bezár
 

zene

2007. 10. 23.
Circus maximus
avagy Panem et circenses
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Circus maximus Paul Potts. Hallották a nevét? Hallották énekelni? Pavarotti méltó utóda, netán a showbiz pojácája – lenyűgöző vagy gagyi? No igen, az opera-műfaj megszületése óta sztárokat nevel és kínál tálcán az őrjöngésre és szenzációra éhes közönségnek. Na de ki hiszi el, hogy egy televíziós „tehetségkutató” műsor, egy dörzsölt impresszárió és egy bábként rángatott jó torkú kispolgár megváltja a világot?
Történt, hogy mindenki Pavarottija meghalt szeptember elején, ám Paul Potts személyében máris új énekescsillagot ünnepel a világ. Legalábbis annak egy része. Az egyik megasztár típusú brit vetélkedőben üstökösként taroló kisvárosi mobiltelefon-eladó időközben világkörüli turnéra indult, szólólemeze eladási rekordokat döntöget, és Puccini Turandot-jának leghatásosabb áriarészlete a youtube segítségével ezreket fakaszt könnyre. Hatódjunk meg mi is, vagy örüljünk annak, hogy a korábban csak könnyűzenét hallgatók legalább felszínesen megismerkednek egy-egy klasszikussal; netán kapargassuk meg a felszínt és fanyalogjunk?

prae.hu

Először kérem, nézze meg a kedves olvasó (újra) a nevezetes [a]http://www.youtube.com/v/1k08yxu57NA[text]videó[/a]t!

Előre is elnézést kérek azoktól, akik szerint alapjaiban rendül meg a világ Paul Potts éneklésétől, és lelkesen rákeresnek más operaáriákra is (Pavarotti stb). Ajánlatom a következő: nézzünk magunkba és egyben a színfalak mögé.

Tétel:
Paul Potts zseniális, kirobbanóan tehetséges, hihetetlen, hogy ilyen adottságokkal az isten háta mögött raktáros egy teszkóban. Olyan szépen énekel, hogy az kimondhatatlan, borsódzik tőle a hátam, és ha nem lennék pasi, meg is könnyezném.

Cáfolat:
1.) Mit is énekel? Nessun dorma – hát ez meg micsoda? Puccini… Turandot… számít ez? Kérem, a-ho-gyan Paul Potts énekel, az a fantasztikus. Hogy esetleg Puccini zenéje (és nem csak a Turandot, hanem a Tosca, a Manon Lescaut) volna megrendítő, az fel sem merül. Mint ahogyan az sem, hogy sztárevicsünk az egész operaszerepet előadja, hiszen ahhoz más énekesek, igazi zenekar, igazi színpad kellenek; ja, és ósdi díszletek, meg az egész különben is tök unalmas. Puccini bizony nem piacképes, csupán 1-2 jobban sikerült áriája. Mert valamit mégiscsak tudott az öreg: jobb akkordokat talált, mint Richard Clayderman. Pedig őt is megkönnyeztük annak idején.

2.) De Potts énekel egyáltalán? Egy tutira menő showban nincs improvizáció. Playback van, és színészek (ripacsok). A háttérben felgyullad a „TAPS”, „TOMBOLÁS”, vagy a „KÖNNYEK” feliratú lámpabura és a közönség engedelmeskedik, a kameraman és a rendező pedig a reflektor alá ültetett mamákat mutatja. Na meg a zsűritagokat, akik az előselejtezőkön már többször hallották (élőben is) a produkciót. Ja igen, hogy tizedszerre is spontán hatódnak meg, mert oly szívhez szóló a nóta. A főszereplő pedig fogja a mikrofont, és átéléssel tátog. Zenekar és énekkar nem kell, van jól megvágott felvétel, és inkább kevernek egy kis visszhangot, meg felhúzzák a középlágét az ekvalizeren.

Paul Potts: One chance. Ára: 5990 Ft
3.) A zsűrielnök – mit ad isten, lemezkiadó cége van – egy héten belül felvételt készít a vetélkedőt elsöprő előnnyel megnyerő hőstenorunkkal. A lemez heteken át vezeti a brit toplistát, stb. De nicsak: az egy Puccinin kívül nincs is operaária a korongon! Annál több könnyen fogyasztható, tutibiztos könnyfakasztó sláger lassúzáshoz, intim együttléthez. A közönség elvégre Paul hangjára kíváncsi, azt pedig megkapja az elmaradhatatlan visszhang és feltekert középláge kíséretében.

4) Pedig időközben kiderült, hogy Paul Potts-unk vett már részt énekversenyen és Pavarotti-mesterkurzuson, énekelt a Royal Philharmonic Orchestrával és több (félamatőr társulattal végigénekelt) operaszezon áll a háta mögött. Tehát kisemberünk tényleg operaénekes szeretett volna lenni… Így viszont már akár az is hihető, hogy nem csak egy percet tud énekelni, hanem – amin sok jó torkú szólista elvérzett – több felvonásnyit is. Csakhogy erre a világ nem kíváncsi, mert a könnyű műfajban néhány perces egységekben mérik a muzsikát.

E ponton – pihenésként – javaslom az alábbi [a]http://www.youtube.com/v/EBbf3cy_wYM[text]Pavarotti vs. Paul Potts videomontázs[/a]t!

(Pavarotti és Paul Potts hangjának összevetésétől a fent ismertetett körülmények miatt eltekintek. Emlékeztetőnek csupán azt lábjegyzetelném, hogy Pavarotti is „alulról” jött, a rossz nyelvek szerint kottát sem tudott olvasni, de tömegek előtt énekelt, és tömegekkel kedveltette meg – a taljánok körében amúgy mindig is népszerű – operaáriákat. Vagy legalábbis az operaária-stílust.)

Konklúzió:
Szerintem nem másról van szó, mint amikor a valóságshowban a mindenki megdöbbenésére szexelő (és a nézettségi rekordot ezzel bebiztosító) „kisemberről” kiderül, hogy előéletében pornózott. Meg hogy a melle meg van csináltatva. Meg hogy az egészet megrendezték az előválogatástól a forró jelenetig az utolsó percig olyanok, akik jó pénzt keresnek az üzleten. A nézők csettintenek, kattintanak, médiát fogyasztanak, a főszereplők meg – szegények – néhány hónap múltán eltűnnek a süllyesztőben.

Azért azonban végtelenül hálás vagyok a tisztelt producernek, hogy a világot körüljáró műsorba a Puccini-áriát választotta, elvégre nem lobogó csöcsökről, hanem az operarepertoár egyik klasszikusáról beszélünk. Csak meg ne kérdezzék a soron következő vetélkedőben, ki a „Nessun dorma” című szám zeneszerzője (a. Andrew Lloyd Webber b. Luciano Pavarotti c. Paul Potts d. Giacomo Puccini; telefonos segítség: „A!”)…

Figyelem, reklám következik: januártól műsoron az Operaházban a Turandot, addig is megy a Tosca, a Pillangókisasszony és a Bohémélet – kérem, adjanak Puccininek és az operának is egy esélyt. A Paul Potts-rajongók pedig képzeljék a színpadra kedvencüket – elvégre alighanem erről álmodott egész életében – és ítélkezzenek: a kultúrsznobság mégiscsak jó dolog, nem igaz?!

nyomtat

Szerzők

-- Végh Dániel --


További írások a rovatból

Borbély László zongoraművész és Zeneakadémista tanítványainak koncertje
Nils Frahm: Day
Händel: Alcina. Marc Minkowski felvétele

Más művészeti ágakról

Kritika a Das Rheingold és a Die Walküre előadásairól a Wagner-Napokon


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés