Július 2. 0. nap - Kedd - Vajon tettem be fogkefét?

A kedvenc piros VW T3-as kisbuszom indulásra kész. Vettem szúnyog- és kullancsriasztót is, nem hiszek már abban, hogy ha folyamatosan tele van a vérem alkohollal, akkor nem jönnek rám.

Fő utcában, tankolás. Ahogy nézem, országunk egyik legnívósabb zenekara, a Punnany Massif Rolandja is épp egy autóra vár, hogy eljusson Sopronig, mert este ünneplik egy házibuli alkalmával a 10. születésnapjukat, rengeteg vendégfellépővel. Úgy, mint: Halott Pénz, Irie Maffia, Brains, Hősök és sokan mások.

Be is farol ezzel a lendülettel az Ivan & The Parazol billentyűse, Beke. Wolfie bepattan, s így illantak el, tova a semmibe. Szeretem ezt a piros kisbuszt.



Égeti a nap tarkómat, fújtatok, mint a ló, kapar a cigi, kisül a retinám, végeláthatatlan sor a fellépős/sajtós/bekamuzott jegyért. Előttem Eckü a Hősökből, aki épp egy mozgássérült fiúnak ígéri meg, hogy addig nem kezdik el a bulit, amíg nem látják őt a közönségben. Mögöttem szintén zenész jellemek pirulnak rutinból.



Sátor lerak, borfalu. Egész évben erre a Zöldveltelini vicére vágytam, arany a tér. Miután öregesen végigmentem minden egyes ponton, amit egy fesztivál első két órájában végig kell sétálnom, betámolygok az OTP BANK-MR2 színpad elé, jobb sarok.



Érthetetlen oknál fogva hajnali 6-ig ott állok, és védem a spotomat. A Punnany házibuli pedig egy jól megszervezett, bulizós, igényes, abszolút megmozgató esemény volt így 0. napra, így kell egy fesztivált indítani hölgyeim és... Akkor még nem sejtettem, hogy a legélhetőbb este volt.



Hajnalban még odaadtam két kedves leánynak a sátramat, mert nem volt hol aludniuk: napijeggyel jöttek, de úgy döntöttek, hogy kihúzzák a fesztivál végéig, mert nagyon élik az ilyesmit. Ha olvassátok: köszönöm, hogy ott hagytátok az anyukátok által elkészített rántott húsos szendvicset, nagyon jól jött az utolsó éjszakán.

Július 3. – első nap. Szerda - Nem tettem be fogkefét.

Egyértelmű, hogy a nap ránt ki a sátorból, meg a szomszéd sátrakból támadó sátáni horkolás. Vágás. Nyugágy, ’’Usziburger", a nyugalom szigete, a támaszpont: az isteni Lővér strand.

19.00 - Akkezdet Phiai. Klasszikus. Irtó nagy naplementés hiphopolás, napszemás, atlétás verselgetés. Bő 3 és fél órás szünetelés, helyezkedés a sátorban, a susogó fák lombjait bámuló merengés, enyhe gyomorsavtúltengéssel mellékelve.



Várakozás az est fénypontjára. A sivatagi sztóner világhírű hőse, Josh Homme, kopaszon, flegmán, egy az egybe, cigi szájba. A Queens of the Stone Age talán az idei Volt legkiemelkedőbb koncertje. 60 perc agymenés, rövid, ömlengés nélküli szünetekkel. Az új lemezről ugyan pár szám hallható, de van helyette: No One Knows, Songs for the Deaf, Give in Fifth és sok más csodamű.



A nagyszínpadtól visszamenvén, aléltan belecsúszom még egy Majka, Curtis, BLR koncertbe, aztán befekszem a sátramba, a kedvenc kövemre és elalszom.

Július 4.- második nap - Csütörtök - Kéne vennem egy fogkefét.

Még mielőtt a nap és a pokoli horkolás kiszedne a zsibbadt öntudaton kívüli állapomból, arra kelek, hogy minden mozdulatomnál hangosan felnyögök, szerintem a nagyszüleim és kinevetnének, vagy még mindig Palotain ikszelnének.



Strand. Program változatlan. Kicsit azonban izgatott vagyok az este miatt, ugyan már láttam Bonobo-t az A38-on, de az dj szett volt, nem élőzenés produkció.

Ma korábban megyek a fesztivál területére, lépésenként halkan nyögdécselek, majd bepróbálok egy Subscribe-ot. Ennyire forró talán még sosem volt. Mindig csodálom a Csongor Bálint jelenséget, tökéletes a kommunikáció a közönséggel. A Delirium-nál megint lemászik a közönségbe, pacsizik, leguggoltatja, énekelteti őket, aztán egy kis ’bodysurfing’.


A koncertet groPro kamerákkal rögzítik, melyből kettő az énekesek, Tilk Máté és Csongor Bálint mikrofonjain van, egy a ritmusgitáros, Reich Tamás hangszerének nyakán, valamint egy repkedő kamera az égben. Úgy fél 5-5 lehet, 42 fok, por és helyenként valamilyen mérgezésben szenvedő alany.



Később elrángatnak valamilyen koncertre, valamilyen emberek. A harmadik számig folyamatosan keresem a bontásban a Depeche Mode-ot, aztán rátaláltam a Hurts-re, farkasvakságban szenvedek amúgy, sokszor hátráltat.



Borfalu. Knife Party. Elkezd kitörni belőlem a tömegiszonyom, reszketve igyekszem ki a levegőre, az Örs vezér ehhez képest bostoni teadélután. Egy kicsit leülök, eltolok magamtól mindent, ami zavarba hozhatna, próbálom összeszedni magam, hogy essek össze Bonobo előtt. Kb. az koncert előtt fél órával be is állok a színpad elé, lelkesen rágom a dohányt és jobban várom, mint annak idején a szüzességem elvesztését.

A beállást követően már nem látom a közönség végét, annyian vannak, mint égen a... Simon Green felszökken a színpadra, beleránt a Cirrus-be, s ennek hallatán 'ezer spangli gyúl’.


Olykor zenekarral, olykor csak egymaga van a színpadon és varázsol. Szjerdene jó, a hangja olyan, mint egy lassú jéghideg simítás talptól fejtetőig, néha kicsit bizonytalannak tűnt, de megvettem. Ketto, Kiara, Flutter és természetesen az új lemez kiválasztottjai. Egy idő után annyira kemény volt a mély, hogy az emberek fülbefogva táncoltak kitartóan, de láttam olyat is, aki már nem tudta eldönteni, hogy a fülét féltse jobban, vagy az előtte álló hátát. Érdekesség.

Összességében brutál jó műsor volt. A fúvósok helyszínen voltak, a dobos elképesztően pontos és technikás játéka sem elhanyagolható, a legnagyobb terhet ő vitte, eredménye csillagos ötös, minden túlzás nélkül. Sokak szerint altató volt a koncert és nem lehetett rá bulizni, pár éve a Massive Attackről elég sokan szaladtak ugyanezen ok miatt.

Július 5. harmadik nap - Péntek

"Te, én megyek haza kocsival pár óra múlva, nem jössz velem?"
"Végül is nem ártana, otthon hagytam a fogkefém."



Július 6. negyedik nap - Szombat - "Valaki tud adni fogkrémet?"

Hátsókapu – Szent György utca sarka. Cézár pince. Tikkadt fiatalok nagy számban, hústál, rizlingfröccs, dél. Ha idén nem tetted, jövőre mindenképp látogass el ide, mert nyulat fogsz.



Időközben kiderül, hogy a miskolci Bohemian Betyars előtt fellépő zenekar - ami azt hiszem a Maszkura - lemondta a fellépést, így a Run Over Dogs tölti ki az lyukat. Nem is olyan régen megnyerték a Talentométer tehetségkutatót, szédítő műsort csináltak, szeretik az italt és szépek is.

Valami sátorban 30 fokos jégert itatnak velem: izzadok, 10 percenként befújom magam a kullancsriasztómmal, a napszemüvegem szinte ráolvad az arcomra.



Fish! Kovács Krisztián nagyon sokat beszél Byealex-ről.

Port.hu színpad, este 9, rettentően fáj a fejem, száll a por és mellé a mámorító borszag, színpadon a Run Over Dogs. Ahhoz képest, hogy milyen hirtelen jött a felkérés, megint egy vérprofi koncertet adnak, Czeglédi Szabolcs (ének,gitár) táncol, szétüti az arcát, mosolyog, huhog és folyamatosan köpdös mindent: öröm nézni, amikor felköp, majd visszazuhan rá, nyilván focizott a gyerek. Készülő lemezüket a Közvágón csinálják, Németh Juci segítségével. Később befordulok Example-re, de valami ismeretlen erő elhúz onnan.



Éjjel 1-kor az MR2 színpadon már a Punnany játszik. Nem tudom semmilyen szinten bevenni a színpadot, de még csak a nézőteret sem. Eszméletlen embertömeg alakult ki, volt szeretet, volt Pécs, meg ’big up’, visító lányok és minden, aminek egy Punnany-n lennie kell.

Záróakkord a mindenkori Élvezd. Tökéletes műsor és tracklist.
Elmegyek fogat mosni, aztán lefekszem.