bezár
 

film

2015. 03. 25.
Működött a kémiánk
Interjú Anaïs Demoustier-vel, Az új barátnő női főszereplőjével (Forrás: ADS Service Kft. Fordította: Csiger Ádám.)
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Anaïs Demoustier pályája eddigi legfontosabb szerepét kapta meg Az új barátnő alkalmával. François Ozon filmjében Romain Duris a partnere, de a szerep inkább a cselekmény okán különleges: Claire legjobb barátnője, Laura halála után beleszeret annak férjébe, Davidbe, de csak miután az Virginia néven felcsap nőimitátornak.

Milyen volt a találkozás François Ozonnal?

Az első néhány találkozás alkalmával François elég szkeptikus volt, még formálódott a fejében Claire karaktere, például gondolkodott azon, hogy hány éves legyen a figura. A szereplőválogató közreműködésével készült tesztfelvételeim nem lettek valami jók, azok viszont, amiket Romainnel közösen csináltunk, sokkal szerencsésebben sikerültek. A történet ismeretében akár paradoxnak is tűnhet, hogy a film mozgatórugója ellenkező nemű szereplők összjátéka. Működött a kémiánk.

Hogyan közelítettél a karakterhez?

A szkript keveset árult el erről a fiatal nőről, aki javarészt megfigyelő szerepet tölt be. Ami azt illeti, úgy tudom, számos színésznő mondott nemet a szerepre előttem, mert úgy érezték, nincs miben megmutatniuk a képességeiket. Tévedtek. Ez a szerep kész aranybánya volt, el lehetett játszani benne a kimondatlan szavakkal, a mozdulatlansággal és a hallgatással. A lazán definiált karaktereket könnyű gazdagabbá tenni. Lehetnek titkaink, amiket a közönség, a többi szereplő és a rendező nem is sejtenek.

656

A karakter eleinte a passzív megfigyelő szerepét tölti be, de aztán szép lassan elkezdi jól érezni magát, végül már épp annyira, mint Virginia.

Valóban, Claire érzelmei is felkavarodnak, bár egészen másképp, mint Virginia esetében, de mind a ketten ugyanabban mesterkednek. Claire tele van meglepetésekkel. Eleinte szégyellősnek tűnik, megpróbál nyárspolgárnak látszani, de végül nagyon erős és életrevaló személyiségnek bizonyul. A nőiessége eleinte a felszín alatt lapul, de aztán valósággal kivirágzik. Az érzékiségéből nem sokat tud megosztani a férjével, de Virginiával elengedheti magát. Belemegy a játékába, dőzsöl a nőnek öltözés jelentette bűnös élvezetben, szabadságban és izgalomban. Rövidesen már ő a főnök, David pedig a babájává válik. Átveszi fölötte a hatalmat, és könnyű dolga van, hisz tudja a titkát. Amikor rájön, hogy David agyturkászhoz jár, megsértődik, mert elveszítette ezt az exkluzív pozíciót.

Davidet és Claire-t a Laura halála utáni gyász hozza össze, de a személyében egy példaképet is elveszítenek, amitől a szemük is kinyílik.

Claire szerette és bálványozta a legjobb barátnőjét, ugyanakkor az árnyékában élt. Az elvesztésével megszabadul a Laura viszonylatában kialakult hamis énképétől is, egyre szorosabb lesz a kapcsolata a valósággal és őszintébb saját magával. Vonzza a veszély, amit a Daviddel közös ötleteik jelentenek. Tetszett, ahogy hazudik a férjének. Gilles nagyon gyöngéd, de fogalma sincs, min megy keresztül a felesége. Egyáltalán nincsenek egy hullámhosszon. Imádom, ahogy Ozon megragadja a női lét magányát a filmjeiben, a mindennapi bánatot, amit az okoz, hogy olyasvalakivel élünk együtt, aki nem ért minket. Ezt éreztem a Fiatal és gyönyörűben is.

A film erős érzelmi hatása abból is fakad, hogy Claire és David ugyanolyan magányosak. Mint nézők, együttérzünk velük, aggódunk értük. Nem ítélkezünk fölöttük, hanem hagyjuk, hogy elárasszanak minket az örömeik és a vágyaik, ami remek érzés.

000

Minél többet fed fel magából Virginia, annál inkább nőiessé válik Claire.

A jelmezpróbák alkalmával François ragaszkodott ahhoz, hogy Claire ne legyen túl csinos a film elején. Később rájöttem, hogy igaza volt. Eleinte el kellett kendőznünk a nőiességét, aztán fokozatosan felszabadítani azt, és éreztetni, ahogy Claire egyre kényelmesebben érzi magát a bőrében. Jól szórakoznak Virginiával, ami segít Claire-nek megtalálni a helyét és elfogadnia a nőiességét. De nem feltétlenül az öltözködésen keresztül. A stílusa nem változik gyökeresen, ellentétben Virginiával, akiben sokkal tisztább és karikaturisztikusabb kép él a nőiességről. Számára nőnek lenni egyenlő a rózsaszín ruhával és a magassarkúval.

Végeztél kutatómunkát transzvesztitákról?

Nem, azt akartam, hogy a téma megmaradjon rejtélynek, ismeretlen birodalomnak, ahogy a filmbeli Claire számára is az.

Transzvesztitizmus ide vagy oda, Az új barátnő elsősorban egy szerelmi történet.

Igen, ez a történet nem egy nőnek öltöző férfiról szól, hanem két emberi lényről, akik megpróbálják szeretni egymást, igyekeznek megnyílni a másik előtt, túllépni a másságukon, a társadalmi tabukon és elvárásokon. Nem különösebben turbulens történet, de olyan karakterekről szól, akik át merik adni magukat a legbelső vágyaiknak. Azt az esszenciális kérdést feszegeti, hogy emberekként szeretjük-e egymást, van-e jogunk ehhez. Eleinte azt gondoljuk, nincs az az Isten, hogy ezek ketten összejöjjenek. De egy idő után már szurkolunk nekik. Ez a film fő erőssége, különösen a házassági egyenlőségről, a melegházasságról folyó viták kontextusában, melyek során egyes emberek stigmatizálnak másokat, amikor ragaszkodnak a “férfi és nő”, valamint a “férj és feleség” felálláshoz. E történet eleinte roppant szokatlan, és különc karaktereket vonultat fel, végül azonban univerzális kérdéseket tesz fel és mindannyiónkat megszólít.

00

Milyen volt a forgatás?

François olyan, mint egy rosszcsont gyerek. Olyan sok filmet készített már, hogy azt hittem, rég robotpilótára vált, ehhez képest még mindig nagyon lelkes a forgatáson, mintha függőjévé vált volna a filmezésnek. Végig pörög, már rég kezdené a felvételt, amikor még senki nincs kész. Nagyon résen kellett lennünk. Eleinte egy kicsit pánikoltam a gyorsasága miatt, féltem tőle, hogy így nem marad időm dolgozni az alakításomon. De csak rá kell hangolódni a stílusára, és akkor átragad ránk az energiája, amivel a szédítő tempóját is átvesszük.

Olyan rendezővel sem dolgoztam még, aki ilyen precízen és virtuóz módon koreografálja a jeleneteit. Mindent képes belezsúfolni a felvételbe, ami a forgatókönyvben szerepel. Alakítás közben remek érzés tudni, hogy a kamera jobb helyen nem is lehetne, és nem vész kárba semmi a munkánkból. Ha csak kicsit is, nála mindig mozgásban van a kamera, ő pedig mindig ott figyel szorosan mögötte, kishíján belelógva a jelenetbe.

Milyen volt a forgatáson Romain Duris?

Remek filmes partner volt. Közel sincs annyi színészi tapasztalatom, mint neki, de nagyon bátorító, előzékeny és segítőkész volt velem. Szerintem régi álma volt, hogy eljátsszon egy ilyen szerepet, és François-hoz hasonlóan az ő lelkesedése is átragadt ránk. Egyikük számára sem iparosmunka volt ez a film.

Egyik pillanatban még Romaint láttam, a jóképű férfi színészt, a másikban viszont már egy többé-kevésbé csinos és stílusos nőt. Nem éreztem se azt, hogy férfi a partnerem, se azt, hogy nő, azaz ugyanannak a kategorizálhatatlan személyiségnek éltem meg, mint a karakterem David-Virginiát.

333

“Te férfi vagy!” – hordja le Claire Davidet, majd elviharzik a hotelszobából. Miért fontos ez a reakció kettejük kapcsolatának viszonylatában?

Eleinte korántsem egyértelmű, hogy össze fognak jönni és szerelem lesz a viszonyukból. Claire azzal áltatja magát, hogy csak közeli barátok, akik együtt járnak fodrászhoz és boltocskázni. A kapcsolatuk több ízben is kétértelmű, érzéki, testi irányt vehetne, de Claire ilyenkor szemellenzőt húz. Felkavarják az éledő vágyai. Ez a szituáció tetőzik a pánikban, ami a hotelszobában éri. Claire fülig szerelmes Virginia lényébe, de amikor szembesülnie kell a nyers valósággal, hogy partnere nem nő, az már sok neki. Amikor azt mondja, hogy “Te férfi vagy!”, azt úgy is érti, hogy “Te Laura férje vagy!“. Claire bonyolultabb karakter annál, mint amilyennek tűnik. Kettőt lép előre, hármat hátra.

Amikor a fináléban énekelsz a kórházban, a hangod egyszerre magabiztos és elcsuklik az érzelmektől.

Tartottam annak a jelenetnek a leforgatásától. Nem próbáltuk el előre. Magamban készültem rá, François pedig bízott bennem. Rá kellett találnom az egyensúlyra egy profi énekhang és a jelenet érzelmi telítettsége között. Az énekléshez nagyon bátornak és magabiztosnak kell lenni, de igyekeztem elhessegetni ezt a gondolatot. Ez a dal egy tiszteletadás Virginia felé, így elsősorban a szavak erejében bíztam.

687

Általában realistább, naturalistább filmekben látunk. Ez viszont más.

François azt nyilatkozta, hogy ezt a filmet melodrámának szánja. Ez új színészi távlatokat nyitott számomra. Úgy érzem, ezúttal extrovertáltabb voltam a szokottnál, könnyebben fejeztem ki érzelmeket. Eljutottam arra a pontra a karrieremben, hogy már egyre kevésbé izgatnak a realisztikus, hétköznapi szerepek. Egyre több kedvem van lírai, stilizált, játékos filmekben szerepelni. Az új barátnőn öröm volt dolgozni. Mintha egy ajtó nyílt volna ki előttem, hisz maguk a karakterek is szerepet játszanak és állandóan hazudnak, főleg maguknak.

A film hol könnyfakasztó, hol nevettet.

A forgatáson sokat nevettünk. François mindig felröhögött egy-egy felvétel végén, ami alapján azt hihettük, hogy vígjátékot készítünk a Született feleség szellemiségében. Végül aztán leforgattuk a kórházi jeleneteket, és akkor már éreztük a történet komolyságát és a szomorú oldalát is.

Az egyik jelenetben igazán gyengéd pillanatokat látunk, és másikban a karakterekkel együtt nevetünk, ahogy shoppingolni mennek, vagy kiruccannak a hétvégén vidékre, esetleg egy éjszakai klubba.

Utópisztikus vagy realisztikus számodra a film végkicsengése?

A zárókép, ahogy a három karakter kéz a kézben elsétál, borzasztóan erőteljes. Mint a mesében: összeházasodtak és boldogan éltek, míg meg nem haltak. És mégis teljesen realisztikusnak találom ezt a zárást. A film sokszínűsége abból is fakad, hogy képes elhitetni velünk, hogy ilyesmi a valóságban is megtörténhet, nincs lehetetlen szerelem, mindez elérhető. Csak nyitottnak, elfogadónak kell lennünk másokkal és a saját identitásunkkal szemben is, hallgatnunk kell a vágyainkra. Claire pontosan ezt teszi a filmben.

Fordította: Csiger Ádám.

Forrás: ADS Service Kft.

 

Az új barátnő (Une nouvelle amie)

Színes, feliratos, francia filmdráma, 105 perc, 2015 

Rendező: François Ozon
Forgatókönyvíró: François Ozon
Zeneszerző: Philippe Rombi
Operatőr: Pascal Marti
Producer: Eric Altmayer, Nicolas Altmayer

Szereplők: Romain Duris (David / Virginia), Anais Demoustier (Claire), Raphaël Personnaz (Gilles), Isild Le Besco (Laura), Aurore Clément (Liz), Jean-Claude Bolle-Reddat (Robert), Bruno Pérard (Eva Carlton)

Bemutató dátuma: 2015. március 19. 
Forgalmazó: ADS Service Kft.
Korhatár: 16

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- PRAE.HU --

A prae.hu művészeti portál 2006 óta jelenik meg, naponta friss művészeti hírekkel, tudósításokkal, és elemzésekkel, interjúkkal. Hat művészeti ág (irodalom, art&design, építészet, színház, zene, film) mellett gyerekrovata is van.


További írások a rovatból

Quentin Tarantino: Volt egyszer egy... Hollywood
Jon Watts: Pókember: Idegeben
May el-Toukhy: Szívek királynője

Más művészeti ágakról

art&design

Ne legyen diszkrét Ne legyen diszkrét
Bob Dylan: „Életem az utca, ahol járok" / Reök-palota, Szeged
A Phaeton tündöklése és bukása
art&design

Fém és méhviasz, vagy új helyünk a természetben Fém és méhviasz, vagy új helyünk a természetben
Horváth Gideon – I put my hand into a beehive
Mészöly Ágnes válaszai a prae.hu körkérdésére


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés