Sok galériát járt embernek nem meglepő, hogy apró méretű kiállítóhelyeken is elfér a képzőművészet. A Hajós utca negyvenöt alatt finoman megbújó Ékezet Nyitott Műhely Galériában Deli Eszter Kinga Fehér folt című kiállításának megnyitója bebizonyította, hogy a "sok jó ember kis helyen is elfér" mondás mellett a "sok jó műalkotás kis helyen is elfér" kijelentés is helyénvaló. A kis galériák valahol olyanok, mint a családi pincészetben készülő kézműves borok: érdemes rájuk figyelnünk.
A galéria nem olyan régen nyílt, és kiemelt célja: jó hangulatú rendezvények szervezése, nyitás a fiatal alkotók munkáinak bemutatására, s azt suttogják – veszem tudomásul némi hitetlenkedéssel és rejtett ámulattal –, hogy a hely koncertek befogadására is tökéletesen alkalmas.

A hét órára kitűzött megnyitó előtt a szép számmal összegyűlt – és egyre gyarapodó – közönség az utcán beszélgetett, mint egy képzőművészeti eseményt ünneplő nagyváros művészei és értő közönsége, a sors úgy rendelte, hogy ez a nagyváros most Budapest volt.

Aztán elérkezett a várva várt idő, és kezdetét vette a költészettel és zenével telehintett megnyitó. Holmi agyonismételt frázisoktól habzó és mindenkit unalommal borító szakszöveg felolvasása helyett az érdeklődők C. Tardy Zsófia énekében, Csikos Attila gitárzenéjében és Izsó Zita verseiben részesülhettek. Az egész meghozta a hangulatot, az ember hamar egy jó koncert közepén találta magát, amit aztán a falon függő műalkotások tettek még emlékezetesebbé.
Szín és zene kifogástalan harmóniában megtalálta egymást. Aki maximalista, és kíváncsi volt a képekre vonatkozó szövegre, az asztalról szabadon lehetett belőle, én sem tettem másképp, idéznék is belőle: "A korai életszakaszok testi érzékletei megőrződnek az idegrendszerben, így meghatározhatják a későbbi testi élményeket: van, aki biztonságosnak és testileg is kellemesnek éli meg az érintést, az ölelést, a testi közelséget, mások ellenben fullasztónak, fenyegetőnek, elnyelőnek találják. Egyes szakemberek ebből arra következtetnek, hogy létezik az agyon kívül, 'a szövetekben' tárolt 'testi emlékezés'."

A négyzet alakú képek az idézett szöveghez idomultak. Nem csak a szemet, de a kezet is magukra vonták, és bár sehol nem volt kiírva – vagy senki nem mondta –, hogy tilos megérintenem őket, tartottam magam a galériákban elvárt minimális viselkedéshez. Szívesen tapintottam volna a gyönggyel díszített képeket, a színek hátához is örömmel értem volna, hogy testileg megtapasztaljam a közönséggel együtt a Deli Eszter Kinga által megteremtett, kissé szürrealizmusba hajló világot.
Az emberek sokáig maradtak, nézték a képeket, beszélgettek, koccintottak. Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire kis területen. Avagy a képekben megnyíló világ növelte a teret, nem tudom. A kiállításon Molnár Illés is feltűnt, akinek nem rég megjelent Hüllők és izzók című verseskötetének borítója Deli Eszter Kinga munkáját dicséri.

A végén azon töprengtem, hogy eddig miért nem jártam kiállítás-megnyitókra? A válasz tekintélyes mélységből érkezett: talán azért, mert nem tudtam, hogy ilyen is van.

Deli Eszter Kinga Fehér folt című kiállítása a budapesti Ékezet Galériában nyílt meg 2013. április 23-án és május 24-ig (hétfőtől-péntekig: 10-16 óráig; csütörtökön: 10-19 óráig) megtekinthető.