bezár
 

gyerek

2014. 01. 04.
A hősök néha szemüvegesek
Szegedi Katalin: Palkó
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A hősök néha szemüvegesek Szegedi Katalin mesekönyvének nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik. Nem akar nagy erkölcsi tanulságokat átadni, hanem úgy működik, ahogyan maga a főhős. Nem vár semmit, nem akar semmi nagyot mondani, egyszerűen csak jó.
A Palkó című mesekönyv a három évvel korábban, ugyancsak a Csimota kiadó Tolerancia-sorozatában megjelent Lenka meseszép folytatása. Pontosabban szólva az ikerkönyve, hiszen nem az előzőleg megkezdett történetet szövi tovább, hanem azt a Palkót ismerhetjük meg belőle, akivel Lenka az első könyv végén találkozott. A két kötet két külön egésznek tekinthető, amely azonban sok-sok szállal kapcsolódik egymáshoz.

A történet Palkó egy napját meséli el. A címszereplőről hamar kiderül, hogy nagyon szeret olvasni (már ébredés előtt is olvas), nagyon okos (nem véletlen, hogy még da Vinci tervrajzai is megidéződnek a szobája falán), ezért az iskolában az osztálytársai különcnek tartják, habár ő segít mindenkinek, legyen az egy matekdolgozat helyes megfejtése, vagy egy kutyus megtalálása. A délután folyamán Palkó megismerkedik Lenkával, s a történet végére már-már szerelem szövődik közöttük.

Akárcsak az előző kötetben, Szegedi Katalin a képek és a szöveg szintjén is a motívumok nyelvén szól hozzánk, közel hozva egymáshoz a két médiumot. A szöveg egy különcnek tartott és ezért kiközösített kisfiúról mesél el egy történetet, a képek pedig folyamatosan azt sugallják, hogy egy valódi hőssel van dolgunk. Az illusztrációk épp azokat a momentumokat emelik ki, amelyekből visszatükröződnek a Palkót érő mindennapi megpróbáltatások – legyen az egy testnevelésóra, ahol inkább egy lányt választanak helyette a csapatba, a matekdolgozatnál a segítség elvárása, vagy akár egy színes ceruza kölcsönadásának megtagadása. Nagy erőssége ezeknek a képeknek, hogy a szövegből hiányzó érzelmi benyomásokat a háttér ügyes felhasználásával, Palkó arcvonásaival és a kollázstechnikával a szerző-illusztrátor képes maradéktalanul visszaadni. A szuperhőssel való azonosítása már a kötet elején található képen is megjelenik, hiszen itt Palkó a saját nevének kezdőbetűjével ellátott szupermen-emblémát visel a ruháján.

Palkó valódi értékeit az osztálytársak nem veszik észre, de ő végig meglátja a fontos dolgokat. Észreveszi az eltűnt kiskutyát (Negrót), és meglátja a kiközösített Lenkát is, akiről jóhiszeműen végig azt hiszi, hogy népszerű a lányok körében, holott ők csak kinevetik és összesúgnak a háta mögött. A mesekönyv nagyszerűsége éppen az egyszerűségben rejlik, nem akar nagy erkölcsi tanulságokat átadni, hanem úgy működik, ahogyan maga a főhős. Nem vár semmit, nem akar semmi nagyot mondani, csak egyszerűen jó.

A letisztult szöveg úgy meséli el Palkó egy napját, hogy a képi ábrázolással kiegészülve teret enged a másságban rejlő értékek felfedezésének. A képek egytől egyig törekednek az emóciók minél teljesebb átadására, miközben a kívülállás érzetét keltik. Tehát egyszerre nézhetjük a történetet Palkó szemszögéből, valamint egy külső nézőpontból, s így a narráció képes belülről és kívülről is láttatni az eseményeket. "Egy hűvös októberi estén, fogyó holdnál született Palkó. Vajon ezért-e, vagy másért, ki tudja, de éppolyan vékonyka lett ő maga is, mint a hold sarlója." Így kezdődik a történet, s hogy az októberi születésnek tudható-e be, vagy sem, de a képeken az ősz színe a meghatározó – a sárga különböző árnyalata, na meg persze a vörös, Lenkát jelképezve.

Szegedi Katalin nagyon bátran, és persze magabiztosan alkalmaz különböző technikákat, s több képén kimerészkedik a képi síkból. Sokszor a hétköznapi tárgyak kapnak új funkciót, ezzel is mintegy új szemléletre, játékra hívja az olvasót. Ilyen például a könyv elején a muffin formából kialakított lámpabúra, a buborékos-fóliából megalkotott habos víz, a tujának álcázott babérlevél és a parafa dugóból kifaragott rozskenyér. Az oldalak számozása is kifejezetten izgalmas, hiszen minden oldalon valamihez kötődik a számozás, például a 20. oldalt egy húszezres letépett darabkája jelképezi. Ezenfelül nagyon sok helyen éppen újságokból való kivágások vannak a képek felületébe építve, s talán az egyik legmókásabb a 25. oldalon lévő felhő, amely egy időjárás-előrejelzést tartalmaz.

A Palkó mind külsejében, mind belső tartalmát tekintve nagyon igényes mesekönyv, amely minden egyes újraolvasásnál tartogat valami apró meglepetést.

Szegedi Katalin: Palkó
a szerző illusztrációival
Budapest, Csimota, 2013
32 old., 2200 Ft
5+
nyomtat

Szerzők

-- Mészáros Csaba --


További írások a rovatból

A Kokas-féle komplex művészetpedagógiai foglalkozás
PesText beszélgetés Jean-Claude Mourlevat-val a Könyvfesztiválon
„A paradicsomot akkor ismerjük fel, amikor elveszítjük, a fészket akkor, ha kiesünk belőle.”

Más művészeti ágakról

Gerőcs Péter: Werkfilm, Kalligram, Budapest, 2022.
The Trousers: Animal Gun lemezbemutató, A38, 2022.11.12.
art&design

Gondolatok a Geometric Environments című kiállításról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés