A sumer építészet alapszerkezetéről elnevezett csapat 2004-ben alakult, a kortárstánc és más művészeti ágak kölcsönhatásából helyspecifikus táncperformanszokat hoz létre kulturális és közösségi terekben. Ezúttal ilyen közösségi térré vált a Roham Bár tetőtere. A magyar migráció okai és következményei elevenedtek meg az „élő kiállításon”.

A „munkabemutató”-nak nevezett élő kiállításon műtárgyak helyett performanszok láthatók. Akár a múzeumban, a kiállítási darabokon egy tárlatvezető segítségével haladt végig a közönség. Az interaktív elemekkel és gyakori közönségmozgatással színesített vezetés során kivándorlással kapcsolatos kérdésekre is feleltünk mi, a nézők, akik éppen nincsenek külföldön. Sejthető a címből – A maradék –, hogy az előadás az elvándorlást itthonról szemlélő, a külföldre költözést fontolgató vagy már hazatért érintettekhez szól. Mindenki érintett, nincs olyan család vagy baráti társaság, ahonnan ne ment volna ki valaki szerencsét próbálni, többnyire Nyugatra. Erre a jelenségre reflektál a Ziggurat Project élő kiállítása. A különböző stációk nem kapcsolódnak egymáshoz közvetlenül, ám az nem is várható el a kiállításon látható művektől. Néhány performansz erőteljesebben, mások halványabban utalnak az elvándorláshoz köthető kérdésekre. Lakos Fanni tárlatvezetése alatt végig igyekezett bevonni a közönséget, magánszáma önálló performanszként értékelhető. Állandó reflexióra késztette a jelenlévőket a kivándorlás, a magyar néplélektan és a jelen társadalmi-politikai helyzet összefüggéseiről.

Grégory Chevalier Bölcső című performanszában (koncepció: Antal Malvina) az elszakadás ősképe jelenik meg, az ember egyre távolodik, de a köldökzsinór nehezen ereszti. „Bölcsőd az s majdan sírod is…” jut eszembe a Himnusz szövege, találó az erős képi elemekkel dolgozó performanszra. A kötelék lassan felbomlik, ha el akarunk szakadni tőle.

Költői és látványos darab A Demokrácia hangjai (koncepció: Sarlós Flóra Eszter, zene: Munkácsi Ádám, szöveginstalláció: Magolcsay Nagy Gábor), amelyben a táncosok az együttműködésre képtelen hangokat jelenítik meg. A táncosok mögött a falon közéleti blogokon megjelent kulturális kérdésekkel kapcsolatos szövegek érzékeltetik a demokratikus többszólamúság lehetőségeit. Ahol csak egy hang érvényesül, ott nem lehet harmóniát, zenei dallamot építeni. Ide kapcsolódik a független művészek érvényesülésének nehézségeit bemutató performansz. A Still alive  (koncepció: Kovács Emese) harcos videójáték látványvilágát idézi, ahol a (Lara Croft-szerű) karakternek minden áron talpon kell maradnia, a magyar művészeti életbeliekhez hasonlóan változatos kihívásokkal kell megküzdenie.

Más-más formanyelvet és kifejezésmódot használó alkotások kerültek egymás mellé, akár egy „igazi” kiállításon. A kivándorláshoz lazán vagy szorosabban kapcsolódó performanszok végül valóban összművészeti műalkotássá álltak össze. Az utolsó elem, a Migrációs társasjáték (koncepció: Lakos Fanni, Magolcsay Nagy Gábor) forrasztotta leginkább egységbe a különböző részeket. Magolcsay Nagy Gábor logo-mandalája interaktív társasjáték alapanyagaként közösségi alkotásra ad lehetőséget. A logo-mandala olyan vizuális költemény, amely középpontos, kör vagy négyzet alakú és szimmetrikus szerkezetű vers. Tengelyesen olvasható, így egy mű számos olvasatot rejt, amelyek legtöbbször elmélyült szemlélés során fejthetők fel. Ezt a szerkezetet veszi alapul az interaktív migrációs társasjáték, ahol a résztvevők rejtik a szavakat, de a megoldás maradjon titok.

A Ziggurat Project legközelebb április 26-án mutatja be élő kiállítását a Müsziben (Művelődési Szint), ott minden kiderül!

Ziggurat Project: A maradék (élő kiállítás) – munkabemutató, Budapest, Roham Bár, 2015. április 7.

Fotók: Sam Matysen