Az 1800-as évek végén épült színház, koncertterem hatalmas átalakuláson ment át az idők során, egyike azon kevés szerencséseknek, amelyeket nem bombáztak le a második világháborúban.

A negyvenes évek végétől aztán újra a közönség szolgálatában, 800 férőhelyes moziként működik, majd ’89 után squatként funkcionál. A foglalt házat fiatalok újítják fel, és kulturális programokat, politikai esteket szerveznek.

A squat mint foglalt ház legalizálása az elmúlt években indult el, ezeket a házakat ma "házprojekteknek" nevezik, kis csoportok működtetik a helyi önkormányzat engedélyével és támogatásával, akiknek mindezekért cserébe tematikus terveket kell készíteniük a programokról, céljaikról, majd megvalósítaniuk azokat. Így működhet akadálytalanul a színes graffitikkel és festményekkel díszített, kívül-belül is hihetetlenül izgalmas és semmiképp sem mainstream vagy popkult ház Hamburg legforgalmasabb utcájának közepén zavartalanul, megőrizve egyediségét.

Az ajtónál TimTimToneträger, a szervező fogad minket, a Difficult Music for Difficult People című helyi rádióműsor egyik készítője, több zenei kiadvány kiadója, aki maga is zenész (JavaDelle). Jókedvűen konstatáljuk, hogy a barátságos fogadás mellé vegán vacsora is készül a fellépőknek - ez is helyi szokás.

A program csúszás nélkül meg is kezdődik, a beállások előtt dj (Markus, Difficult Music...) játszik, később veszem észre, hogy miden fellépő előtt a hozzá leginkább hangulatilag köthető zenéket keveri a bakeliteken.

Találó a fesztivál neve is, drótok mindenütt, csak az igazán szakavatottak képesek kiigazodni, melyik gépből melyik kábel, hova is… Hatalmas asztalokon állnak a különböző zenei projektekhez kötődő vezetékes csodamasinák, persze van, aki hangszerileg is az abszolút minimálra törekszik, de túlnyomóan keverőpultokkal, pedálokkal, effektekkel, komplett asztali szettekkel érkeznek.

Elsőként a Hiroshima Bird Market ül színpadhoz, játékuk igazi csapatmunka, letisztult hangok, finom dallamok, ugye a gitáron nemcsak a húrt lehet megszólaltatni... vezetékek-vezetékek, drótok kötik össze a fiatal srácokat, akik hihetetlen összpontosítással és alázattal töltik meg a csarnokot.

A vizualitásban legizgalmasabbat mindenképp a Burnout party zenés installációja hozta, melynek alapja egy fémkeret, amire lövedékeket, fémtárgyakat, szenzorokat és mikrofonokat függesztettek. A keret mellett egy hatalmas munkaasztal, mint a vágóhíd: kés, szíjak, dobozok, végén egy pallón a malac, ami egy berregő tojáson ül, alul szintén bedrótozva.

Az előző banda már nevével is megidézte az atombomba utáni állapotokat, itt felerősödik a brutalitás, az agresszió-átvitel szembeállítva a hihetetlenül bizarr képet adó plüssmalaccal. Az asztalon ölnek a késsel, de a malac a széken van, a pusztítás értelmetlensége fejeződik ki a komplex produkcióban.
Az eredetileg izlandi, ma már Lipcsében élő Helgi Mortal Kombat egyszemélyes atomtámadása apokalipszis, kiüresedés, túlvilág, a nyolcvanas évek számítógépes játékainak gyilkos és kimondottan természetellenes hangzását építi bele zajzenéjébe, melyet vokális elemekkel is erősít. Utcazajok, villamos, üvöltések és játékpiszolyok.

A Tyran Tyran az első hagyományos hangszerekkel fellépő együttes az este, vállaltan indie zenéjük azonban korántsem egyhangú, izgalmas tempó- és hangulatváltások, meglepő gitárjáték és tökéletes összhang, igazi "finom zene". A koncerteket záró Abraxas Apparatus lassan erősíti fel a tempót, a bombázás hangulata megmarad, szép ívben, egyenletesen telítődik a hangzás, egészül ki a monoton ritmus háttérzajokkal, fémekkel, kopogásokkal.

Zeneileg és képi világában is rendkívül összetett és szabad szellemű fesztivál első részét élvezhette a hamburgi közönség, a lakosság pedig a fellépők egy része által másnap spontán előadott közel másfél órás első hamburgi NoiseWalkkal szembesülhetett Hamburg utcáin és terein.

Bad Wires Festival Vol. 1., 2012. szept. 14. Hamburg, Rote Flora
a Grime&Punishment és a Crush Our Concerts szervezésében

Hasznos linkek: