bezár
 

irodalom

2013. 03. 19.
Mintha Bergmant keresztezték volna Monthy Pythonnal
Írók és filmek est II. – Krusovszky Dénes: A felesleges part / Mike Leigh:Mezítelenül
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Mintha Bergmant keresztezték volna Monthy Pythonnal David Thewlis leginkább a Harry Potter-sorozat filmváltozatából lehet ismerős: ő alakította Remus Lupint, az alapvetően rendkívül szelíd vérfarkast. Ha mindenképpen párhuzamot akarnék vonni, Mike Leigh filmjében is félig szörnyeteg – félig ember szerepben láthatjuk, csak a kontextus más, már csak azért is, mert nem fantasyt néztünk. Krusovszky Dénes pedig arról beszélt nekünk, hogyan köthető a film legutóbbi kötetéhez, A felesleges parthoz.
A moderátor-szervező Ludmán Katalin először A felesleges partról kérdezi Krusovszkyt: magyarázza el nekünk, miért olyan fontos Hart Crane és Chris Burden, akik szekvenciaszerűen bukkannak fel a kötetben. Hart Crane leginkább rejtélyes halála miatt érdekelte, mondja a szerző, Chris Burden pedig olyan performanszművész volt, aki matériaként használta a saját testét, és ilyen értelemben nem is kímélte magát különösebben. Krusovszky fel is olvassa a Hart Crane-t összeverik a fedélzeten című szövegét, és akkor már sejtem, hogy a szenvedés vagy a sérülés lesz egy esetleges kapcsolódási pont Mike Leigh filmjéhez, azaz valamiféle kínzás vagy megkínzatás jelenléte.

Fotó: Bach Máté

Hogy miért ezt a filmet látjuk ma este? Krusovszky elsősorban a zavarba ejtő központi figurát nevezi meg, akit David Thewlis alakít. Johnny, a főszereplő elveszett és zavaros, de annál határozottabb elképzelései vannak a világról: folyamatosan keresi és lépi át a határokat, ahogy Chris Burden tette ezt a saját testével – mondja Krusovszky, ezúttal a kötete és a film közti párhuzamra célozva. A film első jelenetében ugyanis olyan tettet követ el a főszereplő, ami a társadalom szemében megbocsáthatatlan, és aztán két órán keresztül kell néznünk őt; és bármilyen nehéz azonosulni (szerintem inkább szimpatizálni) vele, ez mégiscsak bekövetkezik. A főhőst a lehető legrosszabb oldaláról látjuk először, aztán persze árnyalódik a kép, és olyan társadalomkritika, vagy inkább társadalmi kérdéseket érintő körkép rajzolódik ki a filmben, ami nem moralizál – talán ez a film legnagyobb erénye. Azt meg döntse el mindenki, mennyire idegesítő, amikor Johnnyn elhatalmasodik apokaliptikus monomániája. Mindenesetre szimpatikusabb figura, mint Sebastian, a perverz arisztokrata, aki minden különösebb ok nélkül bánik ocsmány módon a nőkkel.



Szó esik Mike Leigh munkásságáról, fontosabb filmjeiről is (Titkok és hazugságok; Hajrá, Boldogság!; Vera Drake), melyek közül a rendező-forgatókönyvíró tevékenységének a forgatókönyvírói része emelhető ki inkább, hogy így is kapcsolódjunk az irodalomhoz. Általában jellemző rá, hogy bölcs módon kerüli a moralizálást, tudjuk meg, ez is pozitívum.

Végül újra Krusovszky kötetére terelődik a szó: a moderátor a Marsyas-mítosz és a Krusovszky-líra kapcsolatára kérdez rá, bővebben arra, hogy a szerző választása miért pont erre a történetre esett. Krusovszky szerint egy mítosz sohasem fejthető fel teljesen, Kerényi például kifejezetten pozitívan értelmezi Marsyas megnyúzatását, mert így az állati attribútumától szabadult meg, na de hogy milyen áron, azzal már lehet vitatkozni. És Apollón isten győzelme sem igazi győzelem, hiszen a hübrisz által Apollón az isteni mivoltát vonja kétségbe. Hallunk egy pár verset a Marsyas-mítosz Krusovszky-féle értelmezésének illusztrációjaképpen, majd egy újabb filmjelenet vetítése után A felesleges part óta íródott szövegekből is. A szerző újabb verseiben kevésbé explicitek a kulturális utalások. "Kapualjakban térdre borulva hányunk" – üti meg a fülem a Csengeri utcáról íródott ódai hangvételű költemény egyik sora. Johnny pedig ki tudja, hová sántikál az elemelt pénzzel a zsebében London utcáin, de úgy sejtem, ő maga sem tudná megmondani.
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Nagy Márta --


További írások a rovatból

irodalom

Falcsik Mari: Szeptemberi tavasz és A téka Falcsik Mari: Szeptemberi tavasz és A téka
Megjelentek a Prae folyóirat Ragály-számában
irodalom

Ókori mese az elviselhetetlen könnyűségről Ókori mese az elviselhetetlen könnyűségről
Mika Waltari: Szinuhe, Európa Könyvkiadó, 1978

Más művészeti ágakról

színház

Arcközelik a színpadon Arcközelik a színpadon
Garaczi László: Végre egy kis csönd - a K:ortárs sorozatában
art&design

Vigyázat! Törékeny! // Fragile! Handle with care! Vigyázat! Törékeny! // Fragile! Handle with care!
A Skurc Group „Töredekékek” című kiállításáról a MAMŰ Galériában
gyerek

Last Words és Van Művészi Vénád?
Új kiállítások és programok a Deák17 Galériában


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés