bezár
 

színház

2013. 04. 15.
Személyre szabott gengszteresdi
Parti Nagy-darab Tatabányán és a Szkénében
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A Bivaly-szufléhoz vegyünk négy összeszokott színészt alapanyagnak, adjunk hozzájuk még négy karaktert egy személyben, majd alaposan rázzuk össze őket egy gengsztertörténetben. Fűszerezzük némi jellemkomikummal, Parti Nagy-féle nyelvi humorral és egy csipetnyi politikummal. Otthonossá játszott színpadképben tálaljuk, megszórva jó adag abszurddal.
Parti Nagy Lajos neve garancia lehetne arra, hogy a Szuflé működni fog, és működik is, leszámítva egy-két botlást. Az első ilyen botlás a történet maga, ami a Gengszterek fogadója című filmből építkezik, és a nevettetésen túl semmilyen funkciója nincsen. Négy kisstílű bűnöző menekül a megbízójuktól ellopott pénzzel, és egy használaton kívüli kastélyszálló konyhájában húzzák meg magukat. Felvillan előttük a normális élet lehetősége, és elkezdik felújítani a szállót, bízva benne, hogy volt főnökük sosem bukkan a nyomukra. Ez azonban korántsem ilyen egyszerű, a komédia tragikomédiába fordul át, illetve csak fordulna, ha az eseményeknek, karaktereknek lenne súlya. Az elúszó százezrek lényegtelenek, a jellemfejlődés csak látszólagos, és még az árvaházban, nevelőszülőknél elszenvedett sérelmek is csak esti anekdoták a kandalló mellett.
Minden egyéb komponens azonban tökéletesen a helyén van a műben. Az abszurditás különleges hangulatot ad a Bivaly-szuflénak anélkül, hogy drasztikusan elrugaszkodna a valóságtól. Hiába játszódik az ukrán-osztrák határon, Bivalybergecen, hiába van szakálla Tapaczkynének, és hiába működik Pepetsben egy komplett lehallgató rendszer, mégis olyan érzésünk van, hogy mindez meg is történhetne. A lényegi elemek nagyon is a realitásból táplálkoznak, a bürokrácia, korrupció és a keserédes utalás Budapestre, mint egy kellemes kis városkára, mind aktuális jelenségekre utalnak. A hatalom képviselőit, Tapaczkynét, Stüszevet, a helyi orvost, Helmutsenkó rendőrfőnököt és Helmunffyt, a polgármestert Horváth Lajos Ottó játssza, így jelenítve meg a hatalmi viszonyok egy főre koncentráltságát. Az étterem felújításához szükséges engedélyt a képviselőtestület szavazza meg, a kétharmados többséget alkotó testvérpárt tehát ugyanúgy le kell fizetni, mint az ellenzéki orvost.
Scherer Péter és Horváth Lajos Ottó
Parti Nagy-darabról lévén szó, vannak bizonyos elvárásaink, legfőképpen a nyelvet illetően. Nem is kell nagyot csalódni, a szereplők egyéni nyelve határolja körül jellemüket, a verbális kommunikáció a darab fő mozgatórugója. Míg a gengszterek gyakran használnak trágár, vulgáris kifejezéseket addig a "művelt réteget" jelképező polgármester vagy Tapaczkyné beszéde idegen szavakkal, modoros, nyelvújítás korabeli szóösszetételekkel teli, melyet a bűnözők gyakran nem értenek. A társadalmi különbségek tehát nyelvi akadályokat implikálnak. A képviselő urak a formális nyelv túlfogalmazott mondataival könnyedén verik át Pepetset. Így a Bivaly-szuflé tulajdonképpen stílusgyakorlat, játék a különféle réteg- és csoportnyelvekkel. A hagyományos értelemben vett nyelvi játékok kisebb számban fordulnak elő, mint más Parti Nagy-műben, az étterem neve például Buffaló grill lesz, Mucsi pedig refrénként ismételgeti, hogy ő mindig mindenbe csak beleakadt az életben.

Parti Nagy figyelme a különlegestől most inkább a tipikus, már-már sztereotip felé fordult, így lehetséges, hogy a szereplők cselekedetei kiszámíthatóak, a cselekmény ugyanolyan sémák szerint épül fel, mint egy átlagos amerikai gengsztervígjáték. A bűnözők mind szegény sorból származnak, árvaházban nőttek fel, a legagresszívebb közülük a meleg, és természetesen rájuk talál a főgengszter, aki persze akkora hatalommal bír, hogy másodpercek alatt megsemmisíti az addig elérteket. Nincsenek váratlan fordulatok, azonban nincs is rájuk szükség. A jellemkomikum viszi a hátán a darabot, ezt erősíti az, hogy a szerepek bevallottan a színészekre íródtak. Így mindenki fesztelenül, otthonosan mozog a karakterében, talán csak Katona László alakítása csap át néha túl harsányba, erőltetettbe. Horváth Lajos Ottó feladata a legnehezebb, négy különböző figurát alakít, kiválóan elkülönítve őket a beszédstílus, testtartás, hangszín váltakoztatásával.
Kovács Krisztián, Katona László
A Bivaly-szuflé reflektál az aktualitásokra, drámai a végkifejlete, túlságosan mégsem gondolkodtat el, nem kínál több értelmezést, sem jelentéstöbbletet. Vaktölténnyel és művérrel játszik egy gazdagon díszített térben, megragadva minden alkalmat a nevettetésre. Egyszóval szórakoztat, és valószínűleg ezzel tökéletesen megfelel az eredeti funkciójának.

Parti Nagy Lajos: Bivaly-szuflé

Pepets: Scherer Péter
Kapauer: Mucsi Zoltán
Macila: Katona László
Kiscián: Kovács Krisztián
Tapaczkyné, Stüszev, Helmutsenkó, Helmunffy, Fitti Poldi: Horváth Lajos Ottó

Látvány: Keszei Borbála – Pallós Nelli
Asszisztens: Megay Nóra
Rendező munkatársa: Gyulay Eszter

Rendező: Göttinger Pál

Bemutató: 2013. február 23.
Tatabánya, Jászai Mari Színház, Népház

nyomtat

Szerzők

-- Gulyás Ágnes --


További írások a rovatból

színház

A kabuki (2. rész) haragos istenektől a popkultúráig
Meggyeskert, Nemzeti Színház, MITEM
Független, gondolkodó, szakmájához hű művész
színház

Interjú Balogh Rodrigóval, az Independent Theater Hungary művészeti vezetőjével

Más művészeti ágakról

Bali Péter Már megadtuk magunkat annak, ami csak holnap fog bennünket elnyelni című könyvéről
Az Élet és Irodalom LXX. évfolyamának 35. számáról
A Werther koncertszerű előadása a Salzburgi Ünnepi Játékokon
Az FSA harmadik és negyedik napja a Szigeten


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés