PRAE.HU: Mikor, hogyan született meg Pálcika a fejedben?

Valamikor tavaly augusztusban. Rossz időszakom volt. Vannak ilyenek. A törékenységre gondoltam, azt hiszem, és arra, hogy, na, nádszál az ember, és szél az élet. És arra is gondoltam, hogy az ember mindig, minden könyvénél egy kicsit újra tanulja a világot. Kis mesékkel, nagy mesékkel, így vagy úgy. Pálcika pedig segített tanulni. Köszöntem is neki.

PRAE.HU: Koncz Tímea illusztrációi gazdagítják a mesekönyvet, hogyan kerültél vele kapcsolatba? Mi tetszik leginkább a rajzokban?

Még Péczely Dóra ajánlotta Tímeát, aki azóta eligazolt a Magvetőből. Nézegettem Koncz Timi honlapját, és egyszerre megláttam valamit, és nyomban tudtam, hogy ez az! Ezt szeretném, ilyet, kicsit retrós, kicsit szellős, egyszerű és mégis bemélyül. Nahát, ilyen pácikásat. Mondtam is neki, hogy rajzoljon ilyeneket. Kértem rá. És ő aztán csoda mód megcsinálta. Nem melléklet, önálló, nagyon izgalmas világ. Nem lehetek eléggé hálás.

Koncz Tímea rajza

Hogy úgy mondjam, egy pálcika mindenkiben van. Nem csak törzsek, nagy kövek, buckák, dombok és hegyek. Az ember is pálcika, hát nem?! Nem úgy néz ki?!

PRAE.HU: Milyen Pálcika rajzokat remélsz a pályázóktól?

Sokat vagyok gyerekek között. Látom, mit tudnak, hogyan működnek. És jól működnek, milyen bonyolultan. Máskülönben a mese a felőtteknek is szól. Ők közvetítik, és ők is megélik. Anyuka. Apuka. Nagyi. Ha a készülő, pályázati rajzokra gondolok, nincsenek különösebb elvárásaim. Mindenki karistoljon azt, ami neki jól esik! Csak szeresse, amit csinál.
 

PRAE.HU: Örültél a pályázatnak?

Persze. De ez már nem az én ügyem volt. A kiadóban találták ki. És már tudok is néhány pályázóról. Ismerős kisbarátok. Bocsánat, barátnők is. Bárcsak mindenki nyerhetne.


 

PRAE.HU: Idén nem csak mesekönyved jelenik majd meg a Magvető Kiadónál. Úgy gondolom, a mese bár nem könnyű, mégis könnyedebb műfaj, mint a felnőtteknek szóló könyvek. Mit gondolsz erről? Hogyan lehet a kettőt egyszerre csinálni?

Íróként mindig eléggé nagy szélsőségek között mozogtam. Igen, le van adva egy nagy elbeszélés-kötet is a Könyvhétre, ez meglehetősen kemény munka volt. A szövegeket a hetekben dolgoztam újra, Turi Tímea szerkesztő segítségével, na, megint egy Timi, és tényleg sokszor eléggé megrémültem, mi mindent hordok össze. És hogyan. Jézus, trubadúrok, spanyol festők. Hát ez ilyen. A rémület bennünk van. Csak meg kell találni a formáit. És ha megtaláljuk, oldunk is rajt’, novella, regény, mese, gondolnám óvatosan, egyre megy.