Réges-rég, egy letűnt világban hosszú költemények énekelték meg az istenek haragját, és a háborúk hőseinek dicső tetteit. A közönség mindenkor nagy lelkesedéssel hallgatta ezeket a műveket. Később nagyszabású ünnepségeket rendeztek, ahol tragédiákat és szatírjátékokat mutattak be, és nagy megbecsülésnek örvendtek a közönség tetszését leginkább elnyerő drámai művek szerzői.

Voltak korok, amikor a betűk alázatos szolgái kézzel másolták a kódexeket, hogy átmentsék a tudást az utánuk jövő generációk számára. Aztán Johannes Gutenberg, egy mainzi patrícius család sarja az 1440-es évek végén föltalálta a könyvnyomtatást, amivel új fejezetet nyitott az emberiség történetében, mert kitárt egy új dimenziót, amin keresztül bebocsájtást nyertünk a Gutenberg-galaxisba.

Mára csupa fenyegető jóslat szól arról, hogy a betűk és az irodalom kora nemsokára lejár, mert a televízió és az internet fölkeltette az aggodalmat, hogy a Gutenberg-galaxis kapuja hamarosan bezárul. A harmadik évezred elejére rengeteg statisztika és kimutatás igazolta, hogy az emberek egyre kevesebbet olvasnak verseket, regényeket és más szépirodalmi műveket.

Mára már úgy tűnik, hogy föld alatti mozgalmakba, eldugott pincékbe, félhivatalos klubokba száműzik az irodalmat és a szövegeket. Azonban olyan társaságok, mint a József Attila Kör (JAK) tagjai még őrzik az ősi tudást, él még bennük a hit, és nem adják föl a reményt, hogy magát az irodalmat, és az irodalmi minőséget képesek leszek fönntartani, és jobb korok számára megőrizni.

Április 2-án a Roham Bárban fölfedeztük a JAK egy máig illegalitásban létezett különítményét. Ők most végre fölfedték titkaikat a nagyközönség előtt: elárulták, hogy miben mesterkedtek eddig. Úgy hívják magukat, hogy a Beat tanúi. A hangzatos szabadkőműves megnevezés nem takar mást, mint két fiatal és tehetséges JAK-füzetes költőt, Bajtai Andrást és Sirokai Mátyást.

Ők a JAK és a Roham Bár közös szervezésében ÖsszHang névre keresztelt sorozat keretein belül mutatkoztak be, ami nem más, mint egy zenei-irodalmi adok-kapok, zenész irodalmárok, irodalmár zenészek, zene és irodalomkedvelő alkotók havonta jelentkező rendhagyó műsora, ami a szöveg és a zene öröméről szól.



"A beat tanúi azt beszélik, Jézus a jazz hátán vonult be Jeruzsálembe" – így szólt az irodalmi rendezvény Sirokai Mátyás verséből származó hangzatos szlogenje. Akik ellátogattak a Beat tanúinak estjére, egy rendhagyó irodalmi ősbemutatón vettek részt, ugyanis Bajtai András és Sirokai Mátyás új, eddig még publikálatlan verseikből olvastak föl nekünk. Bajtai Andrásnak 2006-ban jelent meg Átlátszó város című ígéretes első verseskötete a Parnasszus Kiadónál, majd 2009 nyarán jött ki a második nagysikerű Betűember című verseskötete a JAK és a Prae.hu közös kiadásában.

Az esten Bajtai András egy teljesen más költői oldaláról mutatkozott be a közönségnek, mert kiderült, hogy költészete már nem horrorfilm, hanem szerelmi dráma, amiből azért még kiolvasható a biohorror utolsó lobbanása. Bajtai korábbi költői univerzuma, tele para-lényekkel és para-állapotokkal egy erős szerelmi csalódás hatására szinte teljesen átalakult, és a rémalakszerű Betűember figurája helyett egy nő kínzó hiánya maradt neki.

A költői eszköztár fölgyűlt keserű élettapasztalattal. "Távolságtartó vagyok,/ és feleslegesen vonzódom,/ mert csak az szikrázik, aminek nem kéne:/ szemeteszsák, viszonyszavak, elrugaszkodás." (Az egyetlen alvó) Bajtai verseiből kiveszett a humor: szomorú bohóc helyett most már csak szimplán szomorú, de szomorúsága új verseiben különleges szépséggé nemesül.

Bajtai András most átmeneti állapotban van: folyamatosan dolgozik benne ez a szívszaggató érzelmi élmény, ami nem csupán az életét, hanem a költészetét is fölkavarta. Így Bajtai lírája is átmeneti állapotba jutott: folyamatosan forr, változik, de egyelőre nem alakult szerves anyaggá. A nagy kérdés, hogy mi lesz belőle, ha szilárd halmazállapotba kerül.



A versek között nehéz és szép számok szólaltak meg Bajtai válogatásában, amik egyszerre voltak intelligensek és érzékenyek elektronikus vonulatuk ellenére. Pont olyanok voltak, mint Bajtai versei. Ezek a zenék funkciójukat tökéletesen kielégítve, remekül vezették föl Bajtai szerelmes elégiáit.

Sirokai Mátyásnak 2008-ban jelent meg az első verseskötete szintén a JAK és a Prae.hu közös kiadásában. A Pohárutca egy eredendően urbánus líra, Kántás Balázs találó szavait idézve az Apokrifból: "Sirokai igazi posztmodern lírikus, aki a mában él, képeit az őt körülvevő, városiai világból és korból meríti." Sirokai új verseiben elhagyja a várost, és belép egy kertbe, ahol a mágikus botanika és a misztikus díszkertészet uralkodik.

Furcsa állat- és füvészkert Sirokaié, ahol a pelikánfák árnyékában dunnalúd csapat tollászkodik. Sirokai friss, eddig még publikálatlan verseiből összeáll egy lirikus növényvédelmi kiskáté, ami akár használati utasítás is lehet a természettel való egyesüléshez, földközeli és föld feletti utazáshoz is.

"A legboldogabb, aki nyugalmat talál a növényi létben, mert egyetlen verejtékcseppje enyhülést hozhat a nyüzsgő talaj szomjazóinak." Sirokai furcsa magánmitológiát épít, verseivel bevezet egy időtlen, fiktív világba, ahol a kozmosz magánéletéről és a tárgyak titkos életéről tudóst. Verseit sűrűn átszövi biblikus és apokaliptikus utalásokkal, melyeken keresztül a titkos hatalmak törvényeit fejtegeti.



Összegezve egy eredeti, végiggondolt, pontosan és tudatosan megtervezett, sajátos koncepcióval rukkolt elő Sirokai, ami biztosan egy izgalmas kötetet fog eredményezni. Sirokai remek dobos, aki nem először mutatkozott be zenész minőségében az irodalomkedvelő közönség előtt, keretdobon, ("sámándob"), Roland HPD-15 Handsonicon (elektronikus ütőhangszer), és egy saját készítésű nagy papírcsövekből álló sylophone-on játszott két vers között.

Bajtai András és Sirokai Mátyás közös versblogja, a Lelkigyakorlatok, ahol a világirodalom legszebb verseit szemlézik: http://lelkigyakorlatok.tumblr.com/

Bajtai András honlapja: http://bajtai.tumblr.com/

Sirokai Mátyás oldala:
http://www.facebook.com/pages/a-beat-tan%C3%BAja/247566815284854


A JAK rendezvényeit az NKA Márai Programja támogatja