irodalom
2011. 01. 23.
Fénymáz csupasz fák helyett az arcokon
Mészöly Miklós-est, Nyitott Műhely, 2011. január 19.
Mészöly Miklós 90. születésnapján Bán Magda Thomka Beáta irodalomtörténésszel, Mészáros Sándorral, a Kalligram Kiadó főszerkesztőjével, és Szilágyi Zsófia, valamint Károlyi Csaba irodalomkritikusokkal beszélgetett a Nyitott Műhelyben 2011. január 19-én.
Egy kisasztalon Mészöly-kötetek, a Wimbledoni jácint, Mesék, Hamisregény, Megbocsátás, Jelentés öt egérről és még néhány, dominóelven, kivenni könnyű, ha visszatennéd, borul az egész, egy fiú próbálja a Saulust megállítani, nem sikerül, végül magánál tartja, bele-beleolvas, míg hallgat és teázik. Igazi magnókazetta kerül elő, a Terepismertetés, Bán Magda elmeséli a történetét, 1994, médiaháború, a Vox Libris sorozat részeként Varga Viktor és Magos György készítették, Mészöly Miklós olvasott fel Vallai Péterrel. Indul a szalag, dörmögő férfihang, Mészöly, lassú, nagyon lassú, mintha akkor találná ki a szavakat: „ Rövid jelentés azoknak, akik túlélnek engem; 1977. jún. 11. este fél 11, Kisoroszi, (...) Három perc alatt öt remekműpillét pusztítottam el, mert zavartak, idegesítettek. (Hogy fognak mégis élni egy pillanatra, ha mondjuk, ötven év múlva, véletlenül olvassátok ezt!)” és „Süt a nap. A kertben ütközik a fű. A csupasz fák ágain fénymáz. Három kék szoknya a kerítésen. Négy madár egy szitakötő körül. A teraszon csonka gumicső, mint egy bélcsatornává rövidített kígyó. Kezdhetjük, tehát –”.
Magas alkat, kék szem, gyönyörű arc – számított-e, hogy Mészöly szép, kérdezi a moderátor. Thomka B. elég határozott nemmel válaszol. Számára, aki '68-ban elvesztette az édesapját, Mészöly apa-imaginációvá lett lényének gondoskodó kisugárzása miatt. Károlyi Cs. inkább intranzigenciáját, megtörhetetlenségét emeli ki, a tatai JAK-tábort, a maratoni felolvasást, ott mondta azt, hogy „te, ez a Borbély Szilárd igen tehetséges”, Szigeti Laci pedig róla, hogy „ez az ember állva fog meghalni”. Szilágyi Zs. szerint alkata, belső tartása harmóniában volt azzal, amit csinált, megjelenésével döbbenetet keltett például annak idején Franciaországban, hogy a vasfüggönyön túl is lehetnek ilyen jelenségek. Mészáros S. úgy emlékezik, hogy Mészöly tett a külsőségekre, sőt büszkesége, vidékisége, sértődöttsége távol tartotta a mégoly fontosnak számító eseményektől is, a meghívókat rendre elhajította. Párizsban egy konferencián Kundera elnézett a feje fölött, mire ő fogta magát, és hazament.Bán Magda Esterházyt idézi, Mészölyt "erkölcs, méltóság, becsület, pogány életöröm" jellemezte. Esszéiben nem ideológiákat közvetített, hanem a jó gazda gondosságával akarta helyrerakni az irodalomban, a nyelvben a dolgokat. Thomka B. számára nem voltak inspirálóbb tanulmányok, mint Mészölyéi, eredetiségük, kifürkészhetetlenségük nem veszített aktualitásukból. Károlyi Cs. a Kalligram által kiadott Műhelynaplókat méltatja, melyek valóban műhelyforgácsok, szösszenetek, Musil, Camus, Jókai gondolkodtak így, ilyen szerteágazó érdeklődéssel: a középkori parasztgazdaság működésétől a modern fizika hatásáig a teológiára, a következő írónemzedék az ő écáit használta fel. Szilágyi Zs. nyomozott, és közben felfedezte, hogy Mészöly a kánonon túlira koncentrált, Nádas figyelmét ő hívta fel a Móricz-levelezésre, Grendelre látásmódja volt hatással a 2010-es irodalom történetének írása közben, a választásaiban, ezért a fülszöveg is tőle: „az irodalom végül is nem találmánybejelentő hivatal”. Mészáros Sándor a korai Tandori-esszék mellett Mészöly véleményét ajánlja elfogadásra, hogy mit érdemes olvasni. Mészölyt, aki mindent megtett, hogy ne legyen sikeres, pedig „Delon mellé is befilmezhették volna”. Egy legenda, Kisorosziban, akkor tért át a számítógépen való írásra, meleg volt, a vendége izzadt, be kellett dugni a ventilátort, ehhez kihúzta a konnektorból a számítógép zsinórját, megkérdezték tőle, nem írtál éppen, mire ő de, írtam, á, csak negyven oldal veszett el, nem érdekes. Thomka B. még a Delonhoz szól nagy lelkesen, és felidézi a filmetűdöt, melyben öntödei munkások voltak és folyós vascsíkok, egy kvartett muzsikált, egy üres nézőtéren pedig Mészöly ült, még fekete hajjal, majd limuzinba szállt, és elhajtott.
Befejezésül ismét Mészöly hangját halljuk a kazettáról, megint az a lassú-lassú dörmögés: „Üvegfal mögött a szeretet. Tele légypiszokkal az üveg” és „Ajánlat – nézzétek, mérjétek halálom után, hogyan, mennyit nől a hajam, körmöm. Kis együttlét még a party után; elbambulva, elnémulva, de mégis együtt, a tünetekkel. Hajnali piszkos-szürkébe bomlik át az élethossznyi mégis-szép éjszaka. Csikk, bor, füst. Ételmaradék. Dermedt szag. Csatatér asztal és szoba. S ti is borostásan! És a kelleténél hosszabb körmök! Aztán annyi se. Salut”!
fotók: Börcsök Mihály
További írások a rovatból
Bende Tamás Visszatérés az északi partra című verseskötetének bemutatójáról
Más művészeti ágakról
A tehetséggondozás útjai az építészetképzésben II. – Tudósítás két tételben


