Miután Szvoren Edina felolvasott egy részletet a címadó novellából, Reményi felvázolta a kötet kiadásának előzményeit. Büszkén számolt be arról, hogy a szakma és a nagyközönség körében egyaránt népszerű első kötet, a Pertu is a Palatinus kiadó gondozásában jelent meg, és hogy Szvoren Edina már a Próbaidő című 2009-ben kiadott prózaantológiában is szerepelt.


A Nincs és ne is legyen Lajta Gábor Betekert karú nő című festményének felhasználásával készült borítójáról Reményi elmondta, hogy a festő magányos, saját világukba zárkózó figurákat ábrázoló portréi szerinte olyanok, mintha eleve Szvoren Edina szövegeihez készültek volna, ezért - különösen a Pertu "túlságosan is puritánra sikerült" borítója után - örült annak, hogy a szerző tetszését is elnyerte a festmény.

Keresztesi József méltatásának is egyik kulcsfogalma volt a Lajta Gábor festészetére is jellemző vigasz nélküli zártság. A felolvasott tömör szövegből kiderült, hogy Szvoren Edinát par exellence novellistának tartja. Ennek kapcsán egy interjúra hivatkozott, amelyben a szerző a megfelelő "kivágat" megtalálását nevezi meg szövegei legfontosabb szerkesztési elveként. Keresztesi kifejti, hogy a gúzsba kötő viszonyok és csapdahelyzetek mindig más-más szereplőhöz kapcsolódó monológformában fogalmazódnak meg Szvoren prózájában, amelyek többnyire kényszeres, autisztikus, helyzetük értelmezésére képtelen figurák perspektívájából szólalnak meg. Meglátása szerint a Nincs és ne is legyen szűkít a Pertu blendéjén, ugyanis itt már szinte kizárólag a család zárt világa tematizálódik. Ugyanakkor bonyolódik a szövegek szerkesztésmódja azáltal, hogy egy novellán belül több figura monológja is felbukkan, és akadnak novellákon átívelő szereplők is.
Reményi első hozzá intézett kérdésére reagálva Szvoren Edina elmondta, hogy bár zenetanárként dolgozik, tanári feladatainak nincs konkrétan köze a zenéhez (szolfézst és zeneelméletet tanít) vagy írásai zenei szerkesztésmódjához, viszont a diákokkal való foglalkozás inspirálóan hat a szövegeire. Bár szerinte "nehéz olyan állításokat tenni, amelyekben az állítmány a szeretés", mégis kimondja, hogy szeret tanítani és eredeti szakmáját nem pusztán pénzkereseti forrásnak tekinti.



A válasz viccesre sikerült megfogalmazásának köszönhetően merült fel a szövegek összetéveszthetetlen humorára vonatkozó kérdés. Reményi ezzel kapcsolatban jegyezte meg, hogy olyan ez a humor, mint "egy szigorú ember mosolya": soha nem válik parodisztikussá, de nem is cinikus. Az egykedvű hangvétel ellenére a szövegek együttérzést váltanak ki a saját világuk foglyaiként megjelenő figurák iránt.

Keresztesi József szerint Szvoren Edina sajátos humorának forrása abban a feszültségben keresendő, amely a tágabb összefüggéseket átlátni képtelen szereplők és az elejtett információk révén tájékozottabb olvasó tudása között áll fenn. Bár a szereplők nem reflektálnak tudatosan a világban elfoglalt helyükre, egyes megjegyzéseik alapján mégis pontosan körvonalazódik annak a társadalomnak a képe, amelyben élnek.

Az új kötet kompozíciójára vonatkozó kérdésre reagálva Szvoren Edina elmondta, hogy kezdetben csak írta a szövegeket, anélkül, hogy egy kötet képzete lebegett volna a szeme előtt. A "kötetalkotói érzet" akkor alakult ki benne, amikor kezdett bizonyos szövegeket kizárni, a többihez nem illőnek tekinteni. Keresztesi korábbi állítását megerősítve elmondta, hogy az eldobás/ kidobás működik nála elsődleges szerkesztési elvként.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy melyek azok a szerzők, akik hatással lehettek írásaira Szvoren Edina elmondta, hogy sokáig csak világirodalmat olvasott. Legmeghatározóbb olvasmányélményei közül Thomas Mann, Virginia Woolf és Proust műveit emelte ki. A magyar irodalommal való revelatív találkozását az Emlékiratok könyvének elolvasásához kötötte, ugyanakkor szívesen olvasott Kosztolányit, Esterházyt és Bodor Ádámot is.

Összegzésképpen Reményi és Keresztesi megkísérelték elhelyezni Szvoren Edina novellisztikáját a kortárs magyar irodalmi kánonban. Ennek kapcsán Reményiben felmerült, hogy Szvoren prózáját talán Nádas kíméletlen analízisének Hajnóczy méltóságteljes groteszkjével való ötvöződéseként lehetne jellemezni. Keresztesi viszont Bodor Ádám világával való rokonságát hangsúlyozta inkább, elsősorban az indirekt társadalomábrázolás vonatkozásában.

Az est végén Szvoren Edina felolvasott egy részletet az Egy elbeszélés hét fejezete című novellájából, amely polifón szerkesztésmódja miatt többször is szóba került a beszélgetés folyamán. A szövegrészlet remek példa volt arra is, hogy miként működik a társadalomkritika egy beszűkült nézőpontból elhangzó szövegben.