PRAE.HU: Miért is dinoszauruszok?

A BBC Earth csatornája már mintegy tíz évvel ezelőtt, a filmünkkel azonos címmel készített egy ismeretterjesztő sorozatot, majd pedig egy úgynevezett utazó show-val is járták a világ sportcsarnokait, hatalmas elektromos bábokkal szemléltetve e prehisztorikus állatok életét. Innen már csak egy lépés volt az egész estés játékfilm születése, amelybe én nem a dinoszauruszok iránti különös érdeklődésem miatt kerültem be, hanem azért, mert szeretek filmet csinálni, történetet mesélni.



PRAE.HU: Tehát amikor elkezdett a filmmel dolgozni, már megvolt az alapsztori?

Igen, volt egy forgatókönyv, John Collee nagyszerű írása, amelyen utána közösen dolgoztunk tovább. Az én fő feladatom az volt, hogy a karaktereket szerethetővé tegyem, a közönség együtt nevessen és sírjon velük.

PRAE.HU: Hogyan osztották meg a feladatokat rendezőtársával, Neil Nightingale-lel?

Mint azt biztosan Ön is tudja, Neil a BBC Earth egyik veterán alkotója, természettudományos dokumentumfilmjei mind a szakma, mind a közönség elismerését méltán kivívták. Míg én tehát a történet és a karakterek hihetőségén és szerethetőségén dolgoztam, addig ő biztosította mindennek a tudományos, az őslénytan szempontjából is helytálló hátterét.

PRAE.HU: Mennyire vették alapul a dinoszauruszokkal foglalkozó tudományos kutatásokat a karakterek alakjainak a megformálásánál?

Nagyon is. Az Északi Sarkkörnél talált fosszíliákból indultunk ki az alakok megtervezésénél, és fontos szempont volt, hogy a három főszereplő ugyanabból a fajból származzon, így a közönség is mindig tisztában legyen vele, éppen kit lát a vásznon. Közöttük pedig színbeli különbséggel, valamint azzal, hogy az arcukat máshogy formáltuk meg, illetve természetesen a személyiségeik által próbáltunk különbséget tenni, hogy a néző így még a hasonló fajhoz tartozó figurákat se keverje össze egymással.



PRAE.HU: Egy kicsit mesélne nekünk magáról, hogyan lett animációs rendező?

Fiatal koromban számos filmben voltam rendezőasszisztens, animátor: legfőképpen rajzfilmeken dolgoztam ekkoriban. Majd pedig átkerültem a Disney-hez, ahol már a különleges, vizuális
hatásokért felelős szakember posztját láttam el. Ekkoriban kezdtem el érdeklődni a számítógépes grafika (CG) iránt, és több rövidfilmemben is kísérleteztem vele: ezeknek már a rendezője is én voltam. Innen már csak egy lépés volt az eddig egyik leghíresebb filmem, a Mulan.

PRAE.HU: Ön is osztja azt a véleményt, miszerint az animációban manapság inkább a számítógépes grafikáé, és ezáltal a nagyobb, drágább produkcióké a jövő?

Nem, ezt nem mondanám. Természetesen, ha egy ilyen költségesebb stúdiófilmre kap az ember megbízást, az mindig kényelmes, megnyugtató érzés, nem kell attól rettegni, hogy el fog fogyni a pénz, még mielőtt be tudnánk fejezni az alkotást, illetve nyugodtan, két-három évig lehet dolgozni egy projekten, hiszen megvan hozzá az anyagi háttér. Ugyanakkor a “saját szakállra készített" filmjeim mind alacsony költségvetésű, független produkciók, most például hamarosan egy ilyen
játékfilm forgatásának fogok nekilátni, amelyben Charlie Chaplin örökségét szeretném továbbvinni. Számomra ő az egyik legnagyobb mester a filmes világban, a példaképem ő, hiszen a legfőbb célja neki is, csakúgy mint nekem, a közönség szórakoztatása volt.

PRAE.HU: Ezek szerint Ön úgy véli, a 3D sem elengedhetetlen ahhoz, hogy egy animációs film napjainkban igazi siker legyen?

Igen, ez így van, bár (és csak akkor) ha jól használja az ember, a három dimenzió és a térbeliség hihetetlenül hasznos eszköz is lehet. A Dinoszauruszok, a Föld uraiban például, amikor a közönséget leginkább bele akartuk olvasztani a sztori világába, a 3D-hez nyúltunk. Tehát azokban a jelenetekben, ahol a film érzelmesebb pillanataihoz érünk, és ezáltal lassabb lesz a tempója is, például amikor a főhős dinoszaurusz, Patchi egyik szülője meghal.



PRAE.HU: Gondolom, néha egy lapon emlegetik a Jurassic Parkkal az Önök filmjét. Ehhez mit szól?

Előfordult már, de nem gyakori az összehasonlítás, és ez nem is véletlen. A két filmben teljesen más az alapkoncepció: a Jurassic Park azt meséli el, mi történne akkor, ha a dinoszauruszok megjelennének a mi világunkban, nálunk épp ennek az ellentétéről van szó: az emberek térnek vissza a dinoszauruszokhoz, hogy meglássák milyen volt anno az életük. A nézők pedig ezáltal még érzelmileg is képesek azonosulni dinókkal, a Jurassic Parkban erről ugye szó sem volt. A mi filmünkben a dinoszauruszok nem az emberekre veszélyes érzéketlen teremtmények, hanem személyiséggel és érzelmekkel rendelkező lények, ez hatalmas különbség, és remélem, ezt azok a magyar nézők is, akik már látták a filmet,  így gondolják.