Kétségeim vannak afelől, hogy egy fesztiválon, vagyis elsősorban zenei fesztiválon van-e helye az irodalmi programoknak. Nyilván van, illetve lehet, és amúgy sem árt átlépni a különböző művészeti ágak határvonalait, de tény, hogy egy felolvasás nehezebben ragadja és még nehezebben tartja meg a fesztiválozók figyelmét, mint egy koncert. Szóval megfelelő körülmények kellenek hozzá.



A Budaörs Fesztiválon úgy látszik, adottak ezek a körülmények, pedig egyrészt szabad ég alatt zajlik a Vagány Históriák zenés, felolvasós, vetítős estje, másrészt a közönség összetétele is meglehetősen vegyes: sokan csak úgy benéznek, nem sejtve, hogy mit kapnak. Mivel a színpadhoz közel ülünk, nem tudjuk, mi zajlik hátul, de nagyjából úgy tűnik, mindenki fegyelmezetten nézi és hallgatja a fellépőket.



Az előadás a Költők szeretteikkel című képsorozat turnéjának újabb állomása. Az írásokat Nagy Márta Júlia válogatta, a portrékat Bach Máté készítette. A verseken és a fotókon túl van egy kis színház és egy kis zene is, hogy a péntek esti kultúrélmény teljes legyen. A szövegeket Fekete Réka Thália olvassa fel – érződik, hogy nem először találkozik velük. Az előadást Kardos Dániel gitáron, Szalkay Dávid trombitán kíséri, Nagy Marcus pedig dj-zik.



A helyszín a régi posta udvara, a barátságos hangulatú Posta UdvArt. Éppen lemegy a nap, egy kicsit lehűl a levegő. A kivetítőn feltűnnek a nagy öregek, többek között Ágh István, Kántor Péter, Lator László, Nádasdy Ádám és Oravecz Imre és feltűnnek a fiatalok, Borsik Miklós, Dékány Dávid, Fenyvesi Orsolya, Haraszti Ágnes, Hartay Csaba, Horváth Előd Benjámin, Kerber Balázs, Pallag Zoltán, Nagypál István, Pion István vagy Vida Gergely, a fotókon egy-egy barát, családtag társaságában. Közben szól a zene és utazunk a versekkel.



A fesztivál öt napjába sok minden belefér: szimfonikusok, népzene és tánc, képzőművészet és film, színház és slam poetry. A fő attrakciót persze itt is a könnyűzenei produkciók jelentik, a ismert zenekarok fellépéseire kíváncsiak a legtöbben. Szombaton például Péterfy Bori és a Love Band koncertjére. Megtudjuk, hogy ma éjjel Lángol a Parlament, Bori énekel Bűvös vadászról és Vámpírról, Ópiumról és Szembogárról, elhangzanak a slágerek, a Dunántúli sláger például, de hogy a zenekar se unatkozzon, saját bevallása szerint kevésbé közönségbarát dalok is.



"Rémes ez a zene" – mondja a középkorú pultos hölgy egy szintén középkorú férfi ismerősének, miközben csapolja nekem a sört a színpad melletti sátornál. A tömeg azonban láthatóan nem így gondolja, és tényleg hangulatos a koncert. Bár látni néhány karba tett kézzel állva unatkozó nagyérdeműt, de a többség táncol, ugrál, énekel. A bódékban közben kézműves termékeket árulnak, a kenyérlángos és a füstölt csülök mellé cseh söröket mérnek, a koncert után ezerszer halott diszkóslágerekre mulat a nép.


Az elszánt, mindenhova ellátogató kultúrafogyasztók keverednek a kikapcsolódni vágyó helyi családokkal és a szombat esti buliba készülődő baráti társaságokkal. Furcsa hely Budaörs, a fesztivál mintha átmenet lenne egy csemegéket kínáló multikulturális, összművészeti rendezvény és egy harsány falusi búcsú között. De talán éppen ettől jó.