bezár
 

irodalom

2014. 03. 10.
Történetek egy autisztikus könyvtárosról
Farkas Balázs: Nyolcasok. FISZ, Budapest, 2013., 203 oldal, 1600 Ft.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Talán csak nekem ment agyamra a posztmodern, de a magam részéről ujjongó örömmel fogadok minden olyan elsőkötetes prózaírót, aki történeteket ír egymástól világosan elkülönülő figurákról, akik esetleg még párbeszédbe is elegyednek egymással.

Farkas Balázs lehengerlő egyszerűséggel nyúl a magyar irodalomban gazdag előzményekre visszatekintő, de fájdalmasan alulértékelt kisrealista prózaírás eszköztárához: a Nyolcasok című kötet három különálló, mégis egybeolvasandó szövegből áll. Nyolc nappal később, A nyolcadik napon, Nyolcórák. Az epizódok – mert itt egy öszefüggő történet fejezeteiről beszélünk – címei alapján nem tűnik túl fantáziadúsnak a kötet címe, ugyanakkor éppen ez a szimpatikus benne: nem esik az elsőköteteseknél szinte kötelező hibába, nem markol túl sokat. Inkább az ismétlés eljárását alkalmazza, inkább válallja a szájbarágósság vádját, de a saját maga kijelölte utat járja be. És ez azt is jelenti, hogy van rálátása saját képességeire, jól méri fel lehetőségeit. Nem lebecsülve mondom: ez hosszútávon többet ér, mint egy nagyszabású kudarc első nekifutásra.

“Könyvtáros vagyok" aligha tévedünk, ha ezt a bemutatozást kulcsmondatnak minősítjük: mindhárom írás ezzel nyit, és a zárófejezetet is ez a mondat fejezi be. És ne hagyjuk félrevezetni magunkat: főhősünk nem tipikus könyvtáros, kifejezetten ellentéte mindannak, ami a bölcsész címkével jellemezhető (legyünk akár jó-, akár rosszhiszeműek).

Ha a realizmus kódjai szerint olvassuk a könyvet – amire, ahogy említettem, minden okunk megvan – belebotlunk néhány kérdésbe. Az én-elbeszélő olyan elesett, a világban kiigazodni képtelen alak, akinek autizmusra hajazó tulajdonságainak (antiszociális, fura gyűjtőszenvedélyek, társaságban szorong, olykor képtelen a legegyszerűbb dialógusok lefolytatására is) parodisztikus megformálása akkor is emlékezetes figurává teszi, ha a szerző nyilvánvalóan túloz: ilyen szintű tájékozatlanságot a világ dolgait illetően nemigen tudunk elképzelni, ha mégis, nem egy próbaidős könyvtárostól. Megoldatlan az a kérdés, hogy ha hősünk híján van minden olyan képességnek, amellyel felnőtt emberek rendelkeznek, hogyan lehetséges, hogy autója, sőt barátnője van.

Prototipikus bölszészfigura természetesen van azért a könyvben: ő Patrik, az utcán gitározó és drogot áruló költő, aki rátukmál egy kis kábítószert hősünkre, később összebarátkoznak, afféle spirituális vezetőjévé válik. Ez a munkahelyen kívüli történetszál: a könyvtárban unalmasabb az élet. Pókok szimbolikus agyonnyomásán és a főnök jogos szidalmain kívül alig történik valami. Csak egy kollegina nyomul rá hősünkre, szinte érthetetlen módon: a csinos, öntudatos és okos Julcsi finom jeleit az erre süket fiú nem érti, később pedig már ő fut, hiába, a lány után.

A hétköznapi dialógusokból, hétköznapi élethelyzetekből összeálló történet sajátosságát az autistaszerű nézőpont adja: néhol izgalmas módon mozdítja ki egy rugóra járó gondolatainkat a szokásos medrükből, máshol ez öncélú akadékoskodába megy át. Hősünk öngilkosságát például az akadályozza meg, hogy a véletlenszerűen felhívott nő felhívja a figyelmét arra, hogy sajtimádó létére milyen kevés fajta sajtot ismer: ezzel új értelmet nyer élete. Amikor pszichológushoz megy, a lányt így írja le: “Andi hatalmas kötött pulóvert viselt, de egyébként is hatalmas volt. Vagyis, hogy szokták ezt illedelmesen mondani... a testalkata hátrányosen megkülönböztethető, méretben a nagyobbik felé... vagyis, nem volt annyira vékony, mint én. Jaj, a mindenségit, így csak rosszabb. / Duci volt!" (134)

A váratlan fordulatok olykor annyira váratlanok és erősek, hogy már-már összedöntik a valóságillúziót: az első rész végén, az öngyilkossági gondolatok elillanása után közvetlenül egy repülő csapódik be a szomszéd lakóházakba. A harmadik részt jelentősen megváltozott világát szintén egy action gratuit-ként felbukkanó, motiválatlan és véletlenszerű esemény vezeti be: egy lottónyeremény, aminek szerteágazó és mindent visszájára fordító következményeiből csomó dolog következik, ezeket nem lőném le.

A könyvtárgyként is az elegáns minimalizmust felmutató Nyolcasok egy tudatos író pályájának a kezdete. Írásai rokonságot mutatnak néhány kortársa törekvéseivel (elsősorban Gerőcs Péterre és Száz Pálra gondolok), ha még nem is ugyanazon a színvonalon: érdemes lesz rá odafigyelni.  

Leadkép: Szarka Károly

nyomtat

Szerzők

-- Pogrányi Péter --


További írások a rovatból

Kritika Babarczy Eszter Néhány szabály a boldogsághoz című kötetéről
irodalom

Fehér Enikő Az analóg ember című könyvének bemutatója
Kiszely Márk volt a Kötetlenül sorozat vendége

Más művészeti ágakról

Bűn és bűnhődés az Örkény Színházban
Platon Karataev: Napkötöző – négy szám
Interjú Wéber Kristóffal a klasszikus művészetekről és a Keringőről
Paweł Pawlak: Ancsa, avagy vázlatok tüsszögő svájcisapkával, Pagony, 2024


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés