Mit is mondjak? Mit is mondjak? Túl sok volt a klasszikus és a Radnóti, valamit inkább József Attilától kellene, mert ő még nem volt. De mit? A Dunánált úgyis mindenki tudja, a Mama pedig végképp mainstream. Az Eszméletből most csak a malacos-boldogságos rész jut eszembe, azt pedig egyből ki fogják találni. Na, a Medáliák jó lesz, még csak puskáznom sem kell, a gimiből erre a részre pontosan emlékszem: "Lehet, hogy hab vagy, cukrozott tejen,/ Lehet, hogy dörej, meredt éjjelen,/ Lehet, hogy kés vagy ónos víz alatt,/ Lehet, hogy gomb, amely leszakad -." Milyen szép ez az idézet, persze, hogy nem tudta senki, még kettő ilyet mondok, és enyém a fagyi.

Nagyjából ez a belső monológ zajlott le bennem az Olvasás Éjszakájának délutáni ifjúsági programján a Rákóczi úti Líra Fókusz Könyvesházban, ahol volt szerencsém az Ady Endre Gimnázium csillogó szemű, okos és művelt gimnazistáival értékes fagyinyereményekért vérre menő versviadalt vívni.


A legendás magyartanár, tankönyvszerző, Ady-kutató Diószegi Endre vezetésével zajló vetélkedő mindössze abból állt, hogy akinek eszébe jutott egy vers, kiállt a többiek elé, és elszavalta, a jelenlévőknek pedig ki kellett találniuk a vers címét és szerzőjét. A helyes megfejtő és a megfejthetetlen feladványok gazdája is egy-egy fagyit kapott.

A Villon-, Arkhilokhosz-, Berzsenyi-, Weöres-, Illyés- és Radnóti-sorok, na és a jégkrémek között nagy izgalomban és agyfacsarásban eltelt szinte az egész délután, pedig a Libri Könyvpalota legfelső emeletén a gyerekek szórakoztatására és játékos művészeti nevelésére szakosodott Apró Színház adta elő Kuruttyoló békakirály című bábjátékát, ami valójában a Tarján Veronika - Mogyoró Kornél művészpáros és a Kolibri Kiadó új zenés könyvsorozatának első része.

Mindeközben az izgő-mozgó gyerekek a szomszédos Líra Fókusz áruházban kipróbálhatták a Katona József Könyvtár hasonlóan izgalmas Kincses Ládikájának szóalkotó, szónyúzó, és más nyelvi-irodalmi játékait. A kevésbé elmélyülő típusok két könyvespolccal arrébb meghallgathatták Szabó T. Anna horror meséjét azokról a gyerekekről, akiket a gonosz restis néni galambbá változtatott a Keleti pályaudvaron. Arra már sajnos nem volt időnk, hogy meghallgassuk, vajon az elátkozott galambok visszaváltoztak-e embergyerekké, és azt sem tudtuk kivárni, hogy mi lesz az illusztrátorok improvizatív játékának vége, vagyis a mesét helyben rajzolók hogyan örökítették meg a Keleti galambjait, mert újabb helyszínen, újabb gyerekprogramok vártak bennünket.


A zsúfolásig megtelt Károly körúti Alexandra Könyvesház kávézójába még időben érkeztünk, mert mire este hét óra körül Berg Judit belekezdett Privát történetek című előadásába, a teremben már se ülő-, se állóhelyet nem lehetett találni. A nagy érdeklődés egyáltalán nem volt meglepő, hiszen Berg Judit, a népszerű Rumini mesekönyvek szerzője az Olvasás Éjszakájának tiszteletére olyan előadással készült, amilyet eddig még nem láthattak-hallhattak tőle az olvasók: a saját családjáról vetített fotókat és mesélt izgalmas történeteket. Például elárulta, hogy az anyukája kemény kezű magyar, angol, orosz, lengyel szakos tanár, aki nagyon ért a gyerekekhez: többek között neki köszönhető, hogy az írónő is gyerekekkel, a gyerekirodalommal kezdett el foglalkozni. Az apukája 15 éves korában filmsztár volt, például játszott a Nem ér a nevem című filmben, ezért rengeteg szerelmes levelet kapott a rajongóktól: "a húgaimmal extázisban olvastuk ezeket, de nagyon csalódottak voltunk, amikor kiderült, hogy az apukánk egyikre sem válaszolt."

Természetesen Berg Juditnak a Rumini mesék eredetéről és írói karrierje kezdetéről is el kellett árulnia pár műhelytitkot: az első könyve, a Hisztimesék Lilu nevű kislányának készült oktató-nevelő szándékkal: "kettőnk túlélése érdekében meséltem ezeket." A Rumini már a gazdaságosság és a gyerekszórakoztatás maximálásának jegyében született, mert a második lánya, Bori születése után már nem volt ereje esténként mesélni, ezért Lilunak karácsonyra előre megírt pár mesét, hogy ezeket magának olvashassa. Ezek lettek a Rumini könyvek, amik azért különösen vagányak az írónő elmondása szerint, mert egy olyan szereplőt szeretett volna megalkotni, akivel a kalandvágyó gyerekek maximálisan tudnak azonosulni.



A bátor egerekről szóló mesék és a szórakoztató előadás után komoly szakmai kérdésekre terelődött a szó: az irodalom nagytudású, méltán híres professzora, Naftalin Ernő alias Dolák-Saly Róbert érkezett az Alexandra színpadára, hogy megtartsa "tökéletes előadását" a műveltségről. A szakértő percek alatt bebizonyította, hogy a rendezvény magukat irodalombarátnak és olvasottnak valló résztvevői mind szégyenletesen műveletlenek. Például a jelenlévők közül senki sem tudta azt az alapvető információt kötelező olvasmányunkról, A Pál utcai fiúkról, hogy hány oldalas, továbbá azt sem, hogy összesen 38.276 szereplője van az Egri csillagoknak: közülük pedig 6329 a halottak, és 31947 a túlélők száma. Azon a mentőövként feltett kérdésen már mindenki végérvényesen elvérzett, hogy ki komponálta az Ásító inas című szoborcsoportot.

Naftalin Ernő végső elkeseredésében kiselőadásba fogott az olvasás káros hatásairól, és ismertette a felolvasó emberek munkavédelmi szabályzatában foglaltakat, hiszen a felolvasó emberek tevékenységükkel folyamatosan komoly kockázatokat vállalnak. A professzor úr a gyerekek irodalmi ismereteit is igyekezett gazdagítani, ezért a Zengő ABC, avagy Bravúros betűtanítás buta gyerekeknek címmel tartott szórakoztató fejtágítást. A L’art pour l’art Társulat humoristájának védjegyévé vált szellemes alternatív diakép-magyarázat mellett nem maradhatott el a halandzsa verselés és a heavy metal sem: Dolák-Saly Róbert úgy érezte, hogy a Vasmacsó című számmal ellensúlyoznia kell "a nyomasztó kulturális közeget." Az Öreg néne őzikéje című képeskönyv sokszor hallott-látott, de mégis megunhatatlan abszurd verziója pedig végképp megkoronázta az Olvasás Éjszakájának remek programjait.