bezár
 

irodalom

2012. 03. 30.
Betiltott happening a hálószobában
Negyedik részlet a Sirály-dossziéból
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Betiltott happening a hálószobában A Marom Egyesület a Sirállyal közösen indított – havonta jelentkező – sorozatot a Kádár-kori nyilvánosság "alternatív regisztereiről", informális, félhivatalos vagy üldözött ellenzéki, vallási és művészeti, alkotói köreiről. A negyedik beszélgetés március 14-én zajlott le.
Adta: "Fehér (Holló)" inf. és tmb.
Vette: (Törlés az eredeti iraton!)
Hely: "Sirály"
2012. 03. 14.
Tárgy: Dohány utcai lakásszínház

JELENTÉS
Budapest, 2012. március (olvashatatlan)

Immár az ’Alternatív nyilvánosság a Kádár-rendszerben’ nevű facebook-felületen is népszerűsíti tevékenységét az a szerveződés, melynek működéséről ’Sirály’ megjelöléssel, címkével nyílt prae-dosszié a múlt év végén. Március, hangulatilag egyébként is instabil indusára időzítették következő beszélgetésüket, reflektorfényben az ún. Dohány utcai lakásszínházzal.
Ezúttal autentikusabb környezetben, a félhomályos alagsori térben került megrendezésre az est, melyen Koós Anna, Rácz Péter, Tábor Ádám és a moderátor, Gábor Sára játszották a főszerepet. Azonban az érdeklődők között szép számmal jelen voltak a korábbi alkotóközösség tagjai is.

A társulat elnevezésének pontosításával indult a beszélgetés, miszerint az nem Halász Péter Színháza, hanem egy közös alapítású és vezérlésű Ügy. Koós Anna elmondta, hogy az Universitas összeomlása után Halász Péterrel és Breznyik Péterrel Kassák Ház Stúdió néven hoztak létre egy együttest. A központi kör aztán idővel kibővült, többen pedig ennek a peremén maradva érintkeztek a színházzal (mint a másik két célszemély, Rácz és Tábor). Kicsit anarchisták, kicsit önállóak voltak, betiltásuk, lakásszínházi működésük, majd 1976-os emigrálásuk után Nyugat-Európában, később New Yorkban folytatták a színházcsinálást, a mag közös munkája pedig 1985-ben ért véget.
Tábor Ádám 1970 őszén, Bálint István (a társulat tagja) révén került kapcsolatba a csoporttal, sokat tartózkodott a közelükben, pozíciója leginkább kritikai és elemző volt. Rácz Péter Pestre kerülésekor, Papp Tamás révén járt először az együttes darabján, és az olyan katartikus hatást gyakorolt rá, hogy sokáig be sem tudta tenni a lábát kőszínházba.
Ezután levetítésre került Donáth Péter filmje, mely a Három nővér-előadás próbafolyamatát mutatta be. Koós Anna és Tábor Ádám kommentálták a látottakat: Halász, Bálint és Breznyik játszották Irinát, Olgát és Mását, Koós Anna súgóként előolvasta a szöveget, amit ők aztán elismételtek. A darabot sikerrel játszották Hollandiában is, New Yorkra viszont már megfakult.

Tábor Ádám félprofi státuszúnak minősítette a társulatot, szerinte Halász egészen más stílust képviselt már az Universitasban is: számára sokadlagos volt a szöveg, viszont színház folyt az ereiben. Hozzáteszi, hogy az 1990-es hazatelepülése utáni években futotta ki Halász az igazi formáját.
Koós Anna – moderátori biztatásra - rövid összefoglalót, társulat-életrajzot adott: a Kassák Stúdióból vezetett az út a betiltáshoz és a második nyilvánosságba, A Skanzen gyilkosai című előadás, közszeméremsértés vádja miatt (az egyetlen, strukturált térben négy szimultán akció zajlott és keveredett egyszerre, és Robert Wilson hatását mutatta). Ezután költöztek át lakás-térbe, a Dohány utca 20-ba, mely komoly gyakorlati, formai és elméleti változtatásokkal járt. Napról napra mutattak be darabokat, nem volt repertoár sem, nehogy azt bárki besúghassa. Egyúttal a magánélet tere lett színházzá formálva, a két világ közti határok lebontódtak, egyúttal a társadalmi szerepjátszásról szóló szociológiai olvasmányok is hatással voltak a társulatra. (Ezzel a nem mindennapi, a societasból beforduló gesztusukkal a színház-változatát hozták létre az ezekben az évtizedekben magánlakásokban különböző szakterületeken zajló félhivatalos vagy nyíltan ellenzéki összejövetelnek.) A vásznon mindeközben fényképeket vetítettek, melyek a Dohány utcai előadásokon készültek.

