bezár
 

film

2014. 01. 21.
Dokumesterek és DocNomádok
A dokumentumfilmes képzés új útjairól Almási Tamással beszélgettünk
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Dokumesterek és DocNomádok 2012-ben dokumentumfilm-rendező művész mesterszak indult a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Útra kelt a DocNomads projekt is, ez az Európai Unió támogatását élvező speciális dokumentumfilmes képzési forma hazai ötletből, belga-portugál-magyar együttműködéssel jött létre. Az első képzési ciklusok végére érve a tanulságokról Almási Tamással, a DocNomads egyik ötletgazdájával, és a mesterképzésért felelős vezető tanárral beszélgettünk.  

PRAE.HU: A 2012-ben indult mesterképzés újdonságát egyfelől az jelentette, hogy addig nem volt kifejezetten dokumentumfilmes képzés a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, másfelől az, hogy addig osztatlan képzés keretében képezték a rendező szakos hallgatókat, nem a bolognai rendszerhez igazodva. Miért született meg a dokumentumfilm-rendező MA-képzés?

Dokumentumfilmes képzés korábban valóban nem volt az Egyetemen, mégis kikerültek az elmúlt 40-50 évben olyan rendezők, akik kiváló dokumentumfilmeket is képesek voltak alkotni. Nem ideális, ha véletlenszerű a kiválasztódás a pályán, ezért találtuk ki, hogy legyen dokumentumfilm-rendező képzés. Jobb lenne, ha már alapképzés (BA) is volna, de egyelőre Ascher Tamás rektor úrral abban állapodtunk meg, hogy indításként legyen (MA) mesterképzés.

Eddig nem csak az volt véletlenszerű, hogy melyik hallgató bizonyult alkalmasnak a dokumentumfilmezésre, hiszen itt elsősorban alkalmasságról van szó, hanem az is, hogy ki volt a mestere. Az egyetemen ugyanis hagyományosan gyakorló alkotók képezik a hallgatóikat kis létszámú osztályokban, az osztályvezető tanárok karaktere alapvetően nyomja rá a bélyegét az ott eltöltött évekre. De így is voltak intenzív, dokumentumfilmezéssel foglalkozó periódusok.

PRAE.HU: Ki alkalmas dokumentumfilm-rendezőnek? Kik jelentkezhetnek?

A dokumentumfilmezés nem kíván külön felkészültséget, a mai világban a dokumentumfilm és a játékfilm ugyanazokra a szakmai alapokra épül, minden eszköz és tudás, ami kell a filmkészítéshez, mindkét területen szükséges. Az egyik kérdés – amit a felvételi során tudunk eldönteni –, hogy ki az, aki nyitott a társadalom és az egyén problémáira. A társadalmi érdeklődés és az etikai érzék az a két plusz vonatkozás, amit egy játékfilmrendezőhöz képest hangsúlyosan elvárunk, hiszen a dokumentumfilm esetében az anyag az "eleven hús". És ahogy a játékfilm, úgy a dokumentumfilmezés esetében kérdés az is, hogy ki tud majd a pályán maradni, ki lesz képes érvényesülni, a szó pozitív értelmében. A felvételi során odafigyelünk arra is, hogy kik tudnak csapatban dolgozni, hiszen a pályán is együtt kell majd működni másokkal, a filmezés csapatmunka.

Ma, a digitális boom után a felvételin balgaság számon kérni iskolai körülmények között megszerzett filmes tudást, nem kell filmes BA végzettséghez ragaszkodni, ezt az akkreditációs bizottság is megértette. Tehát bármilyen BA végzettséggel rendelkező egyén jelentkezését elfogadjuk, elsősorban szociológusokra és bölcsészekre gondoltunk, de miért ne lehetne filmes vénája például egy mezőgazdasági végzettségű embernek, miért ne készíthetett volna a digitális eszközeivel filmeket vagy miért ne vehetett volna részt egy film részmunkálataiban? Nem zárunk ki olyan hallgatókat, akik vagy nem is akartak, vagy nem tudtak bekerülni filmes BA-ra, ellenben gyakorlói a szakmának, azaz valamilyen produktumukkal meggyőznek bennünket a filmes kompetenciájukról – történettel, rendezéssel, fényképezéssel, vágással... vagy ezekkel együtt.

Az első osztályba érkezett jogi pályáról több éve sikeres ügyvéd, érkezett nemzetközi gazdasági képzésből és pekingi filmes akadémiáról hallgató, jött sikeres színházrendező, jöttek az előző televíziós osztályból is. A legelső feladat a szintre hozás és később a folyamatos fejlődés biztosítása. Osztályvezető tanárként a legfontosabb célom, hogy a hallgató találja meg a saját hangját, művészi énjét, amihez meg kell ismernie önmagát. Így válhat tudatos alkotóvá.

PRAE.HU: Mennyire integrálódott a dokumentumfilm-rendező MA képzés a képzési rendszerbe, mennyire tudnak együttműködni pl. vizsgafilmek készítésekor a 6x6-os forma operatőreivel, vágóival...?

Éppen ez az a kérdés, amivel foglalkozni kell. A 6x6 rendszer elindításának (a 6 osztályfőnökkel és a 6 osztállyal) az volt a lényege, hogy a hat fontos szakma – rendező, operatőr, vágó, hangmesterek, író, producer –, azaz ezek az osztályok együtt dolgozzanak. Az első dokumentumfilm-rendező MA kis késéssel kezdett a 6x6-hoz képest, nekünk szervezett alapon nem jut segítség, hiszen a hat osztály egymás igényeit szolgálja ki. Van még az egyetemen BA operatőr osztály, így operatőrt esetenként kapunk, de égető szükségünk lenne a többi szakemberre, művészi alkotótársra. Az a cél, hogy a vizsgafilmeknél, de főként a diplomafilmekben profi stábbal dolgozhassanak a dokumentumfilmes hallgatók. Nagyon tanulságos, hogy az évközi gyakorlatokon mindent önállóan csinálnak, de érthető, ha eljön az a pillanat, amikor már operatőrrel, vágóval, hangmérnökkel szeretnének együtt dolgozni. Viszont ha abban az időszakban pont forgat még 8-10 vizsgafilm, akkor nem biztos, hogy találnak operatőrt, vágót...

PRAE.HU: Gondolom, az is nehézséget okoz, hogy a 6x6-ban alapvetően a játékfilmes, kisfilmes gyakorlatra készülnek, amitől a dokumentumfilmes munka eltér. Például nem 5-10 napig, hanem hosszú időn keresztül foroghat egy hosszú távú követésen alapuló doku.

Igen. Vannak szervezési kérdések is. De az is felmerül, hogy a játékfilmben az operatőr például 98%-ban előre tudja, hogy pontosan mit fog csinálni, a dokumentumfilm esetében pedig fordítva, 2%-ban lehet biztos benne, hogy mi fog történni. Ilyen értelemben nehezebb dokumentumfilmet készíteni. Másfajta tudásra van szükség, hiszen általában nem lehet ismételni a felvételt, az eseményekre azonnal kell reagálni. Azaz olyan személyiséget kíván ez a feladat, aki képes az adott szituációban "jelen lenni", és emellett szakmai, művészeti szempontokat is érvényre juttatni. A dokumentumfilmezés ugyanakkor nem a véletlenek művészete. Nem bekötött szemmel ugrás a sötétbe, hanem alapos kutatások után felkészülünk a lehető legtöbb eshetőségre. Így lehet a véletlent, a váratlant megzabolázni, művész erőforrássá tenni. Ehhez magas fokú szakmai tudás kell, és egyfajta kihegyezettség, gyors helyzetfelismerés, megérzés és döntésképesség.

PRAE.HU: Meddig jelentkezhetnek a hallgatók a következő dokumentumfilm-rendező MA-képzésre, és konkrétabban milyen felvételire készüljenek?

2014. február 15-ig tart a jelentkezés. Nem kell tehát speciálisan filmes vagy média BA végzettség, bármilyen BA végzettség megfelel, de filmes kompetenciákat kérünk, ezeket mérni fogjuk a felvételin. Kell valamilyen korábbi filmes produktum is, ami alapján felmérhetjük a jelentkező kreativitását, rátermettségét.

Három fordulós a felvételi, a legelején egy általános felmérő áll, majd kreatív feladatok következnek, a folyamat vége pedig egy rövid dokumentumfilm elkészítése. Nem bölcsészeket, kritikusokat vagy esztétákat képzünk, tehát nem annyira a műveltségre, inkább a rátermettségre vagyunk kíváncsiak. Persze tudjon "írni, olvasni", számítógépet kezelni a jelentkező. Tudja, hogy mennyibe kerül egy kiló kenyér, értse az utóbbi ötven év magyar vagy európai történelmének lényeges összefüggéseit és legyen fogalma arról, milyen problémák feszítik ma a társadalmat.. Emellett jó, ha ismer rendezőket, filmeket, más alkotásokat. Fontos, hogy legyen elképzelése arról, mi is a dokumentumfilm. Nem akarok anekdotázni, de a felvételizők egy része azt gondolja, hogy a dokumentumfilm a tévéhíradó, vagy a Fókusz, esetleg a természetfilmezés. Pedig a dokumentumfilm ma az egyik legdivatosabb filmes műfaj a világban. Rendkívül széles spektrumú, rugalmas határokkal bíró művészet és ismeretátadás egyben. Nem véletlenül foglalkoznak vele világhírű játék- és dokumentumfilm-rendezők egyaránt, hogy csak Kevin Macdonaldot említsem, aki mindkét területen alkot. Az utolsó skót király című játékfilmjében és Zuhanás a csendbe című dokumentumfilmjében különböző módon közelített a "valósághoz", sikerrel. Az is egyfajta tudás, talán képesség, hogy el tudjuk dönteni melyik műfajjal lehet pontosabban, hatásosabban kifezni mondandónkat. Nyilvánvaló különbség, hogy dokumentumfilmet azonnal lehet forgatni, játékfilmet pedig hátrébb lépve, nagyobb időbeli távolságból szemlélődve.

Visszatérve a felvételikre: olyan fiatalokat várunk, a korábban kifejtetteken túl, akik akarják ezt a szakmát, képesek megbirkózni a nehézségekkel, képesek csapatban dolgozni, képesek alárendelni magukat a produkciónak, úgy, hogy a film járjon mindig jól.

Ma már szinte semmihez nem kell végzettség, de azt a szakmai tudást, amit itt az egyetemen meg lehet szerezni, önállóan, saját kútfőből majdnem lehetetlen. Nem is beszélve a kapcsolatépítésről: a hallgatók megismerik tanáraikat, akik többnyire maguk is alkotók, valamint osztálytársaikat és a többi osztály hallgatóit, azaz leendő pályatársaikat.

PRAE.HU: Mi a DocNomads, és hogyan kapcsolódik a dokumentumfilmes MA-hoz?

A DocNomads nincs direkt értelemben összefüggésben a dokumentumfilmes MA-képzéssel, de szintén egyetemi szintű képzést takar. Érdekes kérdés, hogy honnan jött és merre tart.

Már korábban rájöttünk arra, ahogyan a szakács mesterséget, úgy a filmezést sem lehet tankönyvből, tanteremben, csak elméleti szinten tanítani, ki kell vinni a hallgatókat a terepre. A filmes képzésre sokan érkeznek nagyvárosokból, az átlaghoz képest picivel jobb körülmények közül, jobb családi, kulturális háttérrel – nekik találkozniuk kell a valóság más arcával is. Elvittük őket olyan helyekre, ahova maguktól talán soha nem mentek volna. Korábbi játékfilmes osztályunkkal Szatmárcsekére települtünk. A félévenkénti tíz nap, két hét egyrészt fontos csapatkovácsoló munka volt, másrészt idegen közegben, valós körülmények közt többet tanultak a dokumentumfilmezés lényegéről, mint bent, az egyetemen, hónapokon keresztül.

De ha már kimozdulunk, miért ne mozdulnánk messzebbre? A dokumentumfilmesnek meg kell ismernie a közeli és távoli világot egyaránt. Sokszor tudnia kell úgy filmet csinálni, hogy nem beszéli az adott nyelvet. Akkor teremtsük meg a lehetőséget, hogy egy speciális képzés során találkozzon más országok fiataljaival. Testközelből ismerjék meg egymás kultúráját, múltját, szokásait. És miért ne vonnánk be ebbe más egyetemeket? Belga és portugál partneregyetemekre találtunk, így állt össze a DocNomads, aminek a különlegessége, hogy a világ minden részéről érkező hallgatók vándorolnak a három egyetem között – az első félévet Lisszabonban, a másodikat Budapesten, a harmadikat Brüsszelben végzik, a negyedik félévben egyharmad-egyharmad arányban visszatérnek a három város valamelyikébe, végül Brüsszelben zárul a program a diplomamunkák bemutatásával.

Az Európai Unió érthetően nyitott volt a programra, hiszen a képzés az európai gondolatot fejezi ki: ismerjük meg egymást, egymás kultúráját, történelmét, szociális hátterét minél alaposabban és dolgozzunk együtt! Talán ezért is támogatja a képzést.

A DocNomads ötlete annyira tetszett az unió döntéshozóinak, hogy az első ciklusban felvett 23 DocNomads hallgatóból 21-en ösztöndíjat kaptak. Emellett ki lett mondva, hogy a képzésnek hat év után, pontosabban öt kétéves ciklus végeztével önjáróvá kell válnia. Már a második évfolyam is túl van az első szemeszterén, 21 ösztöndíjas helyet biztosítottak a 26 diáknak. Az ollónak évről évre nyílnia kell ösztöndíjas és önköltséges helyek tekintetében, de az Erasmus Munduson belül zajló projekt olyan pozitív értékeléseket kapott, hogy talán elnyerhetünk még egy öt évre szóló támogatást. Már az első ciklusból kb. 110-120 dokumentumfilmes kerülhet ki, mind olyan, akik ebben a szellemiségben nevelkedtek, és ez nagyon jelentős szakmai jelenlét lesz a világban. Ráadásul megismerték pl. Budapestet, és megismerhették a magyar vidéket is.

A terepmunka az a pont, ahol a magyar DokMA és a DocNomads élete leginkább összekapcsolódik. Stábokba szerveződve magyar és külföldi hallgatók közösen készítenek filmeket Kazincbarcikán és környékén.

PRAE.HU: Néhány vizsgafilmet megnézhettem. A 791. napban például egy börtönből szabaduló fiatalkorú kiavatását láthattam szigorú következetességgel bemutatva. A varázshegynek vége című filmben az Új Színházban lezajló vezetőváltást követhettem nyomon az utolsó előadás, A varázshegy próbafolyamatain keresztül, a Laura Lackey pedig a Budapesten élő külföldi fiatalokra engedett egy pillantást vetni, a "menni vagy maradni" kérdéssel szembe állítva az "ide jönni, itt élni" kérdéseit... Azt szűrtem le, hogy nagyfokú módszertani és formai következetesség, és pontos, izgalmas, élő, a személyes érdeklődést kifejező kérdésfeltevések jellemzik a filmeket.

Mi segítjük a hallgatóinkat, hogy önmagukra találjanak. Gyakorlatok szólnak arról, hogy kutassanak önmagukban, mire is kíváncsiak igazán, hisz ez a kulcsa mindennek. Mindenkiben van valamiféle érdeklődés, de a feszítő kérdések sora mozgatja a filmrendezőt, melyek sokszor a gyermekkorból, a családból erednek vagy melyeket történelmi, szociális körülmények generálnak. Sokáig maguk sem tudják, mire fókuszáljanak, de egyszer valami hirtelen derékba kapja őket és elindulnak kétségeik, kérdéseik nyomába, sokszor egy életen át keresik a választ. Ezekből születnek a legjobb alkotások.

PRAE.HU: Számomra a legnehezebb kérdések a dokumentumfilmezésben a kommunikáció, és a másik életéhez való közelkerüléssel járó etikai problémák. Nem tudtam igazán közel kerülni, mert úgy éreztem, ezzel megsértek valamit, ami csak az övé.

Ez ismert, mondhatni tipikus probléma. Volt olyan diákom, aki még a kérdésbe is belepirult, képtelen volt átlépni ezt a határt, pedig enélkül nehezen lehet dokumentumfilmet készíteni. A szorongás a közös munka során szép lassan eltűnik. Bízni kell a szereplőnkben, és akkor ő is bízik bennünk, megnyílik, beszélni kezd. Innentől könnyű a dolgunk. Az etikai határokat – hasonlóan a civil élet normáihoz – természetesen mindig be kell tartanunk


Információk az SZFE MA-képzéseiről:
http://szfe.hu/hu/kepzes/29/dokumentumfilm-rendezo-muvesz
http://szfe.hu/hu/kepzes/14/latvanytervezo-muvesz

A szövegben említett vizsgafilmek:
Meggyes Krisztina: A 791. nap, A varázshegynek vége
Haragonics Sára: Laura Lackey

Fotó: Bach Máté

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Forgács Nóra Kinga --


További írások a rovatból

Hartung Attila: FOMO – Megosztod és uralkodsz
Szabó Réka A létezés eufóriája című dokumentumfilmje
Interjú Flesch Andrea jelmeztervezővel lehetséges utakról, pályakezdésről, tanítványokról, aktuális munkákról
Frédéric Tellier: A tűzön át

Más művészeti ágakról

art&design

Hogyan halunk meg váratlanul Hogyan halunk meg váratlanul
Mesterem, Slavko Matković*, a Bosch+Bosch csoport alapítójának emlékére
irodalom

Kidobni a metafizikát Kidobni a metafizikát
Kritika Purosz Leonidasz „Egy férfi sosem hagyja félbe” című kötetéről (Magvető, 2019)
Beszélgetés Martina Matlovicovával a Virányosi Közösségi Házban
„Mire való ez a gomb?” – Egy este Bruce Dickinsonnal, Budapest Kongresszusi Központ, 2019. november 2.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés