bezár
 

irodalom

2014. 10. 08.
Rév, lacap, anip
Helyszíni beszámoló Cserna-Szabó András: Veszett paradicsom című kötetének bemutatójáról
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
2014.10.02., Budapest, Élesztő, nem sokkal este hét előtt. Tudtuk, hogy sokan lesznek. „Vagy egy millióan nem fértek be!“ – mondta egy nő a terem hátuljából. Az udvarról valaki bekopogott az ablakon, Mi zajlik ott lent, kérem?, a poros ablaküvegre egy nagy kérdőjelet rajzolt, kortyolt a sörébe, majd barátai gyorsan elrángatták onnan.

Fél hétkor már úgy érkeztem, hogy tömve volt a hely. Az udvaron mindenhol emberek ültek és álltak. Megkerestem az ismerősöket, majd a pult felé vettem az irányt. Propagandával kezdtünk. Aztán levonultunk az Élesztő ház Sonka bár nevű pince helységébe széket foglalni. Király Levente elkezdte a bemutatót. A estet eredetileg hangtechnikával, mikrofonnal képzelték el. Ez valamiért nem jött össze. A hátsó sarokban egy asztalnál ültünk és az ablakon is beszűrődött a söröző vendégek zaja, de hallani lehetett az előadók hangját. A lépcsőn állóknak már nem volt ilyen szerencséjük.

A kötetben szereplő írások női nevekről kapták címüket, a történetek főszereplői mégsem nők. Ezt Király Levente is megjegyezte, de Cserna-Szabó András rögtön megcáfolta. A később felolvasott szövegekből hallhattuk, miért. Cserna elmondta, egy adott mennyiségű novella megírása után szokta megnézni, hogy lehet őket összefűzni, de a Veszett Paradicsom esetében már az első novellának is női név volt a címe. Elmondta, hogy nem véletlenül szerepelnek kolozsvári helyszínek a kötetben. Több hónapig tartózkodott a városban. Akkor ismerte meg a régi fogadók, kocsmák és szerkesztőségek történetét. Volt miből meríteni.

Az író faggatása nem tartott tovább húsz percnél, átadták a teret a szövegeknek. Elek Ferenc felolvasásában először a Szilvia hangzott el. Egy titokról volt szó, amit a főszereplő nő senkinek nem mondhatott el. Önök szerint mennyi idő kell, amíg telepakolunk apró őrületekkel egy öt literes uborkás üveget? A választ megtalálják a kötetben.

Elek Ferenc

Ezután Király Levente felolvasta azt estre írt paródiáját, Pisi történetét. Illetve szerette volna felolvasni, mert közben Pál Dani, stílusosan, az előadók mögötti ajtón át próbált a terembe hatolni (később azt mondta valahogy be kellett jutnia). Helyet foglalt. Folytatódott a felolvasás. Néhány másodpercen belül megszólalt Pál Dani telefonja. Király Levente elröhögte magát. Kis időn belül megszólalt valaki más telefonja is. Négy és félszer csöngött, mire az illető kinyomta. Véget ért a performance.

Maros András paródiájában Szerafina egy látványpékségnek álcázott szexboltot üzemeltet egy belvárosi lakás második emeletén. Ez feltűnt a NAV-nak is, de a végén beadták a derekukat, és a bezáratás helyett, okos tanácsokkal látták el a tulajdonosnőt. És kontra.

Maros András, Cserna-Szabó András, Fehér Béla

Ekkor az udvarról valaki bekopogott az ablakon, Mi zajlik ott lent, kérem?, a poros ablaküvegre egy nagy kérdőjelet rajzolt, kortyolt a sörébe, majd barátai gyorsan elrángatták onnan.

Pallag Zoltántól megtudtuk, mi foglaltatik Cserna írásaiban. Vér, pacal, pina. De ezek más novellákban is benne vannak, ezért kutatásba kezdett. Kiderítette, a keresztbe tett pillangós papucs az egyetlen dolog, amit eddig más íróknál nem olvasott. És egy fontos tanács: írni csak írás közben lehet.

Pallag Zoltán és Elek Ferenc

A paródiák után az estet a kötet Anna című szövege zárta, természetesen Elek Ferenc előadásában. Ha egyszer elszaródnak a dolgok, ott rögtön csőstül jön a baj. És a leves is kifut. Azzal az igazi Csernás humorral. Óriási taps a közönség részéről, legvégül Király Levente megköszönte az érdeklődést,  és az est hivatalos része lezárult. Kezdődhetett a dedikáció és a pult előtt várokozás.

Talán harmadszorra mentünk vissza Cserna asztalához, amire sikerült autogramot kapni. Valaki letett elé egy friss korsó sört. Neki nem volt gondja a sorban állással, de ezt teljesen megértettük.

Elhatároztam, hogy indulás előtt még megkérem Csernát, valamit írjon a könyv hátsó lapjára is. A többiekkel megvitattuk, mi legyen az. Azt mondták, nem merem. Aztán a köleses láger is elfogyott a csapról. Még egy barnát megkósoltunk, de reggel mindenki korán kel, hát lassan megittuk az utolsó kortyokat.

Kifelé menet beváltottam a tervem. Az utolsó lapon ez áll: PINA.

nyomtat

Szerzők

-- Mucha Attila --


További írások a rovatból

Kritika Krusovszky Dénes Levelek nélkül című regényéről
irodalom

A Jelenkor Kiadó új költészeti kiadványainak bemutatója
irodalom

Fehér Enikő Az analóg ember című könyvének bemutatója
Határátkelés címen rendezték meg a Kis Présházban öt kortárs költő közös estjét

Más művészeti ágakról

Beszélgetés Karosi Júlia jazz-énekessel
Komáromy Bese Soha jobban című darabjáról
gyerek

Kabóca Bábszínház: Dödölle
A 14. Frankofón Filmnapokról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés