fényben játszó szubkulturális ikonokat.
Baranyai és Dorcsinecz
A kötelező sztereotípia-kérdés kötelező nem-analfabétateam-válaszán túl BBA az ismerethiány leküzdésében, SB a megfelelő csatornák megtalálásában látja a kritika, mint „égbe lőtt semmi” helyrerakását. Nem feltétlenül a támogatottságon áll vagy bukik a képregény sikere, lásd -- és jönnek a külföldi példák -- Portugália fénymásolt remekregényei, a külföldi regényeken felnőtt, könnyen alkalmazkodó horvátok, szerbek (I. Kordey, D. Macan, A. Zograf) és a honi társadalmi szituációkat beépítő indiai minta (P. Kumar). Beszélnek még ellenkultúráról, e-mangákról, iPod oldalakról és Narutóról. El is fáradunk.
Rántásos lábos, vödör, kályhacső
Zene. Először azt hiszem, a zűrzavar hangjai, beszédzagyvalék, tévé, ügyfélhívó. Gong és kong. Aztán a ritmus. Különválik, lenyom, dobolsz a térdeden. Hangos, ha kell, lágy, ha nem. Csönd, ha intenek. Végig így, Szabó Mátyás ütős védjegye.
Szabó Mátyásék ütőjátéka
Elsőkönyvesek felolvasása (Gerőcs Péter, Nagy Ildikó Noémi, Simon Márton, Tallér Edina), mögöttük kivetítve, ebben a sorrendben, a Roham irodalmi, művészeti lap illusztrátorainak (Stark Attila, Dorcsinecz János, Pál Tamás, Vidák Zsolt) előbbiek által ihletett képei. Kevés kép fejenként, de eltalál. Ízelítő: négykezű, fejetlen kovboj pink tintapacával a jobb talpa alatt, fekete pálmákat szoronva bámuló fekete nő, piros tévéből kiúszó kék bálnák vérző kézfej felé, megkellettvolnahalnia lila halálbeszéd rezgőfejű elütött fölött.
lmennek, visszajönnek, Dunajcsik Mátyás jön beszélgetni. Kedélyesek. Leegyszerűsített nyelv kontra cirkalom. TE pakolgatja a szavakat, mire elég kevés, NIN beszélt nyelvet imitál, állítólag vele érkezett meg hozzánk az irodalmi minimalizmus. SM kibújik a haiku alól, verseskötetében ő is élőbeszél. Ne legyenek szonettjeim, mondja, a szmoking se áll jól nekem -- ezt TE cáfolja látatlanban. Regényt ki-ki tervez, ki-ki nem mondja. Viszont mindenki mozaikol, darabokat rak egymás mellé. Elhangoznak a köszönetek és a támogatók és a mentorok. Ha pedig valakinek kötetzáróvers kell, forduljon SM-hez, számlát is ad róla.
Gutenberg meghalt egy pizzáért
Koncert (Gutenberg halott), belehallgatás, bulihangulat, a sarkon pedig tíz körül pizza. Mert az itt nem volt.
Eiffel-tér, harsognak a zöldek, nagyon szögletes, nagyon rendezett. Sehol egy gaz. U26 clubshop a helyszín, djuice, nem dzsúsz, stílustörés, ingyenlimonádé fogad. Ha t-mobilos, vodafone-os vagy, többet fizetsz egy sörért. Minimál, fekete, barna, maximum csíkos a berendezés.
Dunajcsik Mátyás, az egyik szervező
Koedukált, izgalmas a vécé. Digitális kijelzőn figyelem a sorszámokat, mikor következem én. Szorongok, nem húztam számot: ez a shop-rész. A beszélgetések alatt megy a tévé. Kicsit zajos, kicsit rendezetlen.
„És minden fekete lett és piros”
Jobbra néhány Lakatos István-kép a falon. Most hagyjuk a timbörtönös hasonlatokat, a díjakat (Alfabéta), a címeket (Év Képregényrajzolója), vannak neki. A rajzok ott vannak előtted, hozzá is érhet az orrod, megszagolhatod, érzed a magányt.
Kele Fodor ÁkosMindegy, hogy minek nevezzük a Lencsilányt, dark/urban fantasy-gyűjteménynek vagy mesének, Kele Fodor Ákos (költő, kritikus) megnyitója belevisz a „göcsörtös és kunkori fenyegetés” világába, és nyomni kezd a „mély, esti mesei szorongás”. Már szomorú is vagyok, mert „Egyhamar lepotyognak a csillagok, és nem tudtunk körbenézni”, szememből még könny folyik és nem „hideg verejték”. A húga vízfesték-gombjaival játszó-küzdő Lakatos cirmosát nézve, plusz uborkásüveg vagy télitücsök és szendeegér, veréb meg ételhordó, pondróhad, békavillamos, dülönge itt, szakadás ott, színpacák, szóval nézve a képeket sikítanál: mesélj, anyám!
Rock 'n roll a garázsból
Hercsel Adél kérdez, Bayer Antal (képregénykiadó-szerkesztő), Sárközy Bence (Magvető Kiadó főszerkesztő), Baranyai B. András (képzőművész) és Dorcsinecz János (képregényrajzoló) válaszolnak (vagy nem). A képregény első, valódi megjelenését BA Lynd Ward 1929-es God's Man fametszet-regényéhez köti, míg BBA szerint már a barlangrajzok is azok.
Sárközy és Bayer
Az irodalmi értékelhetőséget, a szöveg képekre referálását, a szavak nélküli vagy az azokkal együtt-megjelenítést tekintve azonos a platform, míg a képregény definiálhatóságát illetően mindannyian mást adnak hozzá. Ahhoz, hogy a képregény az, amivel az olvasó találkozik. BBA ezen a meghatározottságon túl úgy határoz meg, hogy „az, mert nem valami más”, DJ szerint képsor, amelynek képei között idő telik el, míg BA egyszerűen kapcsolási rajzokhoz hasonlítja.
Ismét azonosság a magyar képregénykultúra megítéléséről: nonexistentként beszélnek róla, majd batmanként szállnak az adatok, 1% alatti könyvpiaci status a japán 50%-al szemben, négy-ötezer példányos hazai bombasiker, és átcsúszunk a 40 filléres könyvek átkos '50-es, '60-as éveibe, az igeosztó Cs. Horváth Tibor 80%-ába. A magyar képregényfogyasztó közönség most, itt, a szemünk előtt szerveződik, alakul, már-már látni véljük a vizuálisan nevelődő kisdedeket, és a piros-fehér-zöld fényben játszó szubkulturális ikonokat.
Baranyai és DorcsineczRántásos lábos, vödör, kályhacső
Zene. Először azt hiszem, a zűrzavar hangjai, beszédzagyvalék, tévé, ügyfélhívó. Gong és kong. Aztán a ritmus. Különválik, lenyom, dobolsz a térdeden. Hangos, ha kell, lágy, ha nem. Csönd, ha intenek. Végig így, Szabó Mátyás ütős védjegye.
Szabó Mátyásék ütőjátéka
Húsevő Zombor eggyétörve a magasföldszintről
Elsőkönyvesek felolvasása (Gerőcs Péter, Nagy Ildikó Noémi, Simon Márton, Tallér Edina), mögöttük kivetítve, ebben a sorrendben, a Roham irodalmi, művészeti lap illusztrátorainak (Stark Attila, Dorcsinecz János, Pál Tamás, Vidák Zsolt) előbbiek által ihletett képei. Kevés kép fejenként, de eltalál. Ízelítő: négykezű, fejetlen kovboj pink tintapacával a jobb talpa alatt, fekete pálmákat szoronva bámuló fekete nő, piros tévéből kiúszó kék bálnák vérző kézfej felé, megkellettvolnahalnia lila halálbeszéd rezgőfejű elütött fölött.
Dunajcsik Mátyás, NIN, Tallér Edina, Simon Márton, Gerőcs Péter
lmennek, visszajönnek, Dunajcsik Mátyás jön beszélgetni. Kedélyesek. Leegyszerűsített nyelv kontra cirkalom. TE pakolgatja a szavakat, mire elég kevés, NIN beszélt nyelvet imitál, állítólag vele érkezett meg hozzánk az irodalmi minimalizmus. SM kibújik a haiku alól, verseskötetében ő is élőbeszél. Ne legyenek szonettjeim, mondja, a szmoking se áll jól nekem -- ezt TE cáfolja látatlanban. Regényt ki-ki tervez, ki-ki nem mondja. Viszont mindenki mozaikol, darabokat rak egymás mellé. Elhangoznak a köszönetek és a támogatók és a mentorok. Ha pedig valakinek kötetzáróvers kell, forduljon SM-hez, számlát is ad róla.
Gutenberg meghalt egy pizzáért
Koncert (Gutenberg halott), belehallgatás, bulihangulat, a sarkon pedig tíz körül pizza. Mert az itt nem volt.
Szerzők
-- Vécsei Rita Andrea --
További írások a rovatból
irodalom
kabai lóránt el sem kezdett versek kötetbemutató és kiállításmegnyitó Miskolcon
irodalom
Mechiat Zina volt a Boggie: Költőim rendezvénysorozat februári vendége
