irodalom
2011. 07. 10.
Kértek rá diót?
Friss dió antológia bemutató, árverés. Írók Boltja, 2011. 07. 01.
Július 1-jén az Írók Boltjában bemutatták a Műhely Kör antológiáját - Friss dió, JAK-füzetek - az Írók Boltjában. Színészek, szerzők felolvasása - és ami újdonság a könyvbemutatókon: a szerzők felajánlotta tárgyak árverése zajlott az esten.
Kezdéskor hárman ültek az Írók Boltja galériájának asztala körül: Simon Andrea és Robin László, két színész fogta közre Márton Lászlót, aki rövid bevezetőjében adott képet magáról a Műhelyről. A heterogén közösség, amelyben fiatalok és idősek, pályakezdők és befutott írók is vannak, rendszeres összejövetelein a szokványos módon jön létre az éppen megszületett szövegekről szóló diskurzus, vagyis ki-ki felolvassa a magáét, a többiek pedig korrekt reflexióval próbálják segíteni az alakulást.
.JPG)
A cím metaforáját sem megkerülő gondolatmenet részeként Márton kitért az „élő irodalom” kifejezésben rejlő ellentmondásra: hiszen az irodalom rendszerint könyvekbe zárt, megkövült valami, persze ez lezártságként, és nem bezártságként értendő: egy szöveg, amint kikerül a műhelyből, azon nyomban véglegessé és megmásíthatatlanná válik (még akkor is, ha egy közölt szöveget történetesen újraírnak). A Műhely tizennégy éve tartó összejöveteleit és a valamiképpen az ott folyó munkát dokumentáló kötet is a még képlékeny, éppen alakuló, formálódó állapotra utalnak, amely állapot szükséges ahhoz, hogy egyáltalán létrejöhessen a kiforrottabb, kidolgozottabb, véglegesnek tekinthető forma. (Nem a szövegek kiforratlanok, hanem így együtt jelzik azt a szellemi-szakmai közeget, amelyben egyszer azok lehettek.) Tehát itt mégiscsak az élő irodalom egy részével szembesülhetünk, de közben erre a meglátásra is reflektálnunk kell. Magáról a kötetről, amely a PRAE.HU és a JAK közös kiadásában jelent meg, Márton László annyit mondott, hogy „ez az antológia létrejött”, ami talán Heidegger Arisztotelészről szóló előadásának életrajzi részére utal, amely hasonló tömörséggel így szólt: Arisztotelész született, élt, és meghalt. Ez korántsem jelenti azt, hogy érdektelen volna a szerkesztési munka, vagy maga a kötet: de azt igen, hogy még fontosabb az a szellemiség, amelyet megjelenít.
.JPG)
A bevezető után Simon Andrea és Robin László színészek olvastak föl az antológiában megjelent művekből rövid részleteket, amelyek rövidségük és kiragadottságuk miatt csak arra lehettek jól, hogy mintegy kóstolóként felkeltsék a hallgatóság étvágyát. Az árverésre pedig, amennyiben az író küldött kéziratot, rögtön az egyes szövegek elhangzása után sor került. Maga az ötlet tetszetős, de tekintetbe véve az ilyen rendezvények látogatottságát, sajnos nem volt annyi érdeklődő, hogy igazán komoly verseny bontakozzon ki a licitálók között. Ehhez képest mégis voltak olyan kéziratok vagy az árverésre felajánlott tárgyak, amelyek értékesnek bizonyultak ezen a terepen is: az ötszáz forintos kikiáltási árról olykor elég messze jutottunk (Czapáry Veronika kézirata például kétezer forintért kelt el). Sok szerző nem küldött árverésre bocsátható kéziratot, de akik mégis, különleges meglepetésekkel is készültek: Halász Margit egy kalocsai terítőre írt szövegrészletet, és még a monogramját is belehímezte; Papp Sándor Zsigmond egy dedikált kötetet és egy fezt hozott a szövege mellé; Erdős Virág a kötetének borítójára került Szilágyi Lenke-fotó hátoldalára írt versrészletet; Györe Gabriella pedig egy saját készítésű mandalát ajánlott fel verssorokkal.
.JPG)
Látható tehát, hogy érdekességekből nem volt hiány, pénztárcáját megnyitni kész lelkes hallgatóságból már inkább: de végül minden tétel kalapács alá került. Sajnos csak ketten vállalkoztak arra (a jelenlevő szerzők közül), hogy felolvassák saját szövegüket: Halász Margit és Farkas Zsolt, utóbbi olyan rövid részletet, hogy az maga is élénk derültséget váltott ki. Utolsóként (az ábécésorrend miatt) Zoltán Gábor szövege hangzott el, amely a kötet címadó írása: tehát a Friss dió szintagma nem szerkesztői lelemény, hanem magából az összeválogatott szöveganyagból következik, s emiatt, legalábbis az én szememben, még inkább legitimnek tűnik.
.JPG)
Noha valótlanság lenne azt állítani, hogy az Írók Boltja húszéves függetlenségét ünneplő Vásárlók Éjszakája keretében megrendezett felolvasás és árverés kirobbanó siker volt, de – ha volt is némi ügyetlenkedés a program során – maguk a szerzők és szervezők tettek valamit, és azt gondolom, hogy kellenek hasonló rendezvények ahhoz, hogy az élő irodalom, a kortárs irodalom éljen továbbra is.
.JPG)
Fotó: Bach Máté
A cím metaforáját sem megkerülő gondolatmenet részeként Márton kitért az „élő irodalom” kifejezésben rejlő ellentmondásra: hiszen az irodalom rendszerint könyvekbe zárt, megkövült valami, persze ez lezártságként, és nem bezártságként értendő: egy szöveg, amint kikerül a műhelyből, azon nyomban véglegessé és megmásíthatatlanná válik (még akkor is, ha egy közölt szöveget történetesen újraírnak). A Műhely tizennégy éve tartó összejöveteleit és a valamiképpen az ott folyó munkát dokumentáló kötet is a még képlékeny, éppen alakuló, formálódó állapotra utalnak, amely állapot szükséges ahhoz, hogy egyáltalán létrejöhessen a kiforrottabb, kidolgozottabb, véglegesnek tekinthető forma. (Nem a szövegek kiforratlanok, hanem így együtt jelzik azt a szellemi-szakmai közeget, amelyben egyszer azok lehettek.) Tehát itt mégiscsak az élő irodalom egy részével szembesülhetünk, de közben erre a meglátásra is reflektálnunk kell. Magáról a kötetről, amely a PRAE.HU és a JAK közös kiadásában jelent meg, Márton László annyit mondott, hogy „ez az antológia létrejött”, ami talán Heidegger Arisztotelészről szóló előadásának életrajzi részére utal, amely hasonló tömörséggel így szólt: Arisztotelész született, élt, és meghalt. Ez korántsem jelenti azt, hogy érdektelen volna a szerkesztési munka, vagy maga a kötet: de azt igen, hogy még fontosabb az a szellemiség, amelyet megjelenít.
Egy fez és új gazdája
A bevezető után Simon Andrea és Robin László színészek olvastak föl az antológiában megjelent művekből rövid részleteket, amelyek rövidségük és kiragadottságuk miatt csak arra lehettek jól, hogy mintegy kóstolóként felkeltsék a hallgatóság étvágyát. Az árverésre pedig, amennyiben az író küldött kéziratot, rögtön az egyes szövegek elhangzása után sor került. Maga az ötlet tetszetős, de tekintetbe véve az ilyen rendezvények látogatottságát, sajnos nem volt annyi érdeklődő, hogy igazán komoly verseny bontakozzon ki a licitálók között. Ehhez képest mégis voltak olyan kéziratok vagy az árverésre felajánlott tárgyak, amelyek értékesnek bizonyultak ezen a terepen is: az ötszáz forintos kikiáltási árról olykor elég messze jutottunk (Czapáry Veronika kézirata például kétezer forintért kelt el). Sok szerző nem küldött árverésre bocsátható kéziratot, de akik mégis, különleges meglepetésekkel is készültek: Halász Margit egy kalocsai terítőre írt szövegrészletet, és még a monogramját is belehímezte; Papp Sándor Zsigmond egy dedikált kötetet és egy fezt hozott a szövege mellé; Erdős Virág a kötetének borítójára került Szilágyi Lenke-fotó hátoldalára írt versrészletet; Györe Gabriella pedig egy saját készítésű mandalát ajánlott fel verssorokkal.
Látható tehát, hogy érdekességekből nem volt hiány, pénztárcáját megnyitni kész lelkes hallgatóságból már inkább: de végül minden tétel kalapács alá került. Sajnos csak ketten vállalkoztak arra (a jelenlevő szerzők közül), hogy felolvassák saját szövegüket: Halász Margit és Farkas Zsolt, utóbbi olyan rövid részletet, hogy az maga is élénk derültséget váltott ki. Utolsóként (az ábécésorrend miatt) Zoltán Gábor szövege hangzott el, amely a kötet címadó írása: tehát a Friss dió szintagma nem szerkesztői lelemény, hanem magából az összeválogatott szöveganyagból következik, s emiatt, legalábbis az én szememben, még inkább legitimnek tűnik.
Noha valótlanság lenne azt állítani, hogy az Írók Boltja húszéves függetlenségét ünneplő Vásárlók Éjszakája keretében megrendezett felolvasás és árverés kirobbanó siker volt, de – ha volt is némi ügyetlenkedés a program során – maguk a szerzők és szervezők tettek valamit, és azt gondolom, hogy kellenek hasonló rendezvények ahhoz, hogy az élő irodalom, a kortárs irodalom éljen továbbra is.
Fotó: Bach Máté
Szerzők
-- Pogrányi Péter --
További írások a rovatból
irodalom
Závada Péter: A muréna mozgása, Jelenkor, Budapest, 2023.
irodalom
Az év ódaköltője 2024 pályázat eredményhirdetése