Koós Anna beszélt a lakásszínház első darabjáról, a Breznyik által írt párkapcsolat-drámáról (eredeti címén: Breznyik meg egy asszony tegnap), mely az intimitás, az élés közegét mutatta be leplezetlenül (Mérei Ferenc meghívására, a pszichiátrián professzoroknak lejátszott előadásból botrány is kerekedett).
Az inspiráló történeteket, alkotókat, művészi gyökereket firtató jogos kérdésre Koós Anna több elemet, köztük külföldi hatásokat sorolt: happeningek, concept artok, lengyel lakásszínház, Robert Wilson, japán színházi kísérletek. Ugyanakkor persze magyar szakmai, társművészeti kapcsolataik is voltak szép számmal: a balatonboglári kiállítások alkotói, továbbá Erdély Miklós, Najmányi László, Vajda Júlia, Bálint Endre; Koós azt mondja, hogy a befolyásokat, élményeket utólag nehéz kiértékelni, hiszen mindez innovatívan, inspirálóan szerves része volt az életüknek.
Tábor Ádám kollektív alkotásoknak nevezte ezeket az előadásokat, ez is bizonyítja, hogy a társulat nem volt hierarchikus (és anarchikus sem), sokkal inkább – Szentjóby Tamás fogalmával – heterarchikus.

Néhány határozottabb hangú, személyes emlékeket nagy-nagy becsben tartó közönség-hozzászólás után, hangzottak el izgalmas nézői kérdések is, melyek legfőképp a korabeli kultúrpolitikához, hatalomhoz, ügynökökhöz való viszonyt igyekeztek tisztázni. Koós elmondta (és könyvében – Színházi történetek szobában, kirakatban – bőséges mellékletanyag jelzi), hogy állandó megfigyelés alatt álltak, miközben az ellenállás szintjén soha nem politizáltak, egyetlen darabnak sem volt ilyen direkt üzenete. Borzongva gondol vissza Koós azokra az esetekre, amikor az előadás közben csöngetett a rendőr a házmesterrel, akiről később kiderült, hogy szorgosan írta a jelentéseket.
Ezt követően parttalan, néhol belterjessége miatt nehezen követhető anekdota-dömping alakult ki a jelentésekhez való viszonyulásról, az azokban fellelhető rengeteg pontatlanságról és ostobaságról, a mindennapokat mérgező gyanakvásról. Algol László (Habermann Gusztáv) neve hangzik el többször és Bódy Gáboré (Pesti), az anyag pedig (egészen gyenge poénnal) a Horgászok-dossziéba került be. Megfigyelési feladataim eredményeként azt tapasztaltam, hogy – noha például Koós elképzelhetetlennek, kizártnak tartaná, hogy ma ugyanígy egy társulatot indítson – a dosszié újranyitása időszerűnek látszik, ehhez közérzeti előtanulmányként szolgálhat jelen kézirat.

"Fehér (Holló)"

Értékelés: A jelentés hangulati, informatív és operatív értékű.
Intézkedés: –
Utasítás: A sorozat további alkalmain való részvétel. A következő beszélgetésen fordítson különös figyelmet Magyar Dezső Agitátorok című filmjének forgatási körülményeire és az újbaloldali mozgalmak tevékenységéről elhangzó információkra.
Következő találkozó időpontja: 2012. április 12., Sirály
 
nyomtat

Szerzők

-- Fehér Renátó --


További írások a rovatból

A közelmúlt román prózájából
irodalom

Telt házas rendezvény keretében mutatták be a Műút folyóirat öt legutóbbi lapszámát
Szarka Károly: Az én hibám című könyvéről

Más művészeti ágakról

Dubinyák Réka: Ali, a magyar jezidi
Megjelent a Csaknekedkislány új albuma
Jeney Zoltán: Balatoni kacsavész
Kiss Judit Ágnes: Zsálya hercegnő és a mélyvölgyi utazás


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés