art&design
2011. 10. 20.
Fontmilliók kortárs művekért Londonban
A háború utáni festészet legjobbjai kerültek kalapács alá
Néhány napig London a kortárs művészetről és a fontmilliókról szólt. Október 13-án a belvárosban megkezdődött a négy napig tartó Frieze Art Fair, ahol a világ 170 galériájának vezető művészeiből rendeztek „óriás-kiállítást”. Nem véletlen, hogy a művészeti piac két szuperhatalma, a Sotheby’s és a Christie’s aukciósház ezeken a napokon rendezte meg Londonban októberi árverését. Előbbi a New Bond Street-en 13-án, utóbbi a King Street-en 14-én várta a legjobb és legdrágább kortárs művészek munkáira áhítozó fontmilliomosokat.
A két aukciós ház londoni árverései eladásban és a megszabott árakban általában alulmaradnak a New York-i eseményekhez képest, mindazonáltal a legutóbbi londoni aukciók, amelyeket a két ház június végén rendezett meg, elég jól sikerültek. A Sotheby’s-é például rekordot döntött, és a remélt 74-105 millió font bevételt messze túlszárnyalva, 108 millió GBP-ért értékesített műveket. A rekord bevételéhez a Sotheby’s ekkor igazi nehéztüzérséget vetett be; Jean Michel Basquiat-ért ötmillió, Francis Bacon Lekuporodó aktjáért nyolcmillió, Andy Warhol Debbie Harry-jéért négymillió fontot adtak, és ott voltak még az 1960-as, ’70-es évek nagy németjei; Gerhard Richter, Georg Baselitz és Sigmar Polke, akik iránt rendkívüli érdeklődést tapasztalhattunk.
Nem sokkal maradt le ettől a számtól június végén a Christie’s sem, különösen annak fényében, hogy míg a Sotheby’s a 108 millió fontot 88 eladott művel érte el, addig ők 53 kortárs festménnyel és szoborral 78 millió fontig jutottak. Csak Francis Bacon Tanulmány egy portréhoz című festményéért fizettek 18 millió fontot, amely mint háború utáni, illetve kortárs festmény egyébként Londonban a második legdrágábban eladott képnek számít a Christie’s-nél. Tizennégy különböző nemzetiségű művész képeit adták el, köztük Andy Warhol egyik Maoját hétmillió font ellenében, a spanyol Miquel Barceló lenyűgöző festményét egy bikaviadal arénáról (Faena de Muleat címmel), az olasz Lucio Fontana, a francia Martial Raysse az angol Lucian Freud alkotásait.
A két aukciós ház tehát egyaránt jó kilátásokkal várhatta október közepét. Az elvárások azonban nem voltak nagyok; mindkét katalógus arról árulkodott, hogy ezúttal elmarad az újabb rekorddöntés. Ennek ellenére a Christie’s-nél Gerhard Richter 1982-es Kerze (Gyertya) című festménye – amely huszonöt évig magántulajdonban volt, s amelyet így több mint két évtizedig nem láthatott a nagyközönség – mégis tízmillió font értékben kelt el. A Kerze Richter elmosódásos (úgynevezett „blur”) technikájának alkalmazásával készült. A fényt, a kanócot, az égéstermékek sűrűjét eleve elmosódottnak és életlen foltként szoktuk érzékelni, így az egy szál gyertya karcsúsága, kitettsége, bizonytalansága és Richter védjegyszerű technikája teljes összhangban van. A 79 éves festőnek egyébként éppen Londonban, a Tate Modernben nyílt kiállítása, amely 2012. január 8-ig tekinthető meg. Richter után a Christie’s október 14-ei árverésének egyik érdekes momentuma az, hogy azt a Jean-Michel Basquiat képet (a Gyalogos 2. címűt), amely most másfél millió fontért került kalapács alá, 2007-ben a Sotheby’s-en már egyszer eladták. A nap végére 38 millió fontot számolhattak össze az illetékesek.
Egy nappal korábban a Sotheby’s-nél nem akármilyen képek vártak új tulajdonosukra. Az egyik legjobb festmény, a Pluja Contracorrent című, Miquel Barceló alkotása. A művész az 1990-es években a Niger folyón tett meg 1500 kilométert egy keskeny csónakban, hogy a helyi halász-közösségeket megfigyelhesse és vázlatokat készíthessen róluk, így szerezve elég tapasztalatot és élményt a festmény témájához. A festék itt merő fizikai jelenlétként (is) érvényesül; ha közelről megnézzük, láthatjuk, hogy a nagyon vastag, kidomborodó anyag által vetett kisebb árnyékok kölcsönzik a víznek azt a fajta mélységet, amely révén még jobban felerősödik a hányattatott bárka metaforikája. A kép 1,7 millió fontért kelt el.
Az árverés középpontjában a londoni iskola festői álltak; közülük is az idén nyáron elhunyt Lucian Freud portréja ígérkezett a legnagyobb szenzációnak. Az 1952-ben festett Egy fiú feje az egyik telefonos licitálónak valamivel több mint hárommillió fontot ért. A fiú vonásait fizikailag és kompozíciós szempontból is a bal tenyér határozza meg. Ahogy a tenyér benyomja a bal orca húsát, és így láthatóvá teszi a gyöngyszerű, fiatal fogakat, a fiú testi-lelki karakterét emeli ki. A fiút egyébként Charlie Lumley-nek hívják; Freud még a bombázások alatt kezdte festeni, miután szomszédok lettek.
Nem kelt el Frank Auerbach Helen Gillespie feje II. című képe, ahogy Peter Doig Bellevarde-je sem. Gazdára talált viszont a becsült ár majdnem kétszereséért a szintén idén elhunyt Cy Twombly cím nélküli festménye (600.000. fontért), de népszerű volt még Warhol, Basquiat, Anselm Kiefer is. Divatosnak számítanak mostanában Damien Hirst és a manga figurákat műveibe becsempésző japán Takashi Murakami képei. A nem egészen háromnegyed óra alatt lebonyolított aukció után 18 millió fontot számolhattak össze a Sotheby’s munkatársai.
Kortárs művészeti árverés legközelebb november 8-án és 9-én lesz a két aukciós háznál – ezúttal New Yorkban. A Christie’s addig is gondoskodott az aktuális beszédtémáról: pár nappal ezelőtt bejelentették, hogy eladásra kerül Roy Lichtenstein Látom az egész szobát, és nincs benn senki című képe. Tavaly ilyenkor a szintén Lichtenstein festette Ohhh… Alright… című képért fizettek 42 millió dollárt (ami mintegy nyolcmilliárd forintnak felel meg). Most novemberben is hasonló leütési árra számíthatunk, hiszen a lyukon bekukucskáló férfit ábrázoló festmény értékét előzetesen 35-45 millió dollárra becsülték.
A két aukciós ház tehát egyaránt jó kilátásokkal várhatta október közepét. Az elvárások azonban nem voltak nagyok; mindkét katalógus arról árulkodott, hogy ezúttal elmarad az újabb rekorddöntés. Ennek ellenére a Christie’s-nél Gerhard Richter 1982-es Kerze (Gyertya) című festménye – amely huszonöt évig magántulajdonban volt, s amelyet így több mint két évtizedig nem láthatott a nagyközönség – mégis tízmillió font értékben kelt el. A Kerze Richter elmosódásos (úgynevezett „blur”) technikájának alkalmazásával készült. A fényt, a kanócot, az égéstermékek sűrűjét eleve elmosódottnak és életlen foltként szoktuk érzékelni, így az egy szál gyertya karcsúsága, kitettsége, bizonytalansága és Richter védjegyszerű technikája teljes összhangban van. A 79 éves festőnek egyébként éppen Londonban, a Tate Modernben nyílt kiállítása, amely 2012. január 8-ig tekinthető meg. Richter után a Christie’s október 14-ei árverésének egyik érdekes momentuma az, hogy azt a Jean-Michel Basquiat képet (a Gyalogos 2. címűt), amely most másfél millió fontért került kalapács alá, 2007-ben a Sotheby’s-en már egyszer eladták. A nap végére 38 millió fontot számolhattak össze az illetékesek.
Egy nappal korábban a Sotheby’s-nél nem akármilyen képek vártak új tulajdonosukra. Az egyik legjobb festmény, a Pluja Contracorrent című, Miquel Barceló alkotása. A művész az 1990-es években a Niger folyón tett meg 1500 kilométert egy keskeny csónakban, hogy a helyi halász-közösségeket megfigyelhesse és vázlatokat készíthessen róluk, így szerezve elég tapasztalatot és élményt a festmény témájához. A festék itt merő fizikai jelenlétként (is) érvényesül; ha közelről megnézzük, láthatjuk, hogy a nagyon vastag, kidomborodó anyag által vetett kisebb árnyékok kölcsönzik a víznek azt a fajta mélységet, amely révén még jobban felerősödik a hányattatott bárka metaforikája. A kép 1,7 millió fontért kelt el.
Az árverés középpontjában a londoni iskola festői álltak; közülük is az idén nyáron elhunyt Lucian Freud portréja ígérkezett a legnagyobb szenzációnak. Az 1952-ben festett Egy fiú feje az egyik telefonos licitálónak valamivel több mint hárommillió fontot ért. A fiú vonásait fizikailag és kompozíciós szempontból is a bal tenyér határozza meg. Ahogy a tenyér benyomja a bal orca húsát, és így láthatóvá teszi a gyöngyszerű, fiatal fogakat, a fiú testi-lelki karakterét emeli ki. A fiút egyébként Charlie Lumley-nek hívják; Freud még a bombázások alatt kezdte festeni, miután szomszédok lettek.
Nem kelt el Frank Auerbach Helen Gillespie feje II. című képe, ahogy Peter Doig Bellevarde-je sem. Gazdára talált viszont a becsült ár majdnem kétszereséért a szintén idén elhunyt Cy Twombly cím nélküli festménye (600.000. fontért), de népszerű volt még Warhol, Basquiat, Anselm Kiefer is. Divatosnak számítanak mostanában Damien Hirst és a manga figurákat műveibe becsempésző japán Takashi Murakami képei. A nem egészen háromnegyed óra alatt lebonyolított aukció után 18 millió fontot számolhattak össze a Sotheby’s munkatársai.
Kortárs művészeti árverés legközelebb november 8-án és 9-én lesz a két aukciós háznál – ezúttal New Yorkban. A Christie’s addig is gondoskodott az aktuális beszédtémáról: pár nappal ezelőtt bejelentették, hogy eladásra kerül Roy Lichtenstein Látom az egész szobát, és nincs benn senki című képe. Tavaly ilyenkor a szintén Lichtenstein festette Ohhh… Alright… című képért fizettek 42 millió dollárt (ami mintegy nyolcmilliárd forintnak felel meg). Most novemberben is hasonló leütési árra számíthatunk, hiszen a lyukon bekukucskáló férfit ábrázoló festmény értékét előzetesen 35-45 millió dollárra becsülték.
Szerzők
-- Heszky András --
További írások a rovatból
art&design
Megnyitószöveg Borbély Zita Egy komposzt mintázatai című kiállításához
