PRAE.HU: A könyvhéten irodalmi városnéző túrát szerveztetek. Mesélnél egy kicsit arról, honnan támadt ez az ötlet, és mi volt a célotok vele?

Az irodalomnak is szüksége van az emlékezés konkrét, fizikai helyeire. Azt láttuk, hogy túl kevés ilyen kultikus irodalmi helyet ismerünk, holott tele van velük a város. Az, hogy idén a Reviczky utca és környékének irodalmi "emlékhelyeit" választottuk, számomra egy személyes okból is egyértelműnek tűnt: az egyetemi szobánk ablakából éppen rálátok Karinthy és Babits egykori lakhelyére. A konkrét ötlet is ebből adódott: rövid ideig eladó volt Babits egykori lakása, és több kollégám hosszan tervezgette, hogy potenciális vásárlónak adva ki magát, megnézi a legendás helyszínt. Másrészről a Könyvhét mindig is az írók és olvasók közti "személyes" találkozásokról szólt, tavaly ezzel a mindenkiben benne élő igénnyel próbáltuk kissé kitekert eszközökkel szembenézni, ez a séta, ha nagyon akarom, a PEEP jóval konszolidáltabb folytatásaként is felfogható. A klasszikusainkkal persze nehéz "személyes" kapcsolatba lépni, de végső soron kapcsolat az is, ha rálépek ugyanarra a mozaikburkolatra, arra a lépcsőre, amelyiken mondjuk Jókai járt. Nem értékelném túl, de azért mégis van valami szédítő ebben. És ami különösen tetszik, hogy ezek nem múzeumi, kontextusukból kiragadott, üveggel védett tárgyak, hanem funkcionáló terek, laknak bennük, valaki nap mint nap Jókai lépcsőjén sétál. Ez engem mindig nagyon érdekelt. Az Imagine Budapest alternatív túraszervező cégben pedig egy rendkívül elkötelezett és hihetetlenül profi partnert találtunk ehhez az izgalmas vállalkozáshoz.

PRAE.HU: Milyen útvonalon haladtak, és mely szerzőkhöz kötődő helyszíneket választottak? Meg tudnád indokolni, miért pont rájuk esett a választásotok?

Valójában egy irodalmilag teljesen irreleváns szempont alapján alakult ki az útvonal: ki kihez lakott közel, hogy a séta ne legyen elviselhetetlenül hosszú. Mégis, számomra pont ez az önkényesség tette különösen érdekessé a dolgot, az olyan egybeesések, hogy például Karinthy Bánffy Miklóstól bérelt lakást, Móricz pedig, ha jól azonosítjuk, valamiért pont ebbe a házba képzelte a Rab oroszlán bizonyos jeleneteit. És valahogyan szerencsénk volt, szinte mindenki összeköthető volt a másikkal. Azon az útvonalon, amit választottunk, sokan laktak itt a Nyugathoz kapcsolódó szerzők közül, Babits, Szabó Lőrinc, Kosztolányi, Karinthy, de megnéztük Jókai, Mikszáth, Pilinszky házait is.

PRAE.HU: Mik voltak a túra legérdekesebb tapasztalatai? Körülbelül hány résztvevője volt, és hogyan reagáltak a látottakra, hallottakra?

Nagyon pozitívak voltak a visszajelzések, amint mondtam, az Imagine Budapest túravezetői iszonyúan profin oldották meg a dolgot. Őszintén szólva, mindannyiunkat teljesen váratlanul ért az az érdeklődés, amit tapasztaltunk. Öt időpontot hirdettünk 30 fővel, ezek gyakorlatilag még azelőtt beteltek, hogy a szórólapjaink elkészültek volna. Fölemeltük a létszámot 40 főre, és két új időpontot hirdettünk, azok is megteltek. Jelenleg még 120-an jelezték, hogy szeretnének jönni, ezért az Imagine Budapest úgy döntött, fölveszi a túrát a saját túrái közé, tehát szeptembertől, amíg igény lesz rá, megint menni fognak a séták.


PRAE.HU: Miért hatékony az irodalom iránti érdeklődés felkeltésének ez a fajta, interaktív mód?

Abban a mediális fordulatban, amelynek, ha jól látom, a legvégső szakaszában vagyunk, sokaknak már nem egyértelmű, hogy miért is az olvasást kéne választani. Sajnos az irodalmi élet szereplői közül többen jó ideig nem vettük ezt észre, és ahelyett, hogy érveltünk volna, lebunkóztunk mindenkit, aki nem olvasott (szerintünk) eleget, vagy sértődötten visszahúzódtunk a saját köreinkbe. A FISZ-ben mostanában sokan gondoljuk úgy, hogy az irodalmat, sőt, akár az irodalomtörténetet is meg kell próbálnunk fogyasztható formában tálalni, és ez nem is jelenti szükségszerűen a szakmaiság föláldozását. Ha valaki ott áll Mikes Kláráék házában, lesz valami viszonya hozzá, vagy például Szabó Lőrinchez. Az efféle programok persze nem helyettesíthetik a módszeres képzést, de nagyon jól kiegészítik azt, és iszonyatosan hatékonyan működnek.

PRAE.HU: Terveztek ilyen vagy hasonló programot a közeljövőben? Ha igen, mikor számíthatunk rá?

A FISZ az elmúlt években a hagyományos felolvasások, konferenciák mellett rendszeresen kínált ilyesfajta szokatlan, innovatív, interaktív programokat, ilyen volt a PEEP, az álhír-konferencia, a reklámkonferencia, a sorozatok és az irodalom viszonyát vizsgáló tanácskozás, vagy akár a Múzeumok Éjszakája az Írószövetség épületében. Az ehhez hasonló programokat a jövőben is folytatni szeretnénk, mert ezek azok az események, amelyek bevonzzák az embereket. Ha pedig minden a tervek szerint alakul, a következő Könyvhétre újabb sétát tervezünk, ezúttal egy budai helyszínen.

PRAE.HU: Neked mi volt a legkedvesebb, legérdekesebb élményed, tapasztalatod a túra során?

Hatalmas szervezéssel jár egy ilyen program, a kollégáim és én is rengeteget dolgoztunk rajta, nagyon sok embert mozgattunk, és sok bizonytalansági tényező is volt: melyik házba hogy tudunk bejutni, mit szól a lakóközösség stb. A valószínűtlenül nagy érdeklődés miatt kapkodtunk is kicsit, mégis mindenki megértő, segítőkész volt. Az egyik legpozitívabb élményem a közönség: hogy igenis létezik az az irodalom iránt érdeklődő réteg, akit meg lehet szólítani, és aki hajlandó akár órákat gyalogolni azért, hogy meghallgasson unalmasnak mondott irodalomtörténeti adatokat. Hogy lehet, hogy mégsincs itt veszve semmi, csak egy kicsit máshogy kell hozzáállnunk. Másfelől számunkra a legnagyobb eredmény az, ha valaki azt mondja a séta után, hogy kedve támadt elolvasni ezt vagy azt. Amennyire vissza tudjuk követni, szinte mindenki ezt mondta.