bezár
 

irodalom

2013. 12. 02.
Szóesésben – Bécs-Budapest Tranzit Xaver Bayerrel
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A Bécs-Budapest Tranzit vándorcirkusza halad tovább a két város közt meglévő földrajzi és kulturális távolságban. Újból itt, a szomorúság és a géniuszok városában, az ércnél maradandóbb Budapesten kötött ki ez a különös mázban pompázó, láthatatlan hajó-légió, s kultur-horgonya a Roham Bár talaján állapodott meg ideiglenesen.

Az ELTE Bölcsészkarának büféje és a környék kocsmái, ivói vonzóbbnak bizonyultak az estnél, a kevés közönség valahol ezt illusztrálta, ami, valljuk be, siralmas és siralmas állapotokat tesz nyilvánvalóvá. Hol a tömeges német szakos, amikor Bécsből megjelenik egy tehetséges és jelentős osztrák író, hol a kopogó cipősarkak és magas sarkú topánkák letaposásának sercegő hangja, a "minél közelebb kerülés a szerzőhöz" vágya, a pódiumhoz tolakodás és előretörés lihegése és izzadságszaga? Nem Xaver Bayer estjén, mint kénytelen nyugtáztam magamban.

Idéznék a szerzőről néhány sort Lesi Zoltán a Tiszatájban megjelentbemutatásából: "Xaver Bayer (Bécs, 1977) az osztrák prózairodalom visszahúzódó fenegyereke. A Hermann Lenz-díj átvételekor tartott beszédében az érzéseket az állatokhoz hasonlította. Egy érzés is lehet házias vagy vad, és ha kapcsolatba lép a szívvel, úgy kell tenni, mintha semmi se történt volna, mintha állatot figyelnénk észrevétlen a természetben, a tekintetet félig oda, félig elfordítva, hogy ne ébresszen félelmet, de a környező világot mégis be tudja fogadni." Néhány könyve: Az Alaszka utca (Die Alaskastraße, 2003), Az átlátszó kezek (Die durchsichtigen Hände).

prae.hu

Bombitz Attila és Kurdi Imre


A beszélgetést Bombitz Attila moderálta, emellett Bartók Imre olvasta fel az általa lefordított Bayer-elbeszélést, A vízesést. Bombitz saját véleményét fitogtató, kritikai észrevételeitől (belemagyarázásaitól) harsogó kérdései többször megakasztották a szerzőt, aki nehézkesen, zavartan válaszolt, mint aki teljesen mást gondol, és most, abban a pillanatban kénytelen egy másik véleménynek alárendelnie a válaszait. Nem tudom, Magyarországon van-e csak így, hogy a kérdező-moderátorok akarják uralni a beszélgetést, a teret, rászabadítva az elképzeléseiket a szerzőre, s nem engednek a természetes áramlásnak, hogy a beszélgetés ne irodalmi okoskodás legyen, ne a könnyű, élvezetes, a nézőkhöz is szóló beszélgetés megrontása. Többször hosszabb és körülményesebb volt a szerzőhöz intézett kérdés, mint szegény szerző válasza. Bombitz retrográd, posztmodern módon a reflexió köré rendezte az egész beszélgetést, hogy olyan hívószavak hangozzanak el, mint én-dekonstrukció, reflexió.

 Xaver Bayer


Bayer félszegen ült, látszott rajta, hogy zavarban van. Az író vagy kétszer ugyanannak a kérdésnek a variációját kapta, s ezért kétszer is elmondta, hogy ő nem tudatosan ír, nem megtervezi a szövegeit, rábízza magát a szövegre, ami mint egy vasgolyó, guruljon szabadon, vezesse az írás a szerzőt. Több kérdés az író korábbi műveit elemezte, a bennük fellelhető hatásokat (Kafka, Borges, Peter Handke, Bernhard) vizsgálgatta. Peter Handke egy interjúban megjegyezte, hogy ő az utolsó irodalmár, amit Xaver Bayer meglepő erővel megerősített, miszerint az epigonok korát éljük.

Bartók Imre


Az est záróakkordja volt, hogy a szerző felolvasta Carime a macskáját hívja című írását (magyarul: Tiszatáj, 2013. november), míg a közönség németül nem tudó tagjai egy kivetítőn követhették a szöveget. Ez a szöveg felkeltette bennem az érdeklődést a szerző írásai iránt, és csak ajánlani tudom, a kafkai feszültséggel feltöltött, feszes mondatokkal lavírozó, valódi atmoszférát teremtő, már-már prózavers-szerű szöveg magával ragadóan, piszkosul jó és izgalmas volt. 

Szolgálati közleményként hadd mondjam el, hogy a Bécs-Budapest Tranzit következő alkalommal Bécsben lesz, ahol Gerevich András lesz a meghívott vendég.
 

Fotó: Haraszti Ágnes

nyomtat

Szerzők

-- Ayhan Gökhan --


További írások a rovatból

Bemutatták Charles Bukowski A város legszebb nője című novelláskötetét
Mi köze mindehhez Nádas Péternek?
Élő Csenge Enikő Apám országa című kötetének bemutatója

Más művészeti ágakról

Renaud-Delage: Gru 4
Platon Karataev: Napkötöző
Kritika a Das Rheingold és a Die Walküre előadásairól a Wagner-Napokon
Az Elérhetetlen című kötet bemutatójáról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés