Amióta láttam az előadást, a LEV többé már nem a bolgár fizetőeszköz, a Leva rövidítése a számomra, hanem a Batsheva Dance Companyt 1990-től vezető Ohad Naharin által megalkotott, GAGA-technikát továbbéltető társulat elnevezése. A L-E-V Sharon Eyal (a Batsheva Dance Company korábbi táncosa és koreográfusa) és Gai Behar (az élőzene, a techno és az underground műfajában tevékenykedő, művészeti rendezvények, bulik hangulatteremtője) közös elhatározásával jött létre. A House több mint 60 perc levegővétel nélkül. A darabban Sharon Eyal, valamint az őt követő, a Batsheva Dance Company-ból kivált nyolc táncos "disco party"-jának lehetünk szemtanúi, már ha hiszünk a szemünknek.

A GAGA-technika egy olyan mozgásnyelv, melynek láttán korábbi gyanúnk kétség kívül bebizonyosodik, mely szerint számtalan felfedezetlen bolygó létezik még a tánc területén is. Talán egy egész élet sem elegendő hozzá, hogy megleljük valamelyiket. Épp, mint a csillagászati kutatás esetében. Mégis láthatjuk, hogy érdemes kísérletezni, keresgélni, újra és újra elemezni az emberi test kiaknázatlan lehetőségeit. Persze nem árt, ha még egy élet a rendelkezésünkre áll, hogy a sok éves munka eredményeként elért felfedezésünket most a semmiből elindulva tökélyre is fejlesszük.

            

A kezdeti izgalom Sharon Eyal nyitó szólója után a nyolc táncos, valamely lenyűgöző és megdöbbentő természetfilm állatainak, gyorsaságuk és élességük miatt szabad szemmel nem látható mozgását idéző színpadra jövetelével indul, majd Olivia Ancona szólójában teljesedik ki, mely már a darab legelején az alkotók fantáziája szülte bolygóra repít bennünket. Azt gondolom, ez lehetetlen, Olívia Ancona valószínűleg az egyetlen ilyen képességű teremtmény, azonban hamar kiderül, hogy a L-E-V táncművészei egytől egyig kiváló tehetségek, más-más egyediséggel, egyazon stílusra csiszolódva.

Adott mozdulat többszöri, ugyanolyan pontos és hibátlan megismétlését követően sem vagyok képes megemészteni a látottakat, mintha a látvány csak számítógéppel machinált káprázat lenne, nem táncelőadás élő emberekkel.  Ami azonban a legcsodálatosabb, hogy a fent leírt lebilincselő összhatás a vitathatatlanul rendkívül magas szintű technikai előképzettség és testi kidolgozottság ellenére mégsem elsősorban ezen múlik. Az arcokon kivehető a koncentráció, a belső összpontosítás, mindenekelőtt a lélek és gondolat mozgósítása a mozdulat megszületése érdekében. Nem véletlen, hogy a GAGA-technika, a professzionális táncosok számára kifejlesztett "verzión" felül, mint minden ember által tanulható, nyitott mozgásnyelv is hirdeti magát.  
              

A L-E-V-től kapott élményt meg sem próbálom szavakba foglalva visszaadni, hiszen ez épp úgy lehetetlen, ahogy fényképekkel egy igazi látványt és az általa kiváltott érzést helyettesíteni. Csupán egy képi kerettel, hangulatok körülírásával kísérelhetem meg olvasóimat a helyszínre varázsolni. A "House disco" egy olyan szórakozóhely, ahol a nyers és nyílt, máskor visszafogott szexualitás, a gerjedés, a kicsavartság, az abnormalitás, a szépség és elvarázsoltság kifejezések megfoghatatlan megjelenései váltakoznak. A férfi páros duettjétől és Sharon Eyal valamelyest elkülönülő szóló részeitől eltekintve folyamatosan láthatjuk mind a nyolc táncos olykor ismerkedő, önkifejező, történetmesélő, máskor befelé irányuló, elemző, önmarcangoló folyamatait. Sajnálom, hogy képtelen vagyok nyomon követni mindegyikőjüket, ez azonban még jobban felértékeli az elkapott momentumokat, melyekből igyekszem a lehető legtöbbet jó mélyen magamba szívni.

Nagyon fontos, hogy a kígyózó és szakaszos, de mindkét esetben "embertelen" mozgások váltakozásához arcok is tartoznak, méghozzá rendkívül erős kifejezésekkel. Ezek az arcok és a mögöttük rejlő, szüntelenül tekeredő, "akadozó" táncosok a társadalomban elrejtetni kívánt intim szférákba, takargatni való állapotokba engednek betekintést. A testszínű és fekete kosztüm kétségtelenül a világ legjobb találmánya, már amennyiben meztelenkedés nélkül kívánjuk a lehető legtöbbet láttatni a testből. A táncosok testfelépítése anatómiatanulmányok elsajátítására is tökéletesen megfelelő. A darab semmiképpen sem befejezett, sokkal inkább egy kezdet, egy ennél is magasabb szintű, bensőségesebb, összetartó munkafolyamat elindításához.

House

Táncos, koreográfus: Sharon Eyal
Társalkotó: Gai Behar

Táncosok:
Rachael Osborne
Olivia Ancona
Leo Lerus
Gon Biran
Keren Lurie Pardes
Douglas Letheren
Rebecca Hytting
Sanit Dominic

Zene : Ori Lichtik
Fények : Avi Yona Bueno (Bambi)
Jelmez : Ma’ayan Goldman

2013. november 8.
Trafó Kortárs Művészetek Háza

Fotók forrása: www.trafo.hu