film
2011. 04. 16.
Fanyar mese az értékekről – a japán versenyfilm a Titanicon
Kobajasi Maszahiro: Haru utazása
Kobajasi Maszahiro meglehetősen kelletlen figura! Egyrészt kívülállónak tekinti magát hazájában, Japánban, ami nem vet rá pozitív fényt a hagyományairól és értékeiről is híres országban, másrészt a borzasztó dohányzási szokásai miatt szinte már minden létező szállodából kitiltották. Ennek fényében még inkább meglepő, hogyan képes olyan gyönyörű arányérzékkel felépített road-movie-ba oltott drámát készíteni, ami már az első képkockától moziszékbe préseli az embert.
A Haru utazása sallangmentes munka, a Titanic fesztivál versenyszekciójának emlékezetes darabja.
A hangulatteremtés már az első snittben sikerül, hiszen amint Tadao, a kiállhatatlan, öreg heringhalász kijön a kalyibájából, háta mögött kacskalábú unokájával, Haruval, a néző észrevétlenül már zsebre is van vágva. Az első néhány jelenetben alig hallunk dialógust, csak gesztusokat és pillantásokat kapunk, amik megadják a keserédes mese alaphangulatát. A főszerepben Nakadai Tatsuya, Kuroszava filmjeinek sztárja nyújt emlékezetes alakítást, a fiatal lányt pedig Tokunaga Eri játssza hitelesen. A történet egyáltalán nem bonyolult, de egy olyan dilemmát jár körbe, amivel valamilyen formában már mindenki találkozhatott: hol húzódik az önfeláldozás és az önmegvalósítás határa.
A road movie Hokkaido szigetén indul, egy kis halászfaluban, ahol a 19 éves Haru kénytelen gondját viseli rokkant nagyapjának, ám kapcsolatuk egyáltalán nem mondható kiegyensúlyozottnak. A lány elveszti munkáját, szeretne tovább tanulni Tokióban, így nagyapjával nem lát más megoldást, mint útra kelni, és keresni egy rokont, aki magához venné az öreget.
Az utazás azonban hosszú, kimerítő és mindenhol csak testvéri elutasításokkal teli. A kanyargós keresgélés egyre több meglepetést, de lelki megrázkódtatást is rejt, ráadásul az utazók pénze is vészesen fogyni kezd. A két ember között azonban a bajok és elutasítások közepette az addiginál erősebb bizalom és megértés jön létre. Még annak ellenére is, hogy úton-útfélen azt kell tapasztalniuk: a klasszikus ősi japán értékek - mint az elfogadás képessége és a család iránt érzett felelősség - szemlátomást már nem olyan fontos erények. A rokonok irányából Haru egyre többet hallja, hagyja egyedül fél-nyomorék nagyapját, és inkább saját boldogságát/boldogulását keresse.
A legfőbb tét - úgy tűnik - Haru személyiségének formálódása és jövőjének sorsa. A film ettől válik a lány (nem pedig Tadao) utazásának történetévé, amelyet a nekünk távoli ázsiai ország sajátos atmoszférája tesz meseszerűbbé. Haru saját magát is jobban megismeri családtagjai görbe tükrében, mi pedig szorongva vesszük észre, hogy a lassú és melankolikus film 134 perce hipp-hopp el is szaladt. Az értékéből csak az von le kicsit, hogy a katarzis otthonunkba való hazatértünkig tart csak. De ez már nem a mű hibája…
A TITANICON VETÍTIK:
04.16. 16:00 Uránia Nemzeti Filmszínház
Haru utazása
Haru tono tabi / Haru’s Journey
Forgatókönyv: Kobayashi Masahiro
Operatőr: Takama Kenji
Vágó: Kaneko Naoki
Zene: Sakuma Junpei
Szereplők: Nakadai Tatsuya, Tokunaga Eri, Ohtaki Hideji, Sugai Kin, Tanaka Yuko
Forgalmazó: T-Joy Co., Ltd.
Színes
134 perc
www.titanicfilmfest.hu
A hangulatteremtés már az első snittben sikerül, hiszen amint Tadao, a kiállhatatlan, öreg heringhalász kijön a kalyibájából, háta mögött kacskalábú unokájával, Haruval, a néző észrevétlenül már zsebre is van vágva. Az első néhány jelenetben alig hallunk dialógust, csak gesztusokat és pillantásokat kapunk, amik megadják a keserédes mese alaphangulatát. A főszerepben Nakadai Tatsuya, Kuroszava filmjeinek sztárja nyújt emlékezetes alakítást, a fiatal lányt pedig Tokunaga Eri játssza hitelesen. A történet egyáltalán nem bonyolult, de egy olyan dilemmát jár körbe, amivel valamilyen formában már mindenki találkozhatott: hol húzódik az önfeláldozás és az önmegvalósítás határa.
A road movie Hokkaido szigetén indul, egy kis halászfaluban, ahol a 19 éves Haru kénytelen gondját viseli rokkant nagyapjának, ám kapcsolatuk egyáltalán nem mondható kiegyensúlyozottnak. A lány elveszti munkáját, szeretne tovább tanulni Tokióban, így nagyapjával nem lát más megoldást, mint útra kelni, és keresni egy rokont, aki magához venné az öreget.
Az utazás azonban hosszú, kimerítő és mindenhol csak testvéri elutasításokkal teli. A kanyargós keresgélés egyre több meglepetést, de lelki megrázkódtatást is rejt, ráadásul az utazók pénze is vészesen fogyni kezd. A két ember között azonban a bajok és elutasítások közepette az addiginál erősebb bizalom és megértés jön létre. Még annak ellenére is, hogy úton-útfélen azt kell tapasztalniuk: a klasszikus ősi japán értékek - mint az elfogadás képessége és a család iránt érzett felelősség - szemlátomást már nem olyan fontos erények. A rokonok irányából Haru egyre többet hallja, hagyja egyedül fél-nyomorék nagyapját, és inkább saját boldogságát/boldogulását keresse.
A legfőbb tét - úgy tűnik - Haru személyiségének formálódása és jövőjének sorsa. A film ettől válik a lány (nem pedig Tadao) utazásának történetévé, amelyet a nekünk távoli ázsiai ország sajátos atmoszférája tesz meseszerűbbé. Haru saját magát is jobban megismeri családtagjai görbe tükrében, mi pedig szorongva vesszük észre, hogy a lassú és melankolikus film 134 perce hipp-hopp el is szaladt. Az értékéből csak az von le kicsit, hogy a katarzis otthonunkba való hazatértünkig tart csak. De ez már nem a mű hibája…
A TITANICON VETÍTIK:
04.16. 16:00 Uránia Nemzeti Filmszínház
Haru utazása
Haru tono tabi / Haru’s Journey
Forgatókönyv: Kobayashi Masahiro
Operatőr: Takama Kenji
Vágó: Kaneko Naoki
Zene: Sakuma Junpei
Szereplők: Nakadai Tatsuya, Tokunaga Eri, Ohtaki Hideji, Sugai Kin, Tanaka Yuko
Forgalmazó: T-Joy Co., Ltd.
Színes
134 perc
www.titanicfilmfest.hu
Szerzők
-- Muchichka László --
További írások a rovatból
film
Beszélgetés Hevér Dániel rendezővel és Kertész Zsanett forgatókönyvíróval a Valami madarak című filmjükről
