bezár
 

színház

2014. 11. 10.
Strindberg bonyolult pozíciója
Per Olov Enquist: A tribádok éjszakája, Tatabánya
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Bevalljuk őszintén, Tatabányára eddig nem úgy gondoltunk, mint a kortárs színházi élet egyik fellegvárára, azonban a nyomasztó ipari környezetéből kiemelkedő Jászai Mari Színház (régebbi nevén Népház) impozáns épületét megpillantva bizakodni kezdtünk. Enquist A tribádok éjszakája című előadásra a kamaraterem szinte teljesen megtelt, mint utólag megtudtuk, a soron következő két előadásra is minden jegy elkelt már. Nem hiába.

A svéd Per Olov Enquistet sokan tartják napjaink egyik legnagyobb (dráma)írójának. Mielőtt megírja műveit, szinte történészi alaposságú kutatásokat végez a témában. A valóság és az „akár-így-is-történehetett-volna” összemosása mindig is érdekes terület egy író számára. Azonban A tribádok éjszakája esetében nem csak erről van szó.

Szkéné színház

Az 1800-as évek végén játszódó darab főszereplője, August Strindberg, a zseniális svéd drámaíró, egyben üldözési mániás „nőgyűlölő” roppant érdekes figura volt. A már életében világhírű író, túlzottnak tartott modernizmusa, az emancipáció kibontakozásának korában sűrűn hangoztatott nőellenessége és a dolgok pellengérre állítása miatt ellehetetlenült hazájában. Dániába költözött, ott próbált meg érvényesülni, és zilált anyagi helyzetét rendezni. Enquist a nagy előd életének ezt a kifejezetten válságos korszakát választotta drámája történetéül: A Dagmar Színházban próbálják kísérleti darabját, amelynek Az erősebb a címe. A Strindberg-színműnek két szereplője van, két nő, akik a szerepük szerint egy távol lévő férfi szerelméért versenyeznek. A próbán részt vesz még Strindberg és a rendező, Schiwe. A koppenhágai Dagmar Színház igazgatónője, Siri vállalja a Strindberg-színmű egyik női szerepét. Nem véletlenül, hiszen ő Strindberg éppen válófélben lévő felesége.

A cselekménybéli darab másik női szereplője, Marie, Siri szeretője, leszbikus alkoholista. Kiderül a trió közös múltja. Az erősebb próbájából végül az sül ki, hogy egyikük sem erősebb a másiknál: Strindberg túlzottan szenved attól, hogy végtelenül okos és empatikus, ez utóbbit persze minden eszközzel megpróbálja elfojtani − sikertelenül. Siri is szenved, mert képtelen teljes életet élni. Marie nem szenved, de ő már mindennel leszámolt. Ebben a rendszerben nincsenek jó választások, nincsenek nyertesek. Shiwe, a rendező egyedül az igazi kívülálló, aki pont akkor mond be egy romboló közhelyet, amikor éppen feloldódnának a valójában feloldhatatlan ellentétek.

A Jászai Mari Színház igazgatója, és az előadás főszereplője, Crespo Rodrigo magabiztosan és a vége felé szívfacsaróan formálta meg az érzelmileg túlfűtött, nőiesen hisztiző Strindberget. Talán egy árnyalatnyival kevesebb üvöltözéssel is megtette volna a kellő hatást, de persze értjük, hogy mindennek oka van a darabban. Major Melinda Siri-alakítása sokszor félelmetes volt, egy kéztartása, szemöldökráncolása ezerszer több érzelmet közvetített, mint a legtöbb átlagos szombat este elcsíphető tévéműsorban bárki. Ugyanez elmondható a Marie-t alakító Bakonyi Csilla játékáról is, bár az övé hálásabb szerep – éppen ezért könnyebb is vele a manírosság hibájába esni, szerencsére ilyesmi nem történt. A (csak látszólag) együgyű Shiwét alakító Schruff Milán pedig egyszerűen remekelt – minden apró gesztusa, a debil hanghordozás, a függönybabrálás, minden tökéletes volt.

Enquist

Feltételezzük, hogy mindez nem csak Guelmino Sándor magas szintű rendezői munkájának és a színészek egyéni kreativitásának köszönhető. Ahogy a kocsiban Budapest felé egymás szavába vágva tárgyaltuk ki az előadást, ráébredtünk: a filozófiai mélységű Enquist-darabokat feltehetően azért nem lehet sűrűn látni a magyar színházakban, mert alapos elmélyedés, elemzés, tanulás és megértés nélkül nehéz jól színpadra állítani őket. Ez a fajta színmű talán a szokottnál is nagyobb erőfeszítést és hosszabb felkészülési időt követel a résztvevőktől. Más, mint egy elsőre akár olvasásban is viszonylag direkten ható Shakespeare-darab, amelynek szereplői jól elkülöníthető jelentéstartalmakat közvetítenek. Ez Enquistnél nincs így, minden átszövődik mindennel, mindenki jó és rossz, ellenség és barát egy személyben. Hálásak vagyunk, hogy a tatabányaiak elébe mentek a feladatnak. Érdemes volt.

 

Per Olov Enquist: A tribádok éjszakája
 

August Strindberg: Crespo Rodrigo 
Siri von Essen-Strindberg:  Major Melinda 
Marie Caroline David: Bakonyi Csilla 
Viggo Schiwe: Schruff Milán 
Fényképész: Tóth Rita 

 

Díszlet: Bátonyi György 
Jelmez: Kárpáti Enikő 

 

Rendező: Guelmino Sándor 

 

2014. október 25.

Tatabánya, Jászai Mari színház, Kamaraterem

 

Fotó: Szvatek Péter, Jászai Mari Színház

nyomtat

Szerzők

-- csala bertalan --


További írások a rovatból

színház

Interjú Pálffy Tibor színésszel külső-belső tényezőkről, színházi igazságról, és szerepről
Bűn és bűnhődés az Örkény Színházban
színház

Kabóca Bábszínház: Dödölle
színház

A Vígszínház Ármány és szerelem bemutatójáról

Más művészeti ágakról

irodalom

Hajdu Levente volt a Kötetlenül sorozat vendége
art&design

Isabela Muñoz Omega című kiállítása a Mai Manó Házban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés