A házipálinka első nap összetört, túl nagy volt a teher, nem bírta a kiképzést a borosüveg. Azt hitték, csak egy bor, hiába mondom a szagról, hogy de csajok, ennek aztán olyan a zamata, de olyan. Mint a pálinkáé, mint később kiderült, később, amikor a Bëlgákat akartuk megkínálni, hogy az volt. De ez még csak a nulladik nap, amikor felkerül a falra csipkefüggöny, csipkefüggönyre vers és novella, keresztben pedig kifeszül egy madzag, a madzagon bugyik. Gatyák és egy kézilabdáspóló. Van, aki a lyukas harisnyát hiányolja. Merthogy kiteregetjük a szennyest, hát az hogy lehet ennyire homogén, csak bugyik meg melltartók. Nem akarunk elvárásoknak megfelelni szennyesügyileg.

Az első igazi nap, miként az összes többi, nagy, közös versolvasással kezdődik. Molnár Fábián olvas elő, mi meg csápolunk, mondjuk együtt vele az Intró: A Szappan-repp-et, rögtön Orbán János Dénest, profilba vág, mert itt sokan nem mondanak mást, "Csak annyit: vérbajként hintem a szépet, / és így is, úgy is megduglak téged, s fertőző art-om száz alakban / becsúszik / szívedbe, mint a szappan." Ebbe csöppen bele Gaborják Ádám, a József Attila Kör elnöke, aki úgy gondolja, hogy most itt akkor nem mutatná be a JAK-ot, bemutatja az saját magát. Igaza lett, mert jönnek sorban a tagok, minden nap akár többen is, új könyveikkel és anélkül, sőt füzetekkel, melyekről S. Kiss Judit beszélget majd Kemény Istvánnal és kabai lóránttal.

Zene és szöveg az idei téma, na, mintha eddig nem ez lett volna, három éve ez megy, zene és szöveg, de most nem csak kívülünk szól, hanem bent, a sátorban is. Bennünk meg folyton, pláne amikor Hevesi Judit énekelni kezd valódi éneket, régi dallamok, gyerekkori nóták emléke, és bekacsint mellé egy kis török folk is, ha a szívem üres volna / bennem a láng nem lobogna (…) túl a felhőn nincsen árnyék / csak zene, tánc, szerelem. Oravecz Péter egyszer gitáron kísér, egyszer moccanatlan a keze, egyszer meg előszedi a papírját a saját verseivel, és szól valami Szittya-szótár-szerű, egy másik pedig a fizikáról.

Első elsőkötetesünk, Czapáry Veronika hatalmas, franciás kalapban üldögél, virágos szoknya, babácskás blúz, az egész nő csupa francia. Kapunk tőle egy komplett részletet az Anya kacagból, annyira meghat és elkap a szöveg, hogy a végén vannak ismeretlenek, akik elkérik a házipéldányokat, egy szemfüles gyorsan dedikáltat is. Hegedűs Ágota kérdez, így megtudjuk többek között, hogy az első elsőkötet egy másik lett volna, a Harc az elveszett labirintusért, avagy hogyan élnek az angyalok ma, sőt, hogy van kábé öt nagyjából kész kötete, a legeslegkövetkező a Megszámolt babák lesz. Hegedűs aztán velem olvas fel, a szokásos Hegedűs-Vécsei trió, inkább mégis duó, mert a Magyari ezúttal hiányzik. Könnyű és édes írások fogyókúrákról és sütikről, egészen eredetin fesztiválról, és hogy ne keltsd már itt nekem a feszültséget (sic! VOLT).

Aztán jön a két Bëlga, Bauxit és Még5lövés, hozzájuk Kukorelly Endre van rendelve és Kupa Júlia, de igazából Julcsi. És persze mindannyian elalélunk, nem a bájos-őszinte mosoly (dehogynem), inkább az, hogy nulla pozőrködés, a legszebb, amit mondanak, a főzés olyan, mint a látás. Annyira kell, annyira szeretik csinálni, csinálják együtt és külön, a barackos gombócba csicsókát raknak krumpli helyett. Kukorelly hiába próbálja őket rábeszélni, hogy ami szíven üt, ami eltalál az művészet, szerintük nem az, amit csinálnak. Pedig eltalál és szíven üt, oké, akkor legyen művészet. A szövegeiket maguknak írják, ritka a közös munka. Az ötletelés más, olyankor öt perc alatt megvan a szöveg, nem is nyúlnak hozzá, a lényeg, hogy meglegyen a zenével a kontraszt. Kiderül, hogy egyszerű és olcsó műfaj a lakodalmas, hogy egyikük édesanyja mobilja csengőhangjának a Cyber-gyereket kérte beállítani, lett is belőle műmegsértődés, na de mama, hát miért nem a Bëlgát? És kiderül az is, hogy náluk nincs olyan, hogy elvágyódás a szebb világba, eső, zivatar, zápor sincs, sőt velem vagy, nem vagy velem, miért nem vagy velem sincsen. Csak olyan van, ami lent van a földön, megtalálod és hallgathatod a magad számát autózás, evés, csajozás közben. Örülhettek, mert jön az új lemez, karácsonyra az ünnepi, utána meg ráadásnak egy nem-ünnepi.

Másnap le vagyunk támadva, az első körben jól megkommandóznak minket, Alternatív Magyaróra Kommandó a FISZ szervezésében. Tananyag a NemKönyv, a tanítók Csapody Kinga, Dér Noémi, Mészáros Márton és Szabó Tibor Benjamin, és íme a tanításaik. E könyvet (nem E-könyvet!) nem kell olvasni, hanem cselekedni kell. Ahogy a képzőművészetben a fehér alapon fehér négyzetektől eljutottak a saját farok levágásáig, úgy jut el a tárgyként, stabil szerkezeti formára épülő könyv a nyelvi értelemben vett hagyománynak maximális lebontásáig, a NemKönyvig. Itt van "86 dolog, amit mindig meg szerettél volna tenni egy könyvvel, de mindig megtiltották". Példának hozzák fel Anna Kareninát és a Varázshegyet, kedvesnek kedves, ahogy elképzelem, hogy rágólufit akarnék ragasztani bele, vagy papírpoharat akarnék hajtogatni az oldalakból, van azért olyan kötet, amelyiknél reálisnak találom azon ambíciót, hogy tűzőgéppel csíptessem össze a lapjait. A NemKönyv nem romboló könyv, vidd el sétálni, rajzolj bele málnával, csupa ártalmatlan dolog. Hogy fölgyújtsd, na nem, az szigorúan föl se merül. Nyomokban tartalmazhat művészetet, teleírod, megrajzolod, és mire elkészül, lesz benne egy kicsike művészet, ha eleget teszel az összes kihívásnak. A felhívásnak is tegyél eleget, videózd le, mit csinálnál még vele, aztán csapd ki magad elé Goethét, és olvasd el önigazolásképpen, miszerint Kezdetben volt a tett.

Nagy Ildikó Noémi, Nagy Gabriella, Garaczi László a kabaláink, Irodalmi Sátor nincs nélkülük, ne is legyen. Jó mesélők, jó hallgatni őket, mesélnek spontán és szövegben, szövegben spontán. A zeneiségről, együttesek nevéről, dalsorokról, amik beépülnek közvetlenül (Nini) vagy csak mondatszerkesztésben, szóhasználatban, élmények, tapasztalatok által (Gabi). Van, aki kezdetben bömbölő rock mellett írt, aztán nem tud írni, csak hullacsönben (Laci). Hogy mik a terveik (Palágyi Ildikó Brigitta kérdezi), arra a két nő azt válaszolja, hogy regény, a férfi meg drámázik századfordulós-kávéházas-cigánybandásat. Aztán felolvasnak, két körben is, falábú pap kísértő szellemét (Nini), nem-vidámakat (Gabi) és rockzenés-koncertes helyett két szerelmest csupa oroszlánnal (Laci).

Berta Ádám Egon nem fáradt című elsőkötete a szerzővel való beszélgetésem során fedte fel újabb és újabb rétegeit, konkrétan kívülről (borító) kezdve a ciklusokon át a legérzékenyebb, egyben címadó darabig (Árnyékvilág). A novellákban zöldcitrom kerül Rejtő mellé, Wartburg találkozik sms-sel, baseballütő sztk-kerettel. Sikerült elcsípni a Világoskék elefántok pirulákon-ban a drámát, a Fatalismo, allora!-ban Adrián életben maradásának okát, a Nem egy nagy durrdefeket-ben, hogy valóban megvoltak képileg ezek a menekülőszerkezetek. A legütősebb elsőmondatot én olvastam fel: "Utoljára a Mammutban láttam anyámat", míg Ádám az egyik köteten kívüli, legújabb szövegét (Karambol). Belerombol ebbe, belerobban, ütközik, karambol Tóth Kina Hegyfalu, Tóth Kinga és gitárkísérete maga. Eksztatikus Elemes koporsóval nyitnak, negyven fok a sátorban, Kinga még tesz rá ötöt, vérnyomás felmegy, szív dobog, őrület zajlik a színpadon (értsd: sátor közepe). A gyerekek álma hoz egy kis borzongást, hideg csap át, aztán megküld egy kis "csajost", Lengalába, hát nem tudom, eléggé többrétegű a dolog, van benne minden, mintha, de tényleg nem tudom, brutál üvöltés (e betűs szót cseréltem üvöltésre). Lehet, hogy ez benne a csajos.

Jönnek még napok, szövegek: Korom Bori és S. Kiss Judit, Hajtűkanyar, jön zene: Kisszínes Duó, Kemény Lili és Kemény Zsófi, szöveg és zene: Tallér Edina Érinthetetlenjei, és megint szöveg: Kemény Lili Madaram, Závada Péter Ahol megszakad c. első kötete, jönnek még a kultembereken túli/inneni kultemberek: k. kabai lóránt, Kemény István, Simon Márton, és megint szöveg és zene: Berka Attila és Zsírsátán Maga, és lesz még ráadás, Kubiszyn Viktor Drognaplója, és így tovább, mondanám szívem szerint, de ezzel itt vége lesz, vége a 20. VOLT-nak, és így tovább, lesz jövőre is (reméljük).