bezár
 

art&design

2011. 11. 03.
Szuperhős társadalom
Mark Millar: Polgárháború
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Mark Millar neve mára nemcsak az amerikaiaknak mondhat valamit, hanem nekünk, magyaroknak is: számos képregény füzete (Fantasztikus Négyes, X-Men, Rozsomák) és kötete (Marvel Lovagok: Pókember, Különítmény, illetve az utóbbiból készült rajzfilmek) mellett a mini sorozataiból készült filmadaptációk (Wanted, Kick-Ass) stáblistájáról is ismerősen csenghet a neve. A Marvelnek Brian Michael Bendis után Millar a legfoglalkoztatottabb szerzője, így nem meglepő, hogy gyorsan rábólintottak a Polgárháború ötletére.

Első kötet: Polgárháború - A háború kezdete
Egy gondatlan szuperhősök által okozott katasztrófában több száz gyerek veszti életét, miután a közvélemény és a politika szorgalmazni kezdi az álarcos hősök regisztrációját. Ezáltal az önjelölt igazságosztókat hasonló kár esetén felelősségre lehetne vonni, cserébe kiképzésben és fizetésben részesülnének. Az ötlet megosztja a szuperhős-társadalmat, így régi barátok fordulnak egymás ellen, és halálos ellenségek kerülnek egymás oldalára. – Ez a konfliktus adja Mark Millar Polgárháború című képregényének vázát.

Az alapfelvetés illik Millar nyers stílusához, aki a hosszan megkomponált harcjelenetek, aláfestésébe szívesen csempész némi politikát, hogy ne csak extra vagány és cool legyen, amit ír, hanem egy kicsit több is. A Polgálháború viszont nem képes erre, és az igazán értékelhető elemeit a heroikus küzdelmek jelentik, míg az ezeket kiváltó és összekötő háttértörténet skiccszerű vázlat marad csupán.
"Ez a terv kettészakít bennünket. Nagy háborút fog kirobbantani közöttünk""
Pont Amerika Kapitány – akinek szinte nincs is magánélete – áll az ellenállás élére, s a szabadságjogok zászlaját lobogtatva mond ellent feletteseinek. Mindezzel nem is lenne gond, hisz a kapitány nem először bizonytalanodik el a honi törvényhozás hitelében, de ez az indok világossá teszi, hogy Millar nincs teljesen tisztában azzal, mit jelentenek a „szabadságjogok” – mert nem azt, hogy mindenki azt csinál, amihez épp kedve van. Mivel nem találja azokat az egymásnak feszülő érveket, amiken a hősök összekülönbözhetnének, másmilyen konfliktusforrások után néz: titkos szuperbörtön az ellenálló hősöknek, akiknek a levadászására még a szupergonoszokat is bevetik, és egy balul elsült kísérlet, minek során Vasemberék tábora klónozza Thort, hisz nem elég nagy aduász az oldalukon álló Őrszem, aki az Acélember erejével bír. Millar írása tele van további meggondolatlanságokkal, amik azért válnak fájó hibává, mert a Polgárháború halálosan komolyan veszi nem csak sajátmagát, hanem a szuperhős társadalom fogalmát is.
"Már nem az emberekért harcolunk. Már csak harcolunk"Steve McNiven kissé merev, a kondenzcsíkokat legtöbbször nélkülöző, ám talán éppen ezért nagyon is sajátos és kiváltképp tetszetős stílusa ugyancsak a füst verte csatatereknek áll nagyon jól: Amerika Kapitány, Vasember és Pókember szélesvásznú küzdelmei, illetve a két oldalas pózolások és egészoldalas cliffhangerek láttán nem ritkán áll fel a szőr mindjáunk hátán. Michael Turner epikus borítói is csak hozzátesznek az élményhez, így ha valaki igazán látványos csihi-puhikra vágyik, a Polgárháborúban biztos nem csalódhat.
Második kötet: Polgárháború - A háború végeSuperman és Batman „Közellenségek” című közös kalandjában (Public Enemies – itthon a HBO műsorán utólérhető a rajzfilmváltozat) Jeph Loeb már fellebbentette a regisztráció témáját (a történet szerint Luthor, Superman ősellensége kerül az amerikai elnök székébe), de vagy nem ismerte fel a témában rejlő potenciált, vagy túl komolynak tartotta ahhoz, hogy nagyobb hűhót kerekítsen köré. A Marvel viszont rögtön „giga-crossoverelt” neki, így a nálunk két kötetben megjelent fő minisorozat mellett a hősök több évtizede futó sorozatait is bekebelezte a sorsfordító esemény. Talán éppen ezért tűnik a Polgárháború két kötete kicsit összecsapottnak: több magyarázatra szorulnának a hősök indíttatása, és sok az elvarratlan szál is.

Ami a mélyebb lélektant illeti, a magyar kiadás érdeme, hogy a Fantasztikus Négyes sorozatából igyekezett beválogatni néhány epizódot, így kicsit nagyobb rálátásunk van mindarra, hogy a nem éppen hétköznapi család miként reagál a történtekre, ugyanakkor ékes példája annak is, hogy az amerikai szerkesztők nem tudják összehangolni a címeket, és dramaturgiai ellentmondásokba bonyolódnak. Kapunk még egy rövid történetet a Fekete Macskáról, ami a Polgárháborúhoz ugyan nem sokat tesz hozzá, de ismét elmerülhetünk a hősnő világában (hogy ha ezt még nem tettük volna meg a Fekete Macska különszámok és a Marvel Könyvek lapozgatásával).
Felnőni egy példaképhez.
A Kingpin kiadó jövőre folytatni fogja a Csodálatos Pókember havilap közlését, ami eredetileg kiegészítette volna a Polgárháborús köteteket, ám a korábbi kiadó, az Adoc-Semic csődbe ment, és idén csak két számot jelentetett meg. A folytatás híre mindenképpen örvendetes, mert a Polgárháború leglélegzetelállítóbb jelenetét a hálószövő szállította, de magában a mini sorozatban nincsenek kifejtve a miértek. A Marvel előző crossoverével – a nálunk is megjelent Mutánsvilággal – szemben a Polgárháború nem áll meg a saját lábán. Remélhetőleg a következő Új Bosszú Angyalai kötet is (melynek eredeti címe „Forradalom”) választ ad néhány kérdésünkre, vagy – ahogy azt Brian Michael Bendistől már megszokhattuk – még több kérdést teszünk majd fel a hatására. Ami biztos, hogy bár mostantól mi is nagy lelkesedéssel olvashatjuk a Polgárháború elejét és végét, a közepe még hiányzik.

Polgárháború – A háború kezdete.
Írta: Mark Millar, J. Michael Straczynksi.
Rajzolta: Steve McNiven, Mike McKone.
Fordította: Harza Tamás, 2011.

Polgárháború – A háború vége.
írta: Mark Millar, J. Michael Straczynski, Roberto Aguirre Sacasa.
Rajzolta: Steve McNiven, Mike McKone, Sean Chen.
Fordította: Harza Tamás, 2011
.

Mindkét kötet kapható a nagyobb könyvesboltokban, vagy kedvezményes áron megrendelhető a Kingpin kiadó honlapján.

 

Videó a polgárháborúról

prae.hu


Kapcsolódó cikkek


nyomtat

Szerzők

-- Dani Áron --


További írások a rovatból

Hajdu Levente megnyitószövege a Kaján szisztémák című kiállításhoz
Kritika a roveretói Művészet és fasizmus című kiállításról
A városarcheológia szervetlen fossziliája
Megnyitószöveg Dóra Emese és Hu-Yang Kamilla közös kiállításához

Más művészeti ágakról

Révész Emese és Sipos Fanni Amíg én oviban vagyok című könyvéről
Einstürzende Neubauten az Akváriumban
Till Attila: És mi van Tomival?
Sofi Oksanen esszékötetének margós bemutatójáról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés