A 2014/15-ös évad két kiemelt sorozatának, a smART!-nak és a Közös ügynek kérdésfeltevései és az előadásokban adott válaszok két nagy téma köré szerveződnek: a technológia által átszőtt huszonegyedik századi létezés problematikája köré (smART!), valamint az egyén és a közösség történelmi és társadalmi rétegekben megélt nem problémamentes viszonya köré (Közös ügy). A smART! elnevezésben a szójáték mellett a felkiáltójel is fontos – felhívás keringőre, felszólítás együttgondolkodásra, most, azonnal. Hiszen a jelen technikai kihívásaitól elválaszthatatlan a jelen emberképe – ezt kell eltáncolni, megnézni, kikísérletezni.

Hogyan alakítja a technika az embert és az ember a technikát, legyen szó akár analóg, akár digitális közegről? Az analóg kísérletezést és manipulációt szeptember 17. és 20. között a Zzzzzzzzzz! kezdi humorral és félbevágott repülőgéppel, majd digitális és érzék(szerv)i tapasztalatokra hív a GRIND című előadás. A kép- és hangrögzítés, valamint lejátszás technikai adottságai (lehetőségei és korlátai) végül az emberi lelket is utolérik, rögzítik és lejátsszák: október 29-én a DIESPACE 3.0 című előadásban a holland PIPS:lab elérhetővé teszi lelkünk számára az örök életet. Az ember csak feltölti a lelkét a közösségi oldalra, és kettes számrendszerben éri el a végtelent.

A smART! sorozat előadásai közül leginkább mégiscsak az Osakai Robot Színházi Projekttől Az átváltozást várom. Hogyan kerül egy robot a színpadra, hogyan színészkedik egy humanoid robot? Hogyan hajt végre instrukciót robot- és emberszínész? Miről beszélgetnek? Hogyan változnak át? Hamarosan talán a Szárnyas fejvadászból ismert replikánsszűrő teszttel kell meghatároznunk az emberséget. A robot-ember viszony az előadás egyértelmű kafkai eredete miatt robot-ember-állat dinamikus háromszögévé (is) bővül: Descartes a gépet és az állatot hasonlónak látta, mert mindkettő nélkülözi a lelket; a huszadik század állatinak mutatja az embert. A poszthumán korban vajon eljön az emberi gép ideje?

A smART! program előadásai a technikai eszköztár szerepéről kérdeznek, miközben maguk is technikai eszközöket használnak a színpadi térben. A másik új sorozat, a Közös ügy egyén és társadalom, tapasztalatok és történelmi narratívák kapcsolatát vizsgálja – például a fizikai színház vagy a tánc eszközeivel.

A négy első félévben bemutatásra kerülő előadás nagyon különböző háttereket mozgat: a mélyinterjúkra alapozott, egyetlen férfi életszakaszait bemutató John (DV8) után a Krétakör a mai Magyarországi állapotokra reflektál. Egyén, nemzetiség és közösség viszonya kerül a fókuszba Ivana Müller társulatának Közös nevező című táncelőadásában, amely a közösség létezésének lehetőségére kérdez rá például azáltal is, hogy minden színpadra lépő más nemzetiségű. A Közös ügy román és argentin vendégjátékai (a Typography Majuscule és a My life after című előadásai) traumatikus történelmi eseményeket dolgoznak fel, dokumentumok és tanúságtételek között vizsgálják egyén és nemzet viszonyát. Ami közös a sorozat előadásaiban, az a múlttal és annak traumáival való szembenézés igénye, önként vállalt feladata, valamint az egyén szerepének, lehetőségeinek és döntéseinek hangsúlyozása. A mikrotörténetek pedig generációkon átívelő perspektívát nyernek a színpadon.

Fontos azonban, hogy az előadások ne izoláltan, megélt pillanatokként létezzenek, hanem dialógus jöjjön létre a közönséggel és a szakmával – mondja az új sorozatokat is bemutató sajtótájékoztatón Barda Beáta művészeti vezető. Ezért az előadásokat a tervek szerint workshopok és demonstrációs előadások kísérik majd. Nagy József ügyvezető igazgató pedig a Trafó egyik jövőbeli terveként az előadások vizuális és zenei felhozatalára kíván nagyobb hangsúlyt fektetni.

A Trafó évadnyitó sajtóreggelije, Trafó Kávézó, Budapest, 2014. szeptember 10.

Fotók: Trafó Galéria