Alvar Aalto az 1920-as évektől jelentkezett épületterveivel, a klasszikus megoldásoktól indult, de az évtized végére már a funkcionalizmus problémafelvetései kezdték foglalkoztatni, és aztán ennek az áramlatnak vált markáns képviselőjévé. Az ezt követő időszakra koncentrál a debreceni Kölcsey Központ Bényi Árpád Kiállítótermében megrendezett tárlat, ahol viszonylag rövid idő alatt betekintést nyerhetünk egy sokoldalú életműbe.

 

A designtárlaton egymásra csúszni látszanak a különböző szekciók, falak ugyanis ezúttal nem tagolják a teret. Nyilván tudatos döntés eredménye ez, amely Aalto tiszta világos formáiból próbál egy elválasztások nélküli, összekapcsolódásokból adódó rendet teremteni a közegben. Ám kétségtelen, hogy egy jóval nagyobb, több helyiségre tagolt kiállítótérben jobban érvényesülnének az installált tárgyak, erősebben koncentrálódna a figyelem az épületeket bemutató plakátokra és a rövid leírásokra.

 

Az anyag mindenképpen impozáns, de még izgalmasabb lenne bejárni a tárlatot, ha az egyes bútordarabokat – a hajlított nyírfa bőr széket; a rétegzett nyírfalemezből készített zsúrkocsit; a „Tank” karosszéket; a nádszövetezett széket és a többi számozott tervet – külön is körbejárhatnánk. Így érzékelhetnénk az apró távolságokat, a sajátos formai bravúrokat, amelyek innen, az 1940-es, 50-es évekből örökítődtek tovább a mai ikeás szépérzékre hagyatkozó sorozatgyártott bútordarabokba.

 

Ha nem gondolunk bele, hogy ezek a tervek a maguk idejében milyen újszerűen hathattak, talán nem is látunk bennünk semmi különöset. Üzletekben, modern lakásokban gyakran találkozunk ezekkel a formákkal, de itt világossá válhatnak a gyökerek, hogy 50-60 évvel ezelőtti tervekről van szó: ez teszi őket igazán különössé. A Bauhaus modernista iskolájának hatása érződik ugyan rajtuk, mégis egyediséget kölcsönöz a munkáknak a természetes anyagok, organikus formák humanisztikus használata.

A felnagyított fotók és apró makettek formájában megelevenedő épületek mind az emberléptékűségről, a funkcionalizmusra jellemző praktikumról tanúskodnak. A tárlatra látogatók a helsinkiben található Aalto házról;a Villa Mairea-ról; a muratsalói kísérleti ház és a franciaországi Maison Luis Carré szerkezeti megoldásairól is többet tudhatnak meg.

 

Az iparművészet területén is meghatározó tevékenységet folytató Aalto bútortervei mellett két textil-, és néhány üvegterve is helyt kapott. Ez utóbbiakkal világszerte elismerést vívott ki magának a formatervezői szcénában és a nagyközönség szemében egyaránt. A kiállított tervek eredetijei közül néhány az 1937-es párizsi világkiállítás finn pavilonjába készült, a Savoy-vázát pedig már akkoriban használni kezdték Helsinki azon éttermében, amelyről aztán nevét is kapta. A kifinomult modernista személyéről ezúttal kevés derül ki, a munkák adják a tárlat súlypontját, a letisztult formák genealógiáját jobban megismerni vágyóknak mégis érdemes ellátogatni erre a tárlatra.

 

Alvar Aalto házai – örök formák, Debrecen, Kölcsey Központ, Bényi Árpád Kiállítóterem, 2010. augusztus 25 – szeptember 26.