bezár
 

gyerek

2013. 06. 21.
Virágkalitkától a zöldfalig – Kertművészetről nem csak gyerekeknek
Interjú Mészáros Jánossal, a Két Egér Kiadó vezetőjével a Jártamban... kertemben című könyv kapcsán
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Virágkalitkától a zöldfalig – Kertművészetről nem csak gyerekeknek Növénybőröndök, virágkalitkák, űrkertek, zöldtetők és zöldfalak – mai függőkertek. Néhány címszó a Jártamban... kertemben című könyvből, mely április végén jelent meg a Két Egérnél. A hiánypótló kiadvány célja a kertművészettel, kertkultúrával kapcsolatos ismeretterjesztés, de minden egyes témához tartozik valamilyen játékos feladat, művészeti tevékenység is. A kiadó vezetőjével, Mészáros Jánossal beszélgettünk.
PRAE.HU: Már a kötet címe is előrevetíti azt a játékosságot, amely meghatározza az egész kiadványt. Ki találta ki a címet?

Mészáros János: Eredetileg ez volt a címe Eplényi Anna és Schmidt Gertrúd (a Jártamban… kertemben szerzői – a szerk.) foglalkozássorozatának, melyet 2011–12-ben tartottak a GYIK-Műhelyben (Gyermek és Ifjúsági Képzőművészeti Műhely). A könyv egyszerűen megörökölte ezt.



PRAE.HU: Hogyan ismerkedtetek meg a szerzőkkel, volt-e korábbi munkakapcsolat, vagy egyszerűen megkerestek titeket?

A szerzők kerestek meg, amit nagyon megtisztelőnek éreztem, hiszen a GYIK-Műhely a magyar művészetpedagógia egyik igazán jelentős intézménye.

PRAE.HU: A Két Egér által megjelentetett kiadványok magas színvonalú ismeretterjesztő könyvek, amelyek sorába könnyen beilleszthető a Jártamban… kertemben is, habár külső megjelenését tekintve némileg kakukktojás, hiszen a korábbiakhoz képest nagyobb méretű kiadványról van szó. Ez egy újabb sorozat első darabja lenne? Hogy illeszkedik a többi könyvetek közé?

Inkább színesíti a kínálatunkat, hiszen egészen más koncepció van mögötte, mint az egeres sorozat mögött. A Jártamban… kertemben lényegében szerzői mű, a kiadó alig szólt bele tartalmi szempontból. Inkább az volt a kérdés, hogy vállalható-e számunkra; és persze nagyon is az. Izgalmas volt ilyen nagyméretű kiadványt készíteni. Nem tervezünk belőle sorozatot, de nem elképzelhetetlen, hogy lesz egyszer még olyan téma, ami hasonló formátumot igényel.

PRAE.HU: Miért lett puhatáblás? A Két Egér-kiadványok általában keményborítósak.

Sokféle módon lehetne ezt indokolni, de a legkézenfekvőbb: fontos volt, hogy az oldalpárok minél jobban szétnyithatók legyenek, ehhez az irkafűzés lett a legjobb megoldás… De a könyv köztes műfajához is jobban illik a "nagy füzet" kinézet.

   

PRAE.HU: Nehéz volt-e összeszedni a képanyagot, illetve mi okozott nehézséget a kézirat gondozása alatt?

Viszonylag kevés művészeti ismeretterjesztő könyv jelenik meg nálunk, aminek elsődleges oka, hogy a megfelelő képanyag beszerzése (az itthon elérhető példányszámok mellett) rettenetesen megdrágítja a könyveket. Itt is rengeteg kompromisszumot kellett kötni, de a végeredménnyel elégedett vagyok. Sok esetben illusztrációval oldottuk meg, ha nem volt megfizethető árú vagy megfelelő minőségű kép; ez Máray Mariann érdeme. Az ismeretterjesztésben ez bevett gyakorlat, sok esetben az olvasó számára is könnyebben értelmezhető egy illusztráció, mint egy fotó. A könyvben van egy harmadik vonulat is, ezek a gyerekekről illetve az ő munkáikról készült dokumentumfotók, itt a minőség másodlagos, az a fontos, hogy látszik, ami nagyszerű a GYIK-Műhelyben, hogy tényleg mindent le tudnak fordítani alkotó tevékenységre.

PRAE.HU: Kiknek szántátok a könyvet, milyen célközönségnek?

A foglalkozássorozat a GYIK-Műhelyben 5-10 éveseknek szólt, mi 7-99-es ajánlást szoktunk adni a könyvhöz. Ez részben azért van, mert felnőtteknek is érdekes a kép- és ismeretanyag, de főként azért, mert családi könyvnek szántuk, ami akkor működik jól, ha a gyerek és felnőtt rögtön meg is beszélik, amit látnak (ugyanez igaz a Két egér kalandjai-sorozatra is).



PRAE.HU: Ha már a sorozat szóba került: nem merült fel, hogy átültetitek a szerzők elképzelését kétegeres történetbe – vagyis, hogy a saját sorozatotokat folytatjátok?

Nem illeszkedett volna a sorozat koncepciójába, hiszen a Két egér kalandjaiban például kizárólag magyarországi képanyaggal dolgozunk. De a gyerekfoglalkozások képeit sem lett volna könnyű kezelni dramaturgiailag. Szóval, ez a téma nem kívánkozott a sorozatba; és izgalmas is volt most valami más műfajt csinálni.

PRAE.HU: Számodra mit jelent a kert, a kertművészet, úgy általában a kertről való gondolkodás?

Azt látom, hogy a kert kiemelten fontos toposza az emberi kultúrának, ami ráadásul (legalábbis számomra) erősen ellenáll annak, hogy a kontextusból kiemelve pár mondatban definiáljam, mit jelent. Ez a sokrétűség, a számtalan kapcsolódás a jó benne.

PRAE.HU: Nyújtott-e számodra egészen új információkat a könyv, és ha igen, mi volt a legmeglepőbb?

A könyv előtt tökéletesen laikus voltam a kert témában. Most már egy kicsit tudatosabb laikus lettem. A legerőteljesebb élmény a 18. századi környéki kertekkel kapcsolatos, meglátni, hogyan néztek ki a valóságban a Vonzások és választásokból vagy éppen A rajzoló szerződéséből ismert kertek. Itt értettem meg, hogy a kertművészet mennyire nagyszabású dolog.

PRAE.HU: Mintha a magyar líra számára a kert ideális esetben többnyire egy buja, nagy kuszasággal, rendezetlenséggel járó terület lenne. "Gyomok közt érzem otthonabb magam / mert ami volt oly régen odavan" – írja Baka István a Tavaszvég című versében, és sorolhatnék példákat az epikusoktól is: a kert az mindig valami titokzatos, mindenféle növényzettel sűrűn benőtt, kicsit elhanyagolt, burjánzó rész. Nekünk, magyaroknak talán nincs olyan nagy múltú kertkultúránk, mint a franciáknak, angoloknak vagy a japánoknak, de épp ebben segíthet sokat ez a kiadvány, hiszen rendszerezi a különféle kertekről szóló ismereteket mind időben mind földrajzilag. Természetesen nem tud teljes, átfogó képet adni a kertkultúráról és kerttörténetről, de minden bizonnyal nagyon jól startol innen, aki végigböngészi és tanulmányozza az egyes kertekről szóló összeállításokat. Mi volt az eredeti célotok a könyvvel? Jól értelmezem, hogy a gondozatlan kert hagyományos képét megpróbáljátok egy kicsit átalakítani?

Elsőre nekem Rimay János apokaliptikus képe jut eszembe: "Ez világ, mint egy kert; / Kit kőeső elvert, / Napról napra veszten vész", ami a te meglátásodat erősíti, másodikra azonban Kosztolányi nagyon erős sorai:

Jaj, meg ne tudja ez az árva gyermek,
hogy vannak messze, különös világok,
s aranyba nyílnak a versailles-i kertek,
jaj, meg ne tudja és ne lássa őket,
ne lássa fényük és ne hallja hangjuk


Ez már egy kicsit másfele visz el. Ha pedig például Lesznai Anna munkásságát nézzük, nála egy egészen más típusú burjánzással találkozunk…

Én már nem különösebben hiszek a szemléletformálásban. Rétegkönyveket csinálunk, tudjuk, hogy elsősorban azok vásárolják meg őket, akik kellően nyitottak, akiknek ez már eleve jelent valamit. Persze az is nagy dolog, ha pár ezer embernek megalapozottabb lesz a tudása a kertművészetről. Forradalmat nem fogunk csinálni, ez ebben az esetben a tájépítészek dolga.

A fotók a GYIK Műhely foglalkozásain készültek, az elsőn Eplényi Anna, a másodikon Schmidt Gertrúd látható a gyerekekkel.
 
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Besze Barbara --


További írások a rovatból

gyerek

Az online világ csapdái Az online világ csapdái
Érzékenyítőkampány és oktatási segédanyag a FOMO - Megosztod, és uralkodsz című film kapcsán
Wéber Anikó: Visszhangország. Pozsonyi Pagony, 2019.
Molnár T. Eszter válaszai a prae.hu körkérdésére

Más művészeti ágakról

art&design

Hogyan halunk meg váratlanul Hogyan halunk meg váratlanul
Mesterem, Slavko Matković*, a Bosch+Bosch csoport alapítójának emlékére
Nora Fingscheidt: Kontroll nélkül
irodalom

Kidobni a metafizikát Kidobni a metafizikát
Kritika Purosz Leonidasz „Egy férfi sosem hagyja félbe” című kötetéről (Magvető, 2019)
irodalom

Súlytalanul nehezedik Súlytalanul nehezedik
Moesko Péter, Megyünk haza, Műút, 2019.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés